erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Épül a Román Nagy Fal

 Bodó Előd Barna Mezőpaniti (Maros megye) polgármestere Facebook frappáns és helytálló bejegyzése, a jelenlegi romániai viszonyokról. 

Néhány gondolat az aktuális eseményekről, majd néhány általános észrevétel.

 

Szó szerint cirkusz zajlik a parlementben. Úgynevezett bizalmatlansági indítványról beszélnek, közben halvány lila elképzelése sincs a pártoknak (egyik oldalon sem) arról, hogyan kell egy országot vezetni: sem alkalmas emberek, sem alkalmas programok nincsenek. Következetességnek, kiszámíthatóságnak nyoma sincs. Úgy politizál a kormány, hogy a sajtón keresztül bedob egy témát, majd várja a reakciókat. Ezek alapján majd kapkodva hoz egy-két rövidtávú hatású, megalapozatlan, béna kacsát, vagyis amolyan intézkedést. Ha nem túl nagy az ellenállás. Vagy ha ellenállás van, éppen azért.
Az ellenzék vezére a bizalmatlansági szavazás alatt a parlament előtt odabuszoztatott szimpatizánsok éljenzésében fürdik, ahelyett, hogy mondjuk a parlamentben vitázna, esetleg javaslatot tenne, netalán saját kezdeményezését támogatná.
Sajnálom képviselő és szenátor ismerőseimet, akikről tudom, érdemi vitákat szeretnének, jó ötleteik vannak, jobbítani akarnak, de ilyen impotens környezetben a maximum, amit tehetnek, hogy sza..., izé, cudarul érzik magukat, és egy lépést hátra lépnek.
A sajtó is megéri a pénzét, a cirkuszból él, így élteti is azt, sőt asszisztál, segédkezik a cirkusz fenntartásában.

A kormány a költségvetési deficit ijesztő árnya alatt, reszkető térddel, kapkodva hülyeségeket csinál: 
- a képletből az egyik nagy minuszt, nevesen a be nem fizetett alkalmazotti járulékokat átdobja a kerítésen. Persze attól még az nem szűnik meg, csak a képletben nem rontja az állami egyenleget. Fizessék csak az emberek.
- a helyi önkormányzatoktól jelentős összegeket von el a személyi jövedelemadó csökkentésével. Persze nem gondoskodik arról, hogy milyen módon pótolja a helyi közigazgatás költségvetési hiányát. Inkább mindent, felelősséget és megoldási kényszert is átdob a kerítésen, oldja meg mindenki, ahogy tudja. Úgyis sokat sírnak az önkormányzatok, hogy nincs elég autonómiájuk. Tessék, most oldjátok meg saját hatáskörben, ahogy tudjátok. Ja, és közben meg is dorgálja azokat az önkormányzatokat a koravén miniszterelnök, akik a bizonytalan helyzetre való tekintettel pénzügyi tartalékaikat nem élik fel, hanem nehezebb időkre beosztják.
- rebesgeti a fejlesztési miniszter, hogy az Országos Telekelési Projekt összes pénzét elvonja a következő 4 évben. Vagyis miután többen belevágtunk a földmérésekbe, szerződéseket kötöttünk, munkát fektettünk bele, a kivitelező most csináljon, amit akar, leállhat a program, mert a kormánynak pénzre van szüksége ígéretei betartásához. Elindítottak valamit, aztán, ja, bocs, inkább mégsem fontos a földterületek tulajdonviszonyának rendezése. Bárhonnan, bármi áron pénzt kell elvenni, hogy finanszírozhassa az alkalmatlansága collateral damage-eit.
- számos uniós pályázat elbukik, mert a központi költségvetés hatalmas lyukai miatt nincs pénze az államnak a projektek társfinanszírozására, vagy megelőlegezésére. Ezért parancsba adták, hogy ahol csak lehet, például a POCU pályázatoknál, vagy más tengelyeken, tessék csak kiszórni a projektek egy részét. Persze utak fejlesztésére is csak egy aberrált pontozási rendszerben elért minimum szerint lehet pályázni. Szóval csak csínján a befektetésekkel. Hülye vagy? Nehogy már lehívjuk az uniós pénzeket! Azokkal baj van, költségesek. Inkább kuss, és alapállás.
- Közben helyi startégiákat kérnek, követelik az ilyen meg olyan terveket. Hajaj, ezekkel már gátat lehetne dugni. Romániában stratégiákkal, tanulmányokkal, tervekkel húztak Román Nagy Falat: az ország és a tényleges fejlődés, az emberek és a megélhetés közé.
- Közben medvék sétálnak a falvainkban, városainkban, miliméterekre vagyunk a katasztrófától, hogy ne adj’ Isten megölnek valakit, és az impotencia sugárzó hatása, mely erre a területre is elért, képtelenné teszi a döntéshozókat a megoldás kimondására. Alapvetéssé vált, hogy az emberi élet nem számít, nem fontos, a medve számít, az a fontos. Mert ez a közvélemény, ez a közakarat, és tudvalevő, hogy a jó román politikus az utca hangja szerint politizál.

És akkor jöjjön néhány általános észrevétel

Romániában nem a munka minősége és nem a végeredmény a fontos, hanem az agyonszabályozott rendszerben a procedúrák, szabályok, törvények betartása. Nem számít, ha görbe a híd, ha két útszakasz nem ér össze, és ezért használni sem lehet, sőt az sem számít ha el sem készül. Csak a rettegés számít, a félelem attól, hogy valamelyik ellenőrző szerv a sajátos törvényértelmezésével nehogy hibát találjon. Asztalok fölé görnyedt hivatalnokok építik a Román Nagy Falat: irodából soha ki sem lépve, vaskos szabályozásokba temetkezve, izzadságukkal hígitva a maltert.

Sok vonalka jöhetne még sorban aktuális ballépésekről. Sajnos túl sok. Szívesen írnék csokorba szedve sok jó dolgot. De a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság, mint két malomkerék, felőrli az emberben a..., tulajdonképpen szinte mindent. De legfőképpen a hitet abban, hogy érdemes minőségi munkát végezni.

Nem csodálkozom rajta, csak simán elkeserít, hogy a legegyszerűbb hétköznapi emberek zöme mennyire nem tiszteli saját magát: ócska minőségben végzik a munkájukat, alig várják, hogy meszabaduljanak tőle. Ma például a focipályát körbezáró kerítésnél kértem a kivitelezőt, hogy a kiálló drótokat hajlítsák le, hogy ne lyukasszák ki a labdát. Ócska munka a cégvezetőtől a munkásig: kiküldték a munkást, az nem hozott megfelelő fogót, bizonygatta nekem, hogy amit kérek, miért nem lehet megcsinálni. Majd délután a cégvezető jelentkezik, hogy na, voltak kint a fiúk, akkor kérik az elmaradt pénz kifizetését. Persze a munka minősége kit érdekel, a fiúk voltak kint, ez legyen elég.

Mondom, nem csodálkozom, de mélységesen elszomorít. Az emberanyag, a lélekben meghozott döntés, hogy a munkát, saját magunkat, Uram bocsá’, netalán embertársainkat megbecsüljük, megtiszteljük azzal, hogy a maximális, tőlünk telhető minőségben elvégezzük azt, ez valójában nem is létezik.
Könnyen be lehet állni a sorba, ha egy kicsit nem figyelünk oda, bedarál az igénytelenség. Vagy lehet örök lázadó lenni, akinek semmi sem jó. Két véglet, két zsákutca. Ez is döntés kérdése.

Folytathatnám, de inkább újraolvasom, és kijavítom az elírásokat, hibákat. Csak úgy, tiszteletből azok iránt, akik végigolvasták. Lehet, ezek az apróságok lesznek a kapuk, átjárók a Nagy Falon.

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog