A baziliszkusz titka


Montázs a famennyezet kazettáiból  fotó: Teleki Alapítvány

 

Szerző: Wekerle Szabolcs

Az erdélyi Beszterce–Naszód megyében ledőlt a jórészt magyarok lakta Tacs református templomának tornya. Felvetődik a templomváltás, az értékeink magyar kézben tartásának kérdése, és az is, hogyan döntsük el, mit érdemes megmenteni.

 

Tacs kicsiny, nagyjából kétszáz lelkes, jórészt magyarok lakta falu a Mezőség keleti felében, Besztercétől húsz kilométerre. Két templom is áll benne:
a középkorban épült, valaha evangélikus istenháza, valamint a XVII–XVIII. század fordulóján emelt református templom. A Beszterce–Naszód megyei település az utóbbi kapcsán került be a hírekbe 2021 áprilisában, amikor az épület tornya leomlott.

A szomorú eset nem előzmény nélküli: 2017 júniusában egy erős vihar mindkét oldalon megbontotta a templom bádoghéjazatát. A károkat rövid időn belül sikerült helyreállítani, ám 2019 augusztusában egy újabb vihar ismét kifödte a templomot. Ezúttal a déli oldalról a bádoghéjazatot teljes egészében feltépte, a hajó fölötti részt a templom túloldalára, a szentély fölöttit pedig húsz-harminc méterrel tovább, a közeli temetőkertbe repítette. A Teleki László Alapítvány támogatásával ezt az utóbbi viharkárt is helyreállították, időt nyerve a famennyezet megmentéséhez és a templom megóvásához.

A szakértők szerint a XVIII. századi épület olyan komoly statikai problémákkal küzd, hogy a mostani toronyledőlés szinte várható volt. Építészek véleményét kikérve maguk a helyi reformátusok is már korábban úgy ítélték meg, hogy templomuk megmentése aránytalan anyagi terheket róna a közösségre, ezért inkább megvásárolták és felújították a szászok által elhagyott egykori romos evangélikus templomot és parókiát, és egy ideje azt használják.

A sérült templom legértékesebb része az 1711-ben készült festett famennyezet, amelyet a magyar kormány támogatásával a Teleki László Alapítvány Rómer Flóris-tervének keretében a közelmúltban lebontottak, hogy később a mostanra evangélikusból reformátussá lett templomban helyezzék el újra.

Templomváltás, műemlékvesztés, pragmatikus döntések: a tacsi eset számos izgalmas és fájóan aktuális kérdést vet fel az Erdély bizonyos területein szórványba kerülő magyarság kapcsán.

De előbb lássuk, miért különleges és megmentésre érdemes a református templom kazettás famennyezete!

Elbontását és biztonságba helyezését Mihály Ferenc Granasztói György-díjas farestaurátor végezte, aki szerint a tacsi mennyezet különlegességét egyfelől a kora adja – az 1700-as évek legelejéről viszonylag kevés hasonló alkotás maradt ránk –, másfelől pedig az a tény, hogy olyan ábrázolások jelennek meg rajta, amelyek máshol nem láthatók. A képek ószövetségi jelenetei – Noé bárkája, Jónás a hallal, a forráshoz igyekvő szarvas és a pelikánmadár – „bőszerével megtalálhatók másutt is Erdélyben” – fogalmazott a restaurátor –, ám további három képes ábrázolás annál ritkább.

A tacsi mennyezet baziliszkuszának, vagyis kakastestű, kígyófarkú, képzeletbeli szörnyének a bestiáriumokból ismert ábrázolása a középkorban széles körben elterjedt volt.

A baziliszkusz számos hiedelemben felbukkant, akkoriban „tudták”, mit gyógyít a mitikus lény vére. Látható itt ezenkívül egy főnixmadár, a „leviatán kígyó”, továbbá egy „tengeri sárkány” – utóbbiak sem gyakoriak a hasonló korban született erdélyi ábrázolásokon. Mihály Ferenc szerint a figurák nem okvetlenül felismerhetők első pillantásra, ám alkotójuk a kép mellett feliratban is meghatározta kilétüket, így afelől biztosak lehetünk.



