Szerző: Bedő Zoltán

Az ember szellemi lény, úgy is mondható: lélek, amelynek a test lakhelyül szolgál, így annak az állapota befolyásolja létezésünk minőségét. Decimus Iunius Juvenalis (50/60–130) római költő nem véletlenül állította, hogy mens sana in corpore sano, magyarán: ép lélek ép testben. A megszületése óta eltelt kis híján kétezer esztendő pedig fényesen igazolta a világszerte szállóigévé vált szókapcsolata helyességét.

„Balgatagok! ugyan mit kellene tenni
Ha mindnyájatoknak akarnánk tetszeni,
Új-Új tanácstokra ha mindig hallgatnánk,
Végre a szamarat ültetnétek reánk.”

Jean de La Fontaine: A molnár és fia 

Szerző: Balázs D. Attila

A brit trónörökös, Károly herceg komoly emlékezetkieséséről tanúskodó filmecske látott napvilágot nemrégiben. Méghozzá egy olyan felvétel, ami rólunk, magyarokról, sőt kimondottan az erdélyi magyarságról szól. Egy olyan elbűvölő, már-már varázslatos videó ez, amelyben a herceg búgó hangján úgy mesél rólunk és magyar őseiről, a Rhédeyekről, hogy valójában meg sem említ minket. Olyan üvöltő benne a hallgatás, mint amilyen az esztergomi bazilika harangjainak fülsiketítő trianoni némasága volt idén június 4-én, 16 óra 30-kor, amikor a párkányi magyarok várták volna a száz másodpercnyi törődést a túlpart felől a szomorú centenáriumon. Most pedig kaptunk Erzsébet királynő fiától is egy nagy adag „törődést”, attól a hercegtől, aki jó ideje állítólag második hazájának tekinti Erdélyt. Vagy Romániát? Ez azért nagyon nem mindegy.

A juh vagy birka egy kérődző állat, a főemlősöknek a lovak után a legkedvencebb állata volt valamikor, nagyon keveset változott a világ. Mai napig egyes főemlős fajok között a legédesebb a juh maradt, mert “birka módra követi őt”.  Gondoljunk bele, a főemlős furulyál és a birkák követik gondolkodás nélkül.

Jellemző rájuk, a kérődzés. Így a táplálékot kétszer rágják meg, mégse veszik észre, hogy a leggyengébb füvet etetik velük.

Karámba terelgetik őket. Jól is érzik magukat a saját fejlettségi szintjükhöz  képest, mindaddig míg meg nem jelennek más pásztorok és nem kezdik elcsábítani őket édesebb fűvel és frissebb vízzel. Egyesek a  gyávábbak közül kisettenkedik a karámból, mások átugorják a kerítést de mindenképp engednek a csábításnak, nem veszik észre, hogy egy másik karámba kerülnek és az illúziónak vége, ugyanolyan a rossz füvet ehetik és továbbra is ihatnak a pocsolyából. Ott a túloldalon is meghúzódva valahol, tűnődhetnek mikor lesz tiszta víz, az elmaradt számlákat, hogyan egyenlíti ki és mikor jön megint egy pásztor, hogy tiszta vizet ígérjen.