Múltidéző: Báró Apor Péter és felesége Kálnoki Borbála


Apor kastély Altorja 

Apor Péter leveleiben, megvallja azt is, hogy feleségével, Kálnoki Borbálával, gróf Káinoki Sámuel kancellár leányával nem élt boldog házasságban. "Mindennek daczára (mint nagy míveltségű emberekhez illik) leveleik (midőn távol vannak) egymás iránti tiszteletről, sőt gyöngédségről tanúskodnak. Főkép fiatalabb korukban leveleikből szeretet és gyöngédség sugárzik, távol azonban minden érzelgősségtől. Mindkettő reális gondolkozású, higgadt vérmérsékletű lévén, levelezésük komoly ügyek körül forog. Apor Péter, ha távol van, pl. Szebenben az országgyűlésen, országos ügyekről, vagy a szék hivatalos ügyeiről értesíti »édes feleségét«, a ki viszont családi ügyekről, a gyermekekről, a gazdaságról tudósítja »édes urát«. A férfi türelmetlenül várja és »szeretettel veszi« felesége leveleit; ez »újságokkal«: vadakkal, őzzel, szarvassal, madarakkal kedveskedik neki." Írja Szadeczky Lajos * 

Kalandozzunk el kicsit a mindennapi élet berkeibe, hiszen ott is akad néha olyan, amivel párhuzamot húzhatunk a régi és mai idők szokásai 'között. Olvashatjuk A Székely Nép 1941. május 31. számában.

 

"Apor Péter bárónak rengeteg levelezése maradt fenn számunkra, amelyekben ezer és ezer érdekekésebbnél-érdekesebb dolgot találunk. Ha átfutunk néhány levelén, azonnal látjuk, hogy a gazdag háromszéki főúr mennyire érdeklődött minden iránt, ami összefüggött gazdaságával. A legapróbb kérdésekkel is oldalakon foglalkozott, amikor Szeben, Kolozsvár vagy más városokban „múlatta magát“, ahogyan akkoriban mondták. Ez a mulat ás természetesen nem jelentett szó szerinti szórakozást, inkább azt, hogy a maga fontos ügyeit intézi.

A levelek tele vannak állandó érdeklődéssel, hogy mi van otthon, nmcs-e betegség, nem öli-e az állatokat farkas, vagy medve, vagy bármiféle betegség?

Apor Péter tehát jó gazda s ezerféle elfoglaltsága mellett, — hiszen mjmt politikus is jelentékeny szerepet játszott Erdély régi történelmében, — arra is ráér, hogy a felesége által adott „komissziókat“ elvégezze.

Különösen tavasz felé Apor Péter dolga megsokszorosodott, hiszen a kerteket rendeznie kellett s vető- magokat kellett vásárolnia, Egyik levelében értesíti is feleségét, hogy nagyobb bevásárlásokat csinált. A kerti vetemény magvakat már beszerezte és azok már útban is vannak, hogy a torjai kastély-kertben elvessék.. Akkoriban igen kedvelt étel lehetett a káposzta, mert fehér, veres és kék káposzta magot is küldött haza. Azonkívül articsókát, zellermagot is.

A bárónő „édes uram“ megszólítással ismeri el, hogy a magok megérkeztek. Milyen szép ez a megszólítás. A legszebb magyar megszólítás. Milyen szomorú, hogy azt ma már egyre kevesebben használják. Helyébe lépett a rossz hangzású és zsidós „apukám“, s a még Ízléstelenebb „apuskám.“ Hiába, még mindig sokat tanulhatunk a régiektől! Nem árt néha átböngészni őseink elavult, megsárgult írásait, hogy magyarabbak lehessünk.

De meg is érdemelt minden dicséretet Apor Péterné. Ö maga nem úgy él, mint ma egyes gazdag• és előkelő asszonyok, akik félnek a konyhasaágtól s csak egyet értenek: költeni az uruk pénzét. Bizony, abban a világban is fontos volt a konyha. És valljuk meg őszintén, hogy lehetett is akkor főzni.

Apor Péterné gazdasszonyi híreneve azonban nem maradt m$g Háromszék határai között. Közismert volt főzési tudományáról még külföldön is. Híre Moldvába is eljut, ahonnan egy alkalommal a vajda ir levelet a bárónőnek. Kéri, sütőinasát engedje torjai udvarába, hogy az nála tanulja ki a főzés és sütés tudományét. Le is küldi inasát Altorjára, ahol azt a bárónő cipó sütésre és egyébb ,,gyenge ételek“ sütésére és főzésére tanítja meg. Akkor sem lehetett ismeretlen az ősi székely étel: a kürtöskalács, mert ennek a sütését is esdi a moldvai vajdáné. Azonkívül ő valami pástétomra és valami „gyenge ételekre" kéri a bárónő tanítását.

 Hogy pedig a bárónő annál szívesebben, tanítsa inasát., ajándékul corbetet, cédrus konzervet és muskotály körte befőttet is küld Torja úrnőjének.

De azért Apor Péter idejében is sok változás van a régi szokásokban. Panaszkodik is emiatt a történetíró. „Bizony, régen, mivelhogy nem valónak ezek az éktelen, Istent méltó haragra indító káromkodások, még pedig híre-helye sem vala: édes hazánkon is vala Isten áldása.“ Azután leírja, hogy milyen lián* romló szavak jöttek divatba. Áj} asszonyoknak hamar megmondták is „hamis életű“, „tűzre való“, „tűz kínjára való.“ Az „adta-teremtette ugyancsak közismert káromkodásí szó járás. Káromkodni tehát már á régi jó világban is tudtak az emberek."

 

*
Br. Apor Péter, Verses művei és levelei

(1676—1752.)

Dr Szádeczky Lajos

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog