Szerző Bencsik Gábor

 

Lassan kikristályosodik, hogy miről is szól a vita. Sokáig még ez sem volt világos. A kulcskérdés az lett, hogy miképpen győzhetett az 1918 őszi budapesti forradalom.
A szabadkőművességgel érvelők azt állítják, hogy ebben a szabadkőművességnek volt döntő szerepe. Röviden: szabadkőműves puccs történt.

A történészek döntő többsége – és én velük értek egyet – viszont azt állítja, hogy rengeteg tényező együttes hatásának következménye, és e tényezők között még ha jelen volt is, elhanyagolható súllyal szerepelt egyes szabadkőműves szerveződések ténykedése. (Ez még akkor is igaz, ha ők maguk komoly tényezőnek képzelték magukat.)
E valós tényezők közül a legerősebb a háború összeomlásszerű elveszítése, a magyar hadsereg napok alatt történő felbomlása. A magyar politikai osztály bénultságát ez okozta, ahogy a németét is. Katasztrófa érte az országot, egyik napról a másikra összeomlott minden, ami közvetlenül előtte még erősnek és stabilnak tűnt. A hatalom minden ajtaja sarkig tárult, mint egy kastélyé, ahonnan elmenekült a gróf és a személyzet. Az mehetett be rajtuk, aki akart – például Fridrich István, a magyar politikatörténet egyik legnagyobb szabású szélhámosa (’19 őszén három hónapig önmagát kinevező miniszterelnök, sőt ügyvezető államfő), aki úgy lett a Károlyi-kormány hadügyi államtitkára, hogy senki nem nevezte ki erre a posztra.
A nyitott ajtókon Károlyi hívei mentek (vagy inkább estek) be, mert azokban a napokban az ő körük volt az egyetlen olyan politikai tényező, amely már a háború alatt a háború ellen lépett fel, és ezzel elnyerte az összeomlás kárvallottjainak, mindenekelőtt a hazaözönlő katonáknak a rokonszenvét. De egy nappal korábban senki még csak nem is sejthette, hogy nyitva lesznek azok az ajtók – nem hogy szervezkedett volna a bemenetelre.
Károlyiék tehetetlenségét – a saját politikai amatörizmusukon túl – éppen az okozta, hogy nem volt valódi támogatottságuk, nem volt legitimációs erő mögöttük, ezért csak nagyon lassan és nagyon csekély hatékonysággal tudták megszervezni az országot, amely továbbra is kiszolgáltatottja maradt a hazai szélsőségeseknek, az antantnak és az utódállamoknak.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el. Facebook

• < Előző
• Következő >