"Akár egy minden hájjal megkent politikus a tévében, a világ első robotművésze azokra a kérdésekre válaszol, amelyekre akar, nem azokra, amelyeket föltesznek neki. Művészek – Jeffries tapasztalata szerint – nem járnak el így… úgy látszik, nem járt az újságíró a Lajtán innen. Mindenesetre „elevenre” tapint, amikor a londoni Design Museumban rendezett kiállítása alkalmából megkérdezi Ai-Dát, a művészt: „Szépnek tartja-e az önarcképeit?” Nyilván oda akar kilyukadni Jeffries, hogy amíg gép talán alkothat „szép” műtárgyakat, azt már nem tudja meg semmilyen algoritmus vagy áramkör segítségével, vajon hogyan értékeli azt a szépséget.
„Olyannak akarom látni a művészetet, mint amely tudatosabbá teszi bennünk életünk történéseit – fejt ki a robot. – A művészet eszköz arra, hogy az emberek összejöjjenek, és a kérdéseket föltegyék. A művészet társalgást kezdeményez. Közös erőfeszítés.”
Badarság – jelenti ki a tudósító. A művészet nem társadalompolitika más eszközökkel, hanem inkább az ember alanyiságának kifejeződése, ezért annál is inkább mentsvár a gépuralommal szemben. Egy Rembrandt-önarckép az alkotó egyedi voltából születik. Ai-Da művészete, ha egyáltalán annak lehet mondani, erre képtelen. Meg különben is, kétéves, mit tud bármiről is.
„Ez az első önarcképfestő, akinek nincs énje” – mondja Aidan Meller gallérista – Oxford egyik legjobb nevű műkereskedője –, aki a cornwalli Engineered Arts nevű céggel és egy tucat mérnökkel, MI-szakértővel és művészettörténésszel együtt létrehozta ezt a modern Gólemet – uniós támogatásból.
Ai-Da legutóbbi művei az önarcképfestés olyan vonatkozásait boncolgatják, amelyek Rembrandtnál nem vetődtek fel. „Ma az önarcképed ott van a telódban” – mondja a művész az újságírónak. „Az önarcképed az, aki online, a közösségimédia-profilodban, az e-mailedben vagy. Mint tudat nélküli egység, le tudom képezni digitális önarcképedet. Mit tesz az, hogy van digitális hasonmásod?” – kérdezi az újságírótól a gép.
Ai-Da nem más, mint példa a gépi tanulásra, a mesterséges intelligencia azon ágára, amelyben a rendszerek, robotok az adatokból képesek tanulni, mintákat felismerni, és külső beavatkozás nélkül döntéseket hozni az egyre inkább haszontalan emberek helyett. Amikor a gépművész kérdésre válaszol, az elhangzott kulcsszavak sablonválaszokat váltanak ki. Ami elég leghangoló, de nem rosszabb, mint amikor egy politikus köntörfalaz.
Ai-Da kifejti az interjúvolónak, hogy noha sem tudata, sem alanyi tapasztalata nincsen, mégis képes műalkotást létrehozni. Amikor pedig Jeffries rákérdez: „Mi a művészet?” A festőgép Margaret Boden megismeréstudomány-professzor meghatározását idézi, mondván, azt részesíti előnyben. Eszerint a kreativitás nem más, mint „az új, meglepő és értékes gondolatok, tárgyak létrehozására való képesség”. Ai-Da tehát per definitionem művészetet létesít."