Az állatfigura alatt jól olvasható a basiliscus-felirat fotó: Teleki Alapítvány

A lebontott és szakszerűen konzervált mennyezet nemsokára átkerül – a hívek beleegyezésével – a reformátusok által most használt templomba. Ez már önmagában is ritka eset, hiszen teljes famennyezetek áthelyezése nem jellemző. Eddig inkább kisebb részletek, szószékkoronák, festett mellvédek, úrasztalok vándoroltak új helyre, ám, mint Mihály Ferenctől megtudjuk, valójában a templomváltás sem gyakori: kevés hasonló esetet ismerünk, mivel az erdélyi felekezetek szeretnek „megmaradni magukban”, más egyházak adott esetben jobb állapotban lévő istenházait csak igen ritkán veszik át. Akad azért példa a közelből, Szászlekencéről, ahol már jó ideje a reformátusok használják a hajdani szász erődtemplomot.
A „templomcsere” korábban inkább az ortodox egyház szokása volt: a román felekezet többször olcsón megszerezte a kiürült, elnéptelenedett szász templomokat, és azok múltját, eredetét nem hangsúlyozva használja őket – talán azt is sugallva: lám, ezen a vidéken is ilyen ősi épületeink állnak. Az 1990-es években azonban itt is változás következett be, a Beszterce környéki ortodox egyházak, amint erre módjuk nyílt, szívesebben építettek saját, az ízlésüknek, hagyományaiknak inkább megfelelő templomokat.

Ugyanakkor, magyarázta Mihály Ferenc, egyre inkább ideje szembenéznünk azzal, hogy a szórványban bizonyos értékeket csak szokatlan megoldásokkal menthetünk meg. Példaként említette a magyarszentbenedeki unitárius templom 1703-ból származó, rendkívül értékes mennyezetét.

A Nagyenyedhez közeli település magyar unitárius gyülekezete is kihalóban van, ráadásul igen távol esik a magyar turisták által látogatott útvonalaktól. Felmerül a kérdés: a templom százötvenegy táblából álló famennyezetét vajon meddig érdemes helyben tartani, vagy talán jobb lenne valahol máshol megőrizni az utókor számára.

Mihály Ferenc úgy véli, „szoknunk kell a gondolatot”, hogy ezeket az értékeket másutt elhelyezve mentjük át. Nem mindegy azonban, hol: a szakember szerint mindenképpen az adott felekezet tulajdonában kell megtartani őket, amely vagy máshová helyezi, vagy kiállítóhelyeken mutatja be azokat.
A restaurátor kevésbé bízik az állami intézményekben: a tacsi mennyezetet is megvásárolta volna a marosvásárhelyi múzeum, ám kérdés, néhány évtized múlva, más szemléletű, más identitású vezetés kiállítandónak, megőrzendőnek tartaná-e. Rossz példaként olyan erdélyi múzeumokat említ, melyek tulajdonába – a XX. század viszontagságai során – számos magyar és szász emlék került, amelyek azóta is raktárak mélyén szunnyadnak, kutatásuk, bemutatásuk korlátozott, eredetüket, származásukat homály fedi.

A tacsi torony ledőlése egyébként a romániai közvélemény ingerküszöbét is elérte. A helyi hatóságok kezdeményezték a templom megmentését, amit az RMDSZ is jó és támogatandó ötletnek tart. Így ebben a pillanatban úgy néz ki, hogy bár a tornyot nem építik vissza, az épületromot stabilizálják, és a helyi reformátusok az egykori templomuk maradványaiból megmentett
temetőkápolnával fognak gazdagodni.

Forrás: orszagut.com

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog