A város színei és fényei ma is ugyanazok (Forrás: Wikipedia - Museum of Fine Arts, Houston)

Kétszázötven éve halt meg Velence legnagyobb festője, Giovanni Antonio Canaletto. Képei pontos tükrei a 18. századi városnak, noha legtöbb vászna ma nem Olaszországban, hanem Londonban látható.

Giovanni Antonio Canal néven 1697. október 7-én született Velencében a ma kétszázötven éve, 1768. április 19-én elhunyt Canaletto olasz festő és rézmetsző. Neve olaszul annyit tesz: „a kis Canal”. Azért hívták így, hogy megkülönböztessék apjától, Bernardo Canal díszletfestőtől (akinek a neve amúgy – Velencében nem meglepő módon – csatornát jelent.)

A kor szokásainak megfelelően apja műhelyében kezdett. Már festőinasként megmutatkozott kimagasló tehetsége, kezdetben a római vedutista, Giovanni Paolo Pannini inspirálta, amikor huszonévesen Rómába utazott, hogy más mesterek műveit tanulmányozza. Panninin kívül a holland Caspar van Wittel városképei is lenyűgözték. Hamar megtalálta saját útját: haláláig szinte kizárólag városképeket – vedutákat – festett, csakúgy, mint unokaöccse, Bernardo Bellotto, akit szintén emlegetnek „Canalettóként”, és aki Drezda, Bécs, Varsó és Krakkó városának épületeit örökítette meg.

Giovanni Antonio Canaletto velencei városképei, amelyeken az emblematikus helyszínek, így a Canal Grande vagy a Szent Márk tér is feltűnik, aprólékosan kidolgozottak. Nem tudni, hogy a festő használt-e camera obscurát – lyukkamerát – a részletek pontos megörökítéséhez, ami nem lehetetlen, hiszen Al-Hajszam arab tudós 997-ben már leírta az eszközt, amelyet Leonardo da Vinci is ismert. Első, szignált képét 1723-ban festette. Canaletto nem szeretett városképeibe embert helyezni: csatornák partján, az ablakokban feltűnő alakokat a képekre a legendák szerint Tiepolo festette.

A képeken a művésznek sikerült megragadnia a folyamatosan változó város jellegzetes fényeit és látványait, a csatornák és a levegő színét.

Canaletto sikeres művész volt. A Velencében időző angol kereskedők és műértők nagy összegeket fizettek képeiért, fő kereskedője, Joseph Smith később velencei konzul lett. Canaletto 1746-ban Angliába utazott, ahol tíz évig élt, ez idő alatt festett London-képeit jó áron értékesítette. Amikor visszatért szülővárosába, hamarosan a Velencei Festőakadémia tagjává választották. A hazatérte után készített festményei komorabbak, a színárnyalatok sötétebbek. Életének hosszú betegség vetett véget, 1768. április 19-én halt meg, és a San Lio-templomban helyezték örök nyugalomra.

Joseph Smith 1762-ben ötvennégy festményét és száznegyven rajzát eladta III. György királynak: a legtöbb mű így a windsori kastély gyűjteményét, a Royal Art Collectiont gazdagítja. Magyarországon a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárában A zsilip Dolónál (1763) című olajfestményét őrzik – emlékeztet az MTI.

A festő képei olyannyira precízek, hogy képeit ma a tudósok arra is tudják használni, hogy meghatározzák a korabeli Velence árapályszintjét – ennek vizsgálata azért szükséges, mert az éghajlati változások miatt az árapályszint változása is egyre drasztikusabb, ami fenyegeti a velencei épített örökséget –, ezen kívül az épületek 18. századi állapotának is pontos tükrei.

Péntek Orsolya

Magyar Hírlap

• < Előző
• Következő >