Nem fél néha? Olyan dolgokról ír, amelyekről sokan nem mernének.

Nem félek, hiszen ezek nagyon fontos dolgok, és szeretném, ha azokat minél többen megismernék. Természetesen érnek támadások, de ezek semmit sem jelentenek, hiszen amit leírok, leírunk, mind igaz. Ez a könyv nem ötletcsomag, nem véleményhalmaz, hanem komoly kutatások eredménye. Objektív munka, és olyan megállapítások tárháza, amelyek elhangzottak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán. Éppen ezért

a támadásokban sem tudnak felmutatni valós érveket, ezek csak a személyemre irányulnak.

Olyanokat írnak, hogy Puppinck konzervatív, Puppinck katolikus. Ezek a támadások már évek óta folynak ellenem, de igazán akkor erősödtek fel, amikor közreadtuk a jelentésünket az említett Bíróságról és az ENSZ-ről. Rengeteg fenyegetés érkezett. Két korábbi francia miniszter is azt tanácsolta, hogy a családomat helyezzem biztonságba. És a dokumentumaimat is. Én pedig megtettem a szükséges lépéseket.

A könyv leginkább a liberalizmus kritikája, főleg az individualista liberalizmusé. 

Ezt soha nem is titkoltam. A probléma, hogy a Nyugat sohasem talált ki jobbat ennél. Nekik a liberalizmus individualista megközelítésű, a közjavakon nyugvó ideológia. De a könyvemben még továbbmegyek, és nem csak a liberalizmus kritikájáról szólok. Azt mutatom be, hogy a nyugati individualista liberalizmus mára radikálissá vált; azt feltételezik, hogy az egyének az akaratukban testesülnek meg. Ezért akarnak újabb és újabb jogokat, csak egy vágy vagy egy kívánság által. Ez van ma. Ezzel szemben korábban, amikor az emberi jogokkal először foglalkoztak, azok még megszemélyesített jogok voltak.

Nem az egyénből, hanem a személyből indultak ki. Olyan személyből, akinek van családja, hazája, vallása, kötelességei.

Vagyis van körülötte környezet. Azután ezeket a tulajdonságait elvették tőle. Úgy tüntették fel, hogy ezekre nincs szüksége. Pedig ezek határozzák meg a személyiségét. Manapság ennek az útnak a végső szakaszánál járunk. Már csak az számít, hogy mit mondasz. Az, hogy mit hozol magaddal, már nem. Ha azt mondom, hogy én nő vagyok, akkor nő vagyok.

Többször hangsúlyozza könyvében, hogy a Nyugat számára a közép-európai térség lakói csak iskolások.

A nagy intézmények, mint például a negyvenhét tagállamból álló Európa Tanács a különböző országok kormányainak szabályait rögzíti. És hogy működik? Úgy, hogy vannak szakértők, azután jönnek a szakértők tanácsai. Én is az egyik tagja vagyok. A nyugat-európai kormányok és azok szakértői ilyen tekintetben a jó tanuló szerepét töltik be. Azt hozzák, amit elvárnak tőlük, a kelet- és közép-európaiak pedig arra valók, hogy tanuljanak tőlük. Ami újdonság mostanában, hogy már vannak olyan tanulók, akik visszautasítanak bizonyos dolgokat. Ezért a tanár mérges lesz – s fel is pofozhatja a tanulót.

Ön mindig azt mondja, hogy Közép- és Kelet-Európa, de bizony gyakran hallani másoktól csak annyit, hogy Kelet-Európa. Vagy a Kelet.

Ez sem véletlen. A Kelet lefokozást jelent. Idetartoznak a közép-európai országok, de akár Görögország, Ciprus is. Ez a fajta felosztás angol eredetű, de érdekes módon a nagy intézmények filozófiai hátterét egyre inkább a hollandok és a skandináv országok adják.

Ők mutatják a fényt most ezeknek a tanulóknak. Ezek az országok egyre inkább ateistává váltak. Ezzel szemben állnak azok az államok, mint Magyarország is, amely nagy nép, de kicsiny állammal. Brüsszel számára pedig elfogadhatatlan, hogy egy kis nép megakadályozzon bármit is, amit ők elterveznek.

Mikor kezdődött ez a folyamat?

Mi csak a 2009 és 2019 közötti periódust vizsgáltuk. Ezen kívül több állomást kell megemlíteni, de úgy vélem, hogy a folyamat a nagy liberális amerikai alapítványok születésével kezdődött. A Ford Alapítvány például nagyban szubvencionálta azokat az embereket, vállalatokat, amelyeknek nyomán megszületett például az Európa Unió. Már a második világháború után megindult a folyamat. A Ford mellett a Rockefeller volt a másik nagy finanszírozó. Ez utóbbi ma is jelentősen pénzeli az az Egyesült Nemzetek Szervezetét.

Forrás: orszagut.com