A bejárattal szembeni egyik sarok a szentsarok volt, a lakás leginkább tiszteletben tartott része
Fotó: Baranczó Benedek

Szerző: Bényei Adrienn

"Népi vallásosság címmel nyílt kiállítás a miskolci Herman Ottó Múzeumban. A kiállítást hosszabb időre és folyamatosan megújuló formában tervezik, így megtekinthető lesz akkor is, amikor újranyitnak a múzeumok. A népi vallásosság a tételes vallásoknak a népéletben való megnyilatkozását jelenti. Nincs az életnek olyan szegmense, ahol ne találkoznánk vele, legyen az ünnep vagy a hétköznapok mindennapi gyakorlata. Mindnyájunk emlékeiben él egy-egy mozdulat, ahogy szüleink, nagyszüleink keresztet rajzolnak a kenyérre, mielőtt megszegnék; vagy ahogy fohászt mormolnak egy fontos esemény előtt. Mindez tárgyakon is megjelenik, a múzeum ezt mutatja meg nekünk a kiállításon.

A Népi vallásosság című kiállítás időszaki része jelenleg a temetkezési szokásokkal foglalkozik. Ebben a formában február közepéig látható, hamvazószerda környékén változik, húsvétra készülődve. A kiállítás többségében a múzeum néprajzi gyűjteményéből mutat be a témába illő tárgyakat. Bodnár Mónikával beszélgettünk, a Herman Ottó Múzeum Történeti és Néprajzi Tárának vezetőjével, a kiállítás megálmodójával, kurátorával.
– A magyar népéletben évszázadok óta meghatározó szerepe van a hitnek és a vallásnak, ami egy felsőbb teremtő erő létében való bizonyosság s az ehhez való viszonyulás. A vallásosság az emberek életében lépten-nyomon megmutatkozik. A megnyilatkozási formák nagyban függtek és függnek az egyén, a család felekezeti hovatartozásától – állítja Bodnár Mónika. – Tetten érhető a népi vallásosság a tárgyi kultúra szinte minden területén, a szokásokban, az emberek egymáshoz és a munkához való viszonyában. Gondoljunk csak például arra, hogy bármilyen tevékenység kezdetén – reggeli felkelés, utazás, szántás vagy bármely más nagy munka megkezdése előtt – elrebeg egy fohászt, a kenyér megszegése előtt a késsel keresztet rajzol rá, bárminek a sikeres befejezését követően pedig hálát ad a Teremtőnek. Az egymással való találkozáskor alkalmazott köszönési formák is ezt tanúsítják, felekezet szerint változóan: „Adjon Isten!”, „Áldás, békesség!”, „Erős vár a mi Istenünk”. Vannak vallási eredetű szólásaink is, például: Megfogta az isten lábát."

A teljes cikk ITT olvasható, Magyar Nemzet

 

• < Előző
• Következő >