erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Jó magyarnak lenni nehéz kihívás

Az egymásnak feszülő ellentmondások erejének kitéve könnyen felőrlődhet még a legerősebb elme is. EMNT-kerekasztalon jártunk, amely a kárpát-medencei magyarság összetartozásáról szólt. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács „Egy vérből” címmel kerekasztal beszélgetést szervezett Bayer Zsolt, Pósa Károly, Szentesi Zöldi László, Kristály Lehel, György Attila és Sólyom Péter részvételével, amelyet Borbély Zsolt Attila moderált.

A nagyérdemű igen sok gondolkodni valóval távozhatott, ugyanis olyan dolgokat tudhatott meg, amelyeket korábban még csak álmában sem mert volna elképzelni. Szemlézzük kicsit a mennyei mannaként aláhullott információkat.

Megtudtuk például azt, hogy noha aláírásgyűjtés alapján lehetséges elvenni a külhoni magyaroktól a szavazati jogot, erre van egy egyszerű huszárvágás: jelenleg a magyarok között csak politikai határok vannak és ezek elmozdíthatóak, miközben meg kulturálisan egy nemzet vagyunk - kérdezzük csak meg a hasonló esetekről Putyint, tanácsolták. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy semmi esély arra, hogy elvegyék a külhoni magyarok szavazati jogát, mert ahhoz kérem legalább kétharmados parlamenti többség kellene, ami „annak, kinek nevét nem mondjuk ki” (mint az óvódások...) egész egyszerűen nincs.

Fel lettünk világosítva, hogy minden határ általi elszakítás ellenére, nem csak a vérünk egy - akármit is jelentsen ez - de még a csőcselékünk is. Ez annyit tesz, hogy annak idején a Kádár-rendszerben az ótvaros lumpenprolik [sic] suttogó propagandája az volt, hogy az ottaniaknak azért jó, mert sikeresen elszakadtak az erdélyiektől. Emlékeztettek az ominózus népszavazásra, amikor a magyarországi magyarok közül is sokan nem szavaztak, vagy nemmel szavaztak, mert ők már kiküzdötték a megélhetésüket, miért adnák oda másnak csak úgy? A végső tanulság pedig az, hogy így tehát mindenkinek megvan a "maga büdös ótvaros bunkója" [sic].

Az est talán legfontosabb tanulsága az volt, hogy mi a jó magyar - mert úgy tűnik, hogy létezik ilyen. A jó magyar az, akinek fontos a „megmaradás”, a nyelv, a kultúra és ennek ellenére mégis minél hamarabb maga mögött akarja hagyni a múltat és a jelenben akar gondolkodni a jövő érdekében. Ennek jele az volt, hogy a Sapientia kis termében is összegyűltünk telt házzal, és ha erről lemondunk, akkor leigáznak a körülmények.

Az est meglepetés-kijelentése az volt, hogy Magyarországon nemcsak nemzeti reneszánsz folyik, hanem élet-halál harc Brüsszel ellen. Nem is akármilyen élet-halál harc, hanem magyar élet-halál harc, mert a magyarság él és élni akar és ez így is marad egészen addig, amíg nemzeti kormány vezeti a népet. Olyan nemzeti kormány, amely többek között nem fogja soha megengedni, hogy a külhoni magyarokról elvegyék az állampolgárságot.

Megtudtuk, hogy a szavazati jog elleni mozgósítással Gyurcsány „Fletó” [sic] mindössze a saját szavazóihoz szólt és csak azért dolgozik, hogy újraszervezze a baloldalt. Ámde a lényeg az, hogy a poszt-kommunizmust meghaladva túl vagyunk a poszt-liberalizmuson is és milyen jó lesz egy olyan korban élni, amelyben a liberális szóért megpofoznak. Ezen a ponton lett nyilvánvaló mindenki számára, hogy túl sokat foglalkozunk Gyurcsánnyal és sokkal inkább arra kellene koncentrálunk, hogy sokkal könnyebb valamit elutasítani, mint felvállalni, ugyanis a „kommunizmus” elvette az emberek (vállalkozói) hitét.

Proli mentalitást hozott létre, de a „proli” nem „melós”. A proli az olyan ember, amelynek nincs minősége [sic!], aki nem olvas, bulvárt néz, vagy aki jobban szereti jugoszlávnak vallani magát, mint magyarnak.

A fő tanulság itt, hogy legyen már hitünk: a szerb etetőszékeket készítő fiatal példájából tanuljuk meg, hogy az etetőszéktől a szószéken keresztül a sámliig kell valamire felállnunk és a magunk igazát mondanunk. Azonban csak innen kezdődött az igazi tudásmaraton, amikor le lettek tárgyalva a belső fenyegetések és a külsők fele fordítottuk ragyogó tekintetünk, amelyeket a multikulturalizmus bajnokai perverz, abszurd és öngyilkos módon hoznak ránk. Mert hát a multikulturalizmus ágyaz meg ugyebár az iszlám monokultúrának - mert olyan szörnyű monokultúra az, amelynek rengeteg sokszor egymásnak homlokegyenest ellentmondó felekezete van - és nem látja, hogy egy liberális még egy mélykatolikussal is hamarabb kiegyezik, mint egy iszlám hitűvel.

Mivel azonban az iszlám nem csak vallás, hanem harci ideológia is, amely szerint le kell igázni a világot, az is értésünkre lett adva Robert Spencer önjelölt iszlámszakértő szavai által, hogy vannak mérsékelt muszlimok, de nincs mérsékelt iszlám. Itt némi vita alakult ki az iszlám hidzsra terminus körül, de ennek igényes folyományaként legalább azt is megtudtuk, hogy a Dzsihádfigyelő weboldal egy igényes újságírói forrás (minden cinizmust félretéve ezen a ponton szinte felröhögtem ott helyben). 

Ivácson András Áron

 

Transindex.ro

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog