Jézus Pilátus előtt. A gnosztikus szellemben íródott egyik apokrif irat, Júdás evangéliuma szerint Júdás nélkül nem teljesedhetett volna be a megváltás FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Szeruző: Miskolcy Ambrus

"A korai keresztény eretnekség, szélsőséges hitbuzgóság, a gnoszticizmus sokak szerint alkalmas a modern elidegenedett és istentelen tudatnak, korunk válságának leírására. Mit kínál ma a gnózis?

 

Az Ember színre lépésével kezdődött korunk válsága, és az emberrel ér véget. De szakaszolható, és ami ma szivárványszínekben zajlik az előtérben, az – ha tetszik, ha nem – zsidó-keresztény civilizációnk szerves fejleménye. Szemfényvesztésnek mondják sokan, míg mások az emberi jogok kiteljesedésének. Mindenkinek igaza van – a maga mértéke szerint. Ha Rousseau-t olvassuk, azt hinnénk, hogy az 1760-as években indult az, ami ma oly látványosan kiteljesedik: „Minden jó, ami a dolgok teremtőjének kezeiből kikerül, és minden megromlik az ember kezei között. Az ember arra kényszerít egy darab földet, hogy egy másik darab föld termését táplálja; arra kényszerít egy fát, hogy egy másik fa termését hordozza; összekeveri és összezavarja az éghajlatokat, az elemeket, az évszakokat; megcsonkítja a kutyáját, a lovát, a rabszolgáját; mindent felforgat; mindent eltorzít; szereti, ami torz; semmit sem akar úgy elfogadni, ahogy a természet teremtette, az embert sem, ezt be kell idomítani számára, mint a lovat, divatosra kell nyesni, mint a kerti fát” (saját fordításom). Mondhatnánk, hogy ez még csak a kísérletező ember játéka, ugyanakkor a rossz közérzet és az egzotikum iránti igény folyománya. De az, ami szemünk előtt zajlik, az a gnózis egyik – eddig leglátványosabb – formája.

Hogy mi a gnózis, annak irodalma tengernyi. Értelmezése és értékelése sokféle. Bár Albert Camus a gnózist „szörnyű kereszténység”-nek tartotta, a keresztény lexikonok egyfajta megértéssel határozzák meg, mondván: „kegyelemtől áthatott ismeret, amely által az ember hitében megéli Isten fölfoghatatlan szeretetét”, hogy a Magyar Katolikus Lexikont idézzem, majd jelzik, hogy a gnoszticizmust a hivatalos egyházak eretnekségnek tekintették és üldözték. Éspedig azért, mert a gnosztikusok a földi-fizikai világot egy rossz isten művének tartották, míg az emberi szellemben a jó istennek nemcsak alkotását, hanem egyenesen egy részét, és ezért az ember önmegváltásra képes, mert újra egyesülhet ezzel a jó istennel. A gnoszisz görög szó elsősorban megismerést jelent, de igei alakja, a ginoszko már az ógörögöknél is, de a héber Biblia Septuaginta-fordításában is azt jelenti: közösül. „Az ember megismerte feleségét, Évát” – olvassuk a Teremtés könyvében. Ez a fajta különleges tudás sarkallhatott némely romantikust a coitusból kultuszt csinálni. De honi soit qui mal y pense (’huncut, aki rosszra gondol’), vagy a rossz helyett a jóra, és e gondolkodás közben könnyen elveszhetünk az ezoterikus spekulációk ködfelhőiben."

A teljes cikk itt olvasható: országut.com

• < Előző
• Következő >