erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Traian Ungureanu: PSD, a románoktonosz

Bármennyire is pont az ellenkezőjét állítja a közmondás, az akasztott ember házában igenis kötélről kell beszélni. Vegyük Románia esetét, ahol 1945 óta egy és ugyanazon párt változik át újra és újra, szabja meg a történelmet és a törvényt, egyetlen eredménnyel: romhalmaz. Mi másról kellene Romániában beszélnünk, ha nem a történelem helyett nekik kijutó örök zuhanásról?

 

Tehát a kommunisták után szintén kommunisták jönnek. De a PSD (Szociáldemokrata Párt – E-RS) azért mégiscsak más! – ezt lehetne hajlamos üvölteni egy-egy felháborodott, aki figyelmen kívül hagyja a romhalmaz kontinuitását és az udvariasság bizonyítékának hiszi, ha szintetikus szálakról beszélsz az akasztott ember házában. A román nép a PSD-vel, az ismétlődő és szimmetrikus katasztrófák pártjával egy negatív forradalmat zár le az ostobaságtól fuldokolva, egy széles körű öncsonkítási folyamatot, ami után egyetlen tanulság marad: többé már nem akarunk lenni.

Számoljunk: a hányadik csődnél tartunk a PSD-ben? Válasz: mindig az utolsóelőttinél. Minél jobb a lapjárás, minél erőteljesebb a többség és minél könnyebbé válik a kormányzás, annál gyorsabb és féktelenebb a lecsúszás. Egy minél gyorsabban felszámolandó mítosz – egy pontos időben rendszeresen megvert fogoly gondolkodásához illő tisztelettel – azt mondja, hogy a PSD nagy és szilárd párt. Fegyelmezett és komoly szervezet, mely – talán – nem felel meg az ízlésünknek, de tisztességesen eltoldozgatjuk-foltozgatjuk az alapfolyamatokat: közigazgatás, együttérzés a szűkölködőkkel, stabilitás és az egyszerű emberekhez való végsőkig komoly viszonyulás más formái. Ez a legnagyobb hamisság egy bizonyos világhírű vegyésznő egyetemi oklevele óta (utalás Elena Ceauşescura – E-RS).

A bizonyíték a szemünk előtt hever és minden egyes PSD-s kormányzat alkalmával megismétlődik, mint valami betervezett baleset: ugyanabban az órában, ugyanazon az autópályán, ugyanannál a kilométerkőnél. Igaz, Liviu Dragnea azúttal már jó előre megjelent a baleset helyszínén és megpróbált valami különlegeset kifundálni: egy élénkebb katasztrófát. De a munkamódszer és a következmények változatlanok. Ezek a folyosók, melyek közvetlenül és visszafelé elvezet a PSD-től a kommunistákig.

Liviu Dragnea mint minden természetes kommunista vezető és felnőtt pészédés átvette az államot, hogy társtettesévé tegye az állam meglopásában. Így aztán a Belina-ügy a PSD igazi történelmi aláírása. Föld- és altalajdarabok, erdők és emberek, lelkek, föld és víz kerülnek át az állam tulajdonába csak azért, hogy onnan a PSD tulajdonába jussanak. Itt nyilvánul meg a kommunisták által alapított és a PSD által továbbvitt párt alkalmazott hivatása.

A többi, vagyis a kampányban tett őrült ígéretek, a szuperfelszerelt kórházak, a fenséges utak, a feneketlen költségvetésből táplált bérek és nyugdíjak, az adórabság megszüntetése és az igazságszolgáltatásnak a PSD–ALDE (ALDE – Liberálisok és Demokraták Szövetsége – E-RS) testőreként történő átszabása teljesen más dolgok: hazug delírium, mely keményen átveri a közönségét, de egy másokra rákényszerített zülléstől lezüllött elméből csorog. Más szavakkal és ugyanaz a tumor, aki kommunista apától a PSD-s fiúig csal, az a 70. évfordulóra már őrült lesz. Minden piramisjáték gazdaggá teszi a tulajdonosát, de előtte még egy becsületes paranoiával is megakadályozza. És minden csaló orvos végül őrültként végzi, még mielőtt megfertőzne minden pácienst a kórházban.

Ez az eszement gyakorlat rendszeresen villámszerű, dörgedelmes és őszinte idiótasághoz vezet. Hölgyeim és uraim, egy kör kerge ovációt kérek! Şerban Nicolae úr lépett a színpadra!

Fenségesen, Napóleon háromszögletű kalapjában a nagy PSD-sérült Nicolae annak a személynek a tébolydai ékesszólásával beszél, aki biztos abban, hogy Newton és Einstein érdemtelenül kaptak jobb jegyeket az iskolában, mint ő a szakmunkásképzőben. A téma: a romániai kommunizmus igazi történelme. Şerban Nicolae szerint, az antikommunista ellenállás veszélybe sodorta a román államot! Ami nagyon is igaz, de csak akkor, ha Ş. Nicolaéval, N. Ceauşescu nemzeti sorssal kötött frigyéből származó elveszett fiával együtt felfogjuk, hogy a törökök ellen harcba induló lázadók is veszélybe sodorták Romániát. Az oszmán Romániát, természetesen. Şerban Nicolaénak nagyobb mértékben van igaza, mint hiszi. Az antikommunisták veszélybe sodorták Romániát. A kommunista Romániát, persze. Azt az államot, amiben a PSD hisz, mert foglyul ejtette és úgy munkára fogta, ahogy csak néhány termelni küldött hölgyemény tudná.

Ez drasztikusan csökkenti kötődésünket mindenhez, ami mélyen európai. EU-tagok vagyunk, de csak névleg, vagyis nem fűlik a fogunk ahhoz a szabadsághoz, ami kiűzte Európából a kommunista rabságot és a náci delíriumot.

Mindaz, ami egy saját pártján belül rendetlenség felett uralkodó Dragnea gyengeségéből és Nicolae szikrázó ostobaságából kiderül, az az emberanyag szüntelen leromlása az utóbbi 70 év Romániájában. Senkitől sem idegen ez az önkéntes kór. A politikusok nincsenek egyedül a szalonban. Mindenhol jelen van az ömlesztett tudatlanságban és okleves arroganciában hempergés: a tévéstúdiókban és az újságoldalakon, a politikai osztályban, de a többi osztályban is, az elvékonyodó gondolatmenetben, mellyel ez, vagy az az értelmiség igyekszik bebizonyítani, hogy nem ismeri a saját országát és azok csökönyös ostobaságában, akik folyamatosan megszavazzák azt a pártot, mely még szegényebbé és függőbbé teszi őket.

Végső soron a bennünket nemzetként felzabáló lezüllés a PSD-hez kötődik a legökobb és legbarátibb módon. A szerencse elől menekülésnek ezek az észben gyenge, de a nemzetet gyakran irányító ügynökei közel állnak a sikerhez. Velük és az állandóan demokratikusan kipipált győzelmeikkel jutottunk el oda, ahonnan hajdanán elindultunk, jóval azelőtt, hogy nemzetként bármit is kívántunk volna: minden egyes ember egyenlő ostobaságához és a következő urára közömbösen várakozó szolga állapotához.

30 évnyi PSD-s uralom, a PSD kommunista felmenői által diktált 40 éve után úgy néz ki, mint egy sikeresen lezárt középkor. Művészet és kultúra nélkül, de retardáltaknak való tévékkel, emberi méltóság nélkül, de a felesleges munka dicsőségétől eltelten.

Így lettünk 2017-re egy retúr nélküli transzhumancia hősei. A románok elmennek Romániából, bárhová és örökre. Nem számoltuk fel időben a PSD és már nincs idő.

És, ha már amúgy is befészkeltük magunkat egy all inclusive középkorba, itt van egy vérfagyasztó anekdota: II. Baszileiosz, egy verhetetlenül hatékonyan vérengző bizánci császár 1000 környékén pusztítást végzett a bolgárok között és ezért rémísztő nevet kapott: a bolgároktonosz – bolgárölő. Vajon mivé kellene ma átkeresztelni a román társadalom sírásóját, melyet nem egyszer semmisítettek meg, hanem minden egyes pészédés választási győzelmet követően?

adevarul.ro; Traian Ungureanu: PSD românoctonul

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog