Estragon szerepében a Godot-ra várva előadásban. Rendező: Tompa Gábor
Fotó: Barabás Zsolt

 

Szerző: Szávai Enikő

Rendkívül összetett alakításai tették a magyar színjátszás egyik legsokoldalúbb színészévé: kiszámíthatatlan reakcióival, hihetetlenül meggyőző játékával színpadon és vásznon egyaránt elvarázsol. Száva Enikő interjúja Pálffy Tiborral, alias Hobóval, aki 27 éve a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja.

 

"Nyitott, kísérletező; ugyanolyan hitelesen formálja meg Shakespeare Othellóját, mint Madách Luciferjét, sármos mosolyával, kifejező gesztusaival azonnal szerethetővé vagy éppen gyűlölendővé teszi karaktereit. Esztétikáról, pandémiáról, színjátékról és a közönségről beszélgettünk vele.

Gondolkodtál egy sort, mielőtt igent mondtál az interjúra. Miért?

Olyan világot élünk, amikor úton-útfélen özönlik ránk a híres és kevésbé híres, ismert és ismeretlen emberek véleménye, meggyőződése. Egészségtelenül sok a zaj. Annyifélét hallunk, hogy nem lesz fülünk a saját gondolatainkra, elvész a belső hangunk. Most, hogy gyakrabban keres fel a sajtó, felteszem néha a kérdést magamnak: szüksége lehet bárkinek az én véleményemre, gondolataimra? Vajon hangosabban, több csatornán mondjam el a véleményemet, vagy inkább szemlélődjem visszahúzódva, végezzem csendben a dolgomat? Még nem tudom, mi a jobb.

Ha többen keresnek, az azt jelzi, hogy figyelnek rád, elismerik a munkádat.

Ez már nem visszaigazolás, inkább szószaporítás. Egyre nehezebb érvényes gondolatokat megfogalmazni. Olyan gyorsan változik a világ, hogy amit ma kijelentesz, az holnapra már nem áll, és ettől minden összezavarodik. Vegyük például a színházat:

ami pár éve érvényes volt a színpadon, az ma nem működik.

Változik az esztétika: más forma, látvány, hang vált ki esztétikai élményt. A tíz évvel ezelőtti sikeres előadásaink ma kudarcra lennének ítélve, rájuk rárakódott a por. De hát éppen ez a szép a színházban, ezért hívják a pillanat művészetének.

Nem volt egyszerű reagálni a világ történéseire, amikor ránk szakadt a járvány. Színházi emberként hogyan élted meg a hirtelen megtorpanást?

Kapkodtunk. Nagyon gyorsan akartuk reagálni, és a sietségnek kapkodás lett a vége. De nem csak nálunk történt így, ezt láttam mindenütt. Mint a legtöbb színház, mi is online közvetítettük a korábbi bemutatóinkat. Rengeteg előadást megnéztem, de egyszer sem éltem át katarzist: az online színház nem működik.

Olyan előadást sem láttam, amely a mostani helyzetre vonatkozó, mélyrehatóbb elemzésből született volna. De lehet, hogy ez türelmetlenség a részemről, és nem is lehet ilyen gyorsan reagálni egy beláthatatlan következményekkel járó, világméretű katasztrófára. Próbálkoztam új formával: Patkó Éva rendező keresett meg azzal, volna-e kedvem játszani a Havi Drámában. Filmes felületen, színházi eszközökkel csináltuk meg Mihaela Michailov Hogyan győzi le Barbie a világválságot című drámáját. De katarzist ezzel sem sikerült megélnem.

Ha sikerül valamiféle beteljesülést kiváltani a nézőben, az ránk, színészekre is visszahat. Ha ritkán is, de van ilyen pillanat."

A teljes cikk itt olvasható: kultura.hu

• < Előző
• Következő >