Népmeséink elején sokszor szerepel az Óperenciás-tenger. A magyar néprajzosok máig nem tudják eldönteni, hogy az valóságos vízre utal, avagy az Enns-folyón túli területet jelenti.

Hun végeken

Ma már a történeti szakirodalomban szinte elfeledett adat, hogy hun őseink nem a Lajtáig, hanem az Ausztria nyugati felén folyó Enns-folyóig terjesztették ki fennhatóságukat, amelybe beletartozott az ókori Noricum-tartomány. Amelyik hun elhagyta ezt a folyót, az már idegen földön járt. Jogosan nevezték mesélőink, idegen, ismeretlen, vagy akár mitikus földrésznek. Az Óperencia szó a legáltalánosabb felfogás alapján leginkább az Ober Enns, vagyis az Enns-folyón túli terület eltorzításának fogható fel.

Víz vagy pusztaság?

A magyar néprajzosok egy része azért nem fogadja el a fenti magyarázatot, vagyis, az Óperencia a mai Ausztria területén lévő folyó nevéből ered, arra hivatkozva, hogy mindenképpen víznek kellene lenni a környéken, szeintük a tenger mindenképpen vizet jelent. Akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az Enns-folyó neve rejlik a magyar népmesei kifejezésben, azok áthidaló megoldásként azt a magyarázatot találták ki, hogy a népi emlékezet a közeli salzkammerguti tavakat nagyította tengerré.