Olvassunk együtt 11; Az „itt” és az „odaát”

André Gide Pásztorének című regényében a protestáns lelkész Gertrúddal, a vakon született lánnyal beszélget. A lelkész a természet szépségéről mesél: alpesi legelőkről, hófödte hegycsúcsokról, csobogó patakokról, sejtelmes hajnalokról, bíborszínű naplementékről. A virágos rét, a kék ég, a csobogó patak semmit nem mond a lánynak, hiszen ő soha nem látta a világ szépségeit. A történeten végighúzódik a lelkész reménytelen fáradozása, szavaival, hasonlataival szinte semmit sem képes megsejtetni.

 

A történet később váratlan fordulatot vesz. Egy svájci orvos megműti a lányt, aki így elnyeri látását, és örömében visszatér a lelkészhez. Most már lát, ő maga is képes megtapasztalni mindazt, amit a lelkész azelőtt hiába próbált megértetni vele. Beszámolójában élményeiről áradozik: összehasonlíthatatlanul szebb világot lát, mint amiről a lelkész beszélt, mint amiről álmodott. Soha nem gondolta, hogy ilyen ragyogó a nappali fény, ilyen játékos a napsugár, ilyen végtelen az ég. A történet a bibliai képet varázsolja elénk, magunk előtt látjuk a Mestert, amint megnyitja a vakon született szemét.

Szőcs Géza Passiójában a vándor együtt indul a három napkeleti bölccsel Krisztus születési helyére, de csak néhány évtizeddel később, a keresztre feszítésre érkezik meg. Amikor megkérdezik: miért tartott ily soká az idevezető út, így válaszol: társaimtól elszakadtam, őket csillag vezette, engem a tudás. A hit útja rövid és célba ér, a tudás útja hosszú, és nem mindig célirányú.

Az atomfizikus Teller Ede Vers cím nélkül közzétett írásában a huszonegyedik századba kiáltja a mai ember céltalanságát, félelmét: „Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten, félni, hogy talán igazság sincs…” A modern fizikai világkép a szubatomok világában érvényesülő kiszámíthatatlansági tételre épül. A tudós száz évvel ezelőtt még azt állította, hogy csakis a tudományos ismeret megbízható, ma már a Bohr, Heisenberg elméletét vallja: a tudományos ismeret is folyton módosul, változik, nincs abszolút, csak relatív bizonyosság. A tudományban végbemenő elbizonytalanodás a teológiára is rányomja bélyegét. A teológiába beszüremkedő relativizmus veszélyeire az egyház tanítóhivatala ismételten felhívja a figyelmet. Ha a dogmák, a keresztény hit tartóoszlopai megrendülnek, a hitrendszer kártyavárként omlik össze. Az utóbbi időben a teológusok a végső dolgokról szóló hagyományos tanítást ismételten átgondolják, átdolgozzák, emberközelbe hozzák. Egyik teológus tréfásan meg is jegyezte: menny, tisztítóhely, pokol átalakítás miatt átmenetileg zárva. A teológus a modern ember számára igyekszik a kinyilatkoztatást feltárni annak tudatában, hogy a mai kérdésekre a tegnapi válasz elfogadhatatlan.

Az egykori keresztény Európa jelentős része már nem hisz a halhatatlanságban, úgy véli: a halál mindent végérvényesen lezár. A divatos ideológia a felvilágosodás égisze alatt a hitetlenség sötétségét reklámozza. De Isten „halála” után az ember halála is bekövetkezik. A szétesettség, céltalanság abszurd érzése a filozófiában, irodalomban, művészetben nyer kifejezést. Ha a Nap eltűnik a láthatárról, az éjszaka rémei kísértenek: egyáltalán van-e célja az emberiség történelmének, vagy csak összefüggéstelen, értelmetlen események sorozata a végkifejlet? Kibontakozások, hanyatlások, pusztulások értelmetlen körforgásáról van szó csupán? Végül is vajon mi kerekedik felül? Az értelem, vagy az értelmetlenség? Értelmes létünk, fáradsággal létrehozott alkotásaink visszahullnak a semmibe, az anyag értelmetlen körforgásába? Holttestünk humuszul szolgál unokáink szántóföldjén?

A mai ember a rációra esküszik, mégis az irracionalitás virágkorát éli. Szektavezérek, látnokok népes konferenciákat tartanak. Az újságok nevetséges horoszkópokat közölnek, vallási mezbe öltöztetett zagyvaságok népszerűvé válnak. A szekularizált világ megviseli a pszichét, sebzetté teszi a lelket.

Krisztus azért jött, hogy ne csak a testi, de a lelki vakok szemét is megnyissa. Az Úr a hitetlenséget vakságnak nevezte, de követőinek nincs joguk a hitkrízisben élőket megbélyegezni, ők embertársaink, akik az eszmék kuszaságában tévelyegnek. Együtt utazunk a modernitás szekerén. Nem kérdezhetjük a cinikus Kainnal: „Vajon őrzője vagyok-e testvéremnek?” Igenis őrzői, megmentői vagyunk egymásnak, a közös emberi sors összekapcsol. Feljutottunk Noé bárkájára, megmenekülünk, de csak akkor, ha kinyújtjuk karjainkat a hullámokban vergődők felé, hogy ők is felkapaszkodjanak, és közösen célba érjünk.

Forrás: erdelyibreviarium.ro

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog