Szerző: Debreceni Balázs

Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjunk egy „instabil” Cézanne-csendéletet, amelyen az asztal lapjáról minden üveg, korsó és gyümölcs a néző nyakába hullik, meg kell vizsgálnunk a képsíkok egymásba kapcsolódásának misztériumát a mester tájképein. A kubizmusról szóló alapvető ismereteinket most felejtsük el, a tájképben rejlő mértani formák helyett kizárólag a síkokra koncentráljunk!

Nézzük a kép oszlopszerű tengelyét alkotó fatörzs szürkéskék lombjait: egyes alacsonyabban fekvő ágak kinyúlnak saját képsíkjukból és kanyargó utakká, szerpentinekké alakulnak a hegy lábánál. A magasban hullámzó ágaknak ugyanakkor sajátos ritmusa van: a hegygerinc íveit imitálják, míg egyes lombok „felhőkké” bomlanak szét. Így válik ezen a képen minden égi és földi objektum egyazon teremtőerő azonos értékű visszhangjává. 

 

Mont Sainte Victoire

 

Ráadásul, minél tovább nézünk egy Cézanne-képet, szemünk annál „edzettebbé” válik. A hideg zöldek és kékek alázatosan hátrahúzódnak, míg a melegebb színek, a vörösek és a sárgák előrenyomulnak, a kép szerkezete így átalakul, térhatásúvá válik. Hamarosan annyi hegyet, völgyet és kaptatót fedezünk föl, hogy térdfájást kapunk a puszta látványtól is! Az első blikkre egysíkúnak tűnő tájkép így olyan „rétegzett” lesz, akár a Machu Picchu. Ám ezt a perspektívát nem valamiféle vonalhálózat hozza létre, hanem kizárólag a színek térhatása. A cézanne-i síkok jobb megértéséhez mellékelem saját készítésű, teljesen amatőr és véletlenszerű fényképemet a Budai Várnegyed egyik részletéről. A képen bejelöltem azt a pontot, ahol az egyik szürke faág „átcsúszik” a mellvédet alkotó síkba. Az illúzió, mondhatni, tökéletes. Cézanne teljesen más szemmel értelmezte a valóságot, mint előtte bárki.    

 

Fénykép a Budai Várnegyedről

 A csendéletek sok hasonlóságot mutatnak a tájképekkel. Az almákkal, piskótákkal stb. meghintett fehér asztalkendőbe nem nehéz beleképzelnünk egy hófödte hegyi tájat – nevezetesen a Mont Sainte Victoire-t – a völgyben szunnyadó házikókkal. Az almák „almasága” ezúttal is a színek és formák rendhagyó kölcsönhatásának köszönhető, de a színek szimbolikája különbözik a tájképen látható házakétól, hiszen a hidegebb zöldek az almák „éretlenségére” is utalhatnak. A perspektíva is egyre merészebb játékot űz: a kancsók szája és a piskóták legfelső „emelete” már egy másik képsíkba ér, míg a „Cseresznyés” csendéletről minden szem cseresznye a néző nyakába hullik.

Cézanne diadalmenete immáron határtalan. Kártyázók című képe egyike a világ tíz legdrágább festményének. Csendéletei barokkos bőséggel ontják magukból az ínycsiklandozó művészi falatokat – mindent, mi szem-szájnak ingere –, míg tájképei olyan szakrális szimbólumok, melyeken keresztül képesek lehetünk szembenézni egy magasabb rendű valósággal.   

 

A teljes cikk itt olvasható: országut.com

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog