További információért kattintson a képre.

 

erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

A nemzet ellenségei

Haldoklanak a hőseink, s mi fogjuk megölni őket, ha engedjük tovább folydogálni azt a latrinaszagú szennyet, amit rájuk borítanak „értéksemleges” felebarátaink

Nem nézhetjük ezt a folyamatot békés kíváncsisággal, sem karba tett kézzel, mert vagy közösen győzünk, vagy egyenként fogunk eltűnni ebben az egyre inkább kifordított, bizonytalanul hömpölygő világban.

 

Vannak pillanatok, mikor szükségszerű annak felismerése, hogy minden politikai vita felett áll, hogy a nemzeti közösség megerősítése a gyermekeink jó, biztonságos és boldog létének előfeltétele. Ellenkező esetben valóban elveszünk. Mert erős kulturális ellenszél fúj, mert életünkre és életterünkre törő idegenek ostromolják várainkat. És mert mikor látszólagos béke van, és mindenki a saját haszna után futkos, hajlamosak vagyunk elfelejteni a gyökereinket, átlépni a közösséget egyben tartó értékek felett, és persze gúnyolódni hőseinken, akik ezen értékek attribútumának hordozói. Pedig, ha a történelmet nézzük, bizony nem a szerencsén múló, dobókockás társasjátékszerű pillanatok állnak mögöttünk, hanem olyan válsághelyzeti döntések sorozata, melyeket a későbbi időkben meg tudtunk ítélni helyességéről vagy helytelenségéről. Azaz a történelmi szempontok szerinti ethoszáról.

Ma is ilyen időket élünk. Bomló belső szellemi kohézió, eltérő és erőszakos kulturális tömegek érkezése, a migráció veszélye, népességcsökkenés és a történelem relativizálása mind-mind olyan folyamat, amelyre politikai választ kell adnunk.

Jól látható tünet, hogy az aradi vértanúk gyásznapja után, az ’56-os forradalom emléknapja előtt ismét folyik a hősök verbális lejáratása. Mert az olyan trendi, olyan vagány, „annyira „kúl”. Lazább a lazábbnál, modernebb a modernnél, szabadabb a szabadosság minden fokánál.

Az egyszeri ember számára a tudálékosság, a jól informáltság (amely lecserélte a műveltség fogalmát) látszatának izgalmát nyújtja az a tevékenység, amikor elolvassa valamelyik szenzációhajhász, ugyanakkor felszínes és relatív történelemértelmezésen alapuló cikkecskét, majd nagy mellénnyel meséli barátainak annak tartalmát. Hogy nem is voltak azok igazi hősök, hús-vér emberek csupán, gyarlósággal és minden más emberi hibával megátkozva; különben sem voltak született magyarok – sőt: migránsok az aradi hősök is.

Okoskodó kacaj, látszatműveltségből eredő felsőbbrendűség és a rombolás ostoba gőgje. Látunk, hallunk ilyeneket ma is.

Október hatodika 2001 óta nemzeti gyásznap. Az első Orbán-kormány nemzetpolