A történelem megismétli önmagát

Szerző: Joseph Pearce

 

Nem tudjuk biztosan megmondani, hogy mi fog történni a jövőben, mert ez a döntéseinktől függ. De szinte biztosak lehetünk abban, hogy mi fog történni a jövőben annak alapján, amit a múltról tudunk. Abban biztosak lehetünk, ha a múltunkat ismerjük, képet alkothatunk a jövőről.

 

 Nem minden esetben értek egyet G. K. Chestertonnal 1. Pedig, aki nem ért egyet G. K. Chestertonnal, tévedésnek teszi ki magát, aki néha nem ért egyet vele, néha igaza is lehet. Idősebb Plinius halhatatlan szavaival élve:

Nemo mortalium omnibus horis sapit. Egyetlen halandó sem mindig bölcs. Még Chesterton is néha félreérti a dolgokat!

 Chesterton azon kijelentése, amely miatt felhúztam a szemöldökömet, és még inkább kifogást emeltem, az- az állítása, hogy a történelem nem ismétli önmagát.

 Esszéjében: a "Sok ismétlés"-ben, a Daily News 1904 -ben publikált, Chesterton azt írja, hogy aki először mondta, hogy a történelem megismétli önmagát, „ bizonyára nagyon halovány és furcsa elme volt ”. Kijelentésén egy keveset azért változtatott és egy keveset helyesbít: a kérdés helyes megfogalmazása a következő lenne: „Az Univerzum megismétli önmagát, a történelem kivételével.” Így folytatja:

Minden földi tanulmány közül a történelem az egyetlen, amely nem ismétli önmagát. Ez az ember isteniségének meghatározása. A csillagászat megismétli önmagát; a botanika megismétli önmagát: a trigonometria megismétli önmagát; a mechanika megismétli önmagát; összetett hosszú osztás megismétli önmagát. Minden összeadás, ha bármikor azonos módon végzik el, ugyanazt azt az eredményt adja. De a történelem összesítésének sajátossága - és ez lenyűgöző -, hogy a legtökéletesebb számítással is az összeg minden alkalommal enyhe titokzatos különbséggel jön ki.

 Chesterton azt állítja, hogy az embernek szabad akarata van, ezt„ ember istenségének” 2 nevezi. Ez azt jelenti, hogy a történelem folyamán az emberek szabadon cselekedhetnek így vagy úgy. Választásuk nem előre meghatározott, ezért a történelem nem determinisztikus tudomány.

Van benne igazság, a gond vele az, hogy az emberek nem szabadok, így vagy úgy cselekednek egy esemény után. Egyszerűen nem igaz azt állítani, hogy a történelem folyamán az emberek szabadok. Ha egyszer döntést hoztak és cselekedtek, az megtörtént, és következményei vannak. A megtörtént eseményt, időt nem tudjuk visszapörgetni, és helyette másként cselekedni. A múlt objektív valóság. Egy bizonyos módon történt, és már nem történhet más módon. Kőbe vésett, ezért tanítanak tárgyilagos tanulságokat.

Igaz, hogy nem tudjuk biztosan megmondani, hogy mi fog történni a jövőben, mert ez a döntéseinktől függ. De szinte biztosak lehetünk abban, hogy mi fog történni a jövőben annak alapján, amit a múltról tudunk. Ez azért igaz, mert a történelem megismétli önmagát.

A történelmet tanulmányozva mindig helyes döntéseket látunk a bukást megelőzően. Ha ez igaz a múlt során, akkor viszonylag biztosak lehetünk abban, hogy ez a jövőben is így lesz.

Ugyanilyen igaz, hogy a történelem folyamán az önzésnek vagy annak, amit a teológusok bűnnek neveznek, romboló következményei vannak, míg az önzetlenség, amit  erénynek neveznek, pozitív következményekkel jár.

A hét halálos bűn ma és holnap ugyanolyan halálos, mint tegnap. A hét erény a hit, a remény, a szeretet, a körültekintés, az igazságosság, a mértékletesség és a bátorság is ma és holnap is ugyanolyan éltető és megerősítő, mint tegnap.

Ezek a társadalomban az ember életét szabályozó erkölcsi törvények, amelyek ugyanolyan objektíven valósak, mint a fizika vagy a matematika törvényei.

 Filozófiai szempontból azt mondhatjuk, hogy a bűn és az erény a történelem lényege, az örök és nélkülözhetetlen, míg a korok technológia csapdái, amelyek valóban változnak, csak véletlenek. Vegyük például Napóleon 1812 -es moszkvai és 1941 -es németektámadását. A használt fegyverek megváltoztak, a technológia tömegpusztító fegyvereket biztosított a náciknak, amelyek Napóleon legmerészebb álmait is felülmúlták, de Napóleon és Hitler büszke volt cselekedetére, de lényegében ugyanaz volt. A militarizmus továbbra is militarizmus, függetlenül attól, hogy milyen fegyvereket használnak, és az impériumok továbbra is durva eszközöket használ a népek leigázására, függetlenül attól, hogy karddal vagy drónokkal öldösik az embereket, vagy gazdaságilag teszik lehetetlenné. Ezek a politikában meggyökeresedett büszke cselekvések. Soha nem számol az ember méltóságát, pusztító következményekkel.

 Minden bűn mellőzi az ember méltóságát, ezért a történelem határozottan igazságtalan! Amennyiben érzékeljük a méltóságot az emberiség történelmében, az azért van, mert érzékeljük a hiteles szentséget. A szentek adják hozzá a méltóságteljességet a történelemhez.

Ez igaz a múltra. A jelenre igaz. És ez igaz lesz a jövőre is. Ezért mondhatjuk, hogy a történelem valóban megismétli önmagát.

 

Eredeti szöveg: The Imaginative Conservative

 

Fordítás: Szék-helyek

Kép: Bonaparte a Sfinx előtt (Jean-Léon Gérôme, Wikimedia Commons).

Fordítás: Szék-helyek

 


 

1 Gilbert Keith Chesterton, vagy G. K. Chesterton KC*SG (1874. május 29. – 1936. június 14.) angol író, filozófus, drámaíró, újságíró, szónok, teológus, életrajzíró és kritikus. Gyakran nevezték az ellentmondások hercegének. A Time magazin így jellemezte az írásait: „Ahol csak lehetséges volt szívesen használt közmondásokat, allegóriákat, de először gondosan átalakította őket.” Műveinek egyik népszerű szereplője, a pap és egyben nyomozó Brown atya. Műveiben számos egyházi utalás is fellelhető. Chesterton mint politikai gondolkodó, kinyilvánította véleményét a progresszivizmusról és a konzervativizmusról is: „A mai világ erről a két dologról szól: progresszivizmus és konzervativizmus. A haladó gondolkodásúak folyton hibákat követnek el. A konzervatívok pedig meggátolják e hibák kijavítását.” George Bernard Shaw, Chesterton „barátságos ellensége” a Time-ban így nyilatkozott róla: „Ez az ember egy kolosszális géniusz.” Életrajzírók a volt viktoriánus írók követőjének nevezik. (Wikipedia)

2,,Isten emberré lett, hogy az ember Istenné lehessen'' -- ez a mondat a görög egyházatyák megváltástanának alaptétele. Többek között Szent Vazul mondja: ,,Minden kívánható dolog csúcsa: Istenné lenni''. Vajon ezt a kívánságot egy tôlünk idegen korszak sajátjának, a ,,kereszténység hellenizálódásának'' kell tekintenünk ? A mai korszellemnek talán nem az ,,ember emberré válása'' felelne meg jobban? Mások azt kifogásolják, hogy a ,,megistenülés'' mint szó és tartalom ,,nem biblikus''. Így tehát fel kell tennünk a kérdést, hogy az egyházatyáknál és a misztikában állandóan használt ,,megistenülés'' egyáltalán keresztény fogalom-e?

Kiindulópont csupán a hit központjának számító krisztológia lehet. Kalkedonban a zsinat Jézus Krisztust valóságos Istennek és valóságos embernek vallotta. Hogy mit jelent a ,,valóságos ember'' kitétel arról, aki ,,valóságos Isten'', az megadja a kulcsot annak megértéséhez, hogy mit jelenthet a ,,megistenült'' emberlét. Ha Krisztusban nem zárja ki egymást az istenség és az emberség, akkor az ô emberségébôl kiolvasható a ,,megistenülés''.

Az atyáknál, különösen Szent Ireneusznál és Szent Atanáznál ismételten találkozunk az érveléssel, hogy csak Jézus lehet a tökéletes és végérvényes Üdvözítô, igaz Isten ugyanis (az ariánusok tanítása ellenére) és egyúttal velünk, emberekkel is egylényegű. Ha embervolta nem ,,istenült volna meg'' az Istenséggel való egyesüléssel, akkor nem lehetne megistenülésünk forrása. Hasonlóan érvelnek a Szentlélek Istensége mellett.

Emögött egy olyan meggyôzôdés áll, ami a következô kérdésben perdöntô: mi az üdvözítés, a megtestesülés, a megváltás célja? A szentatyák -- és minden csonkítatlan kegyelemtan -- Szent Péterrel együtt mondja, hogy a cél ,,részesítés az isteni természetben'' (2Pét 1,4). Ha a kegyelem valóban Isten önközlése (K. Rahner), akkor az csak ,,megistenítô'', Istenhez hasonlóvá alakító kegyelem lehet, s eredménye az Istenhez hasonulás (homoíúszisz Theó).

Mi a megistenülés? Maximus Confessor mondja: ,,Akit a kegyelem Istenhez hasonlóvá tett, mindazt, ami Istené -- a lényegén kívül -- befogadja magába''. Damaszkuszi Szent János pontosabban fogalmaz: ,,Az Istenben való részesedés azzá teszi az embert kegyelem által, aki Krisztus az emberi természet által''. A megistenülés ,,fiúvá fogadás'', a Krisztussal való azonosulás konkrét formája. A megistenülés nem más, mint igazán emberré válás annak példája szerint, aki ,,valóságos ember''. A megistenülés tehát a teremtés végsô céljának elérése, a teremtés művének beteljesülése.

A megistenülés útja ezért csak maga Krisztus lehet. A bizánci misztikus és laikus teológus, Szent Nikolaosz Kabaszilasz (1320-1363) szerint -- aki az atyák hosszú hagyományát foglalja össze -- a szentségek, fôként a keresztség és az Eucharisztia az igazságnak azon kapui, amelyeken keresztül Krisztus megistenítôen lép be életünkbe. Ettôl azonban nem szabad elválasztani az erények megistenítô hatását. Maximus bennük látja Isten irántunk való szeretetének azt a megtestesülését, ami bennünket Istenhez hasonlóvá tesz. A megistenülés végsô beteljesülése természetesen túlhaladja a szentségeket és az erényeket, mert a végsô beteljesüléshez, Isten színelátásához tartozik, ami hasonlóvá tesz Ôhozzá, ,,mert látni fogjuk Ôt, amint van'' (1 Jn 3,2).

A megistenülés kegyelem-jellege kizárja az ember önistenítésének ôsi kísértését, de mint az ember célja azt is megmutatja, hogy nem emberhez méltó a csupán véges dolgokkal megelégedni. ,,Deus enim solus satiat'', 'egyedül Isten tud kielégíteni minden vágyat' (Aquinói Szent Tamás).

Christoph Schönboern

--> beteljesedés, boldogság, erények, Eucharisztia, fölemelkedés, individuáció, kegyelem, keresztség, misztika, részesedés (A keresztény szellemiség lexikona forrás: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár)

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog