Balázs D. Attila az erdon.ro oldalán így vélekedik a könyvről:

„Német szövetségeseinktől kezdve a Monarchia minden nemzetisége képviselve volt az itteni katonaságban. S akik a katonai megszállást csak hírből ismernék, azoknak fogalmuk alig lehet arról a pusztulásról, amit kis és majorvagyonban és az erkölcsök lazulásában jelent.” Így tudósított a háborús hétköznapokról a kézdiszéki Bereck plébánosa, aki nem láthatta előre, hogy mindez még semmi, ahhoz képest, ami 1920 után jön. Hogy Gábor Áron szülőfalujából néhány éven belül egy belső romániai település válik Bretcu néven. Az idáig vezető, 1917–1920 közötti történelemformáló korszakot dolgozza fel Tóth László: Kézdiszék 1917-1920 forgatagában című kötete a régi nagy Magyarország legkeletibb kisrégiójára fókuszálva.

A Márton - kép mindenkiben más és más. A vendéglős úgy tekint rá, mint afféle reklámfigurára, aki odacsalogatja hozzá a vendégeket liba vacsorára. A borász is az üzletet, a borkóstoló lehetőségét látja benne, ami pénzt hoz a konyhára. A néprajzos nem győzi csodálni milyen sokféleképen él a szokásokban. A történész Márton utóéletének eseményei után kutakodik. A köznép pedig csak ilyesfélét mormol, ja, igen, tudom, ő volt az, aki ugye elbújt a ludak közé, mert nem akart püspök lenni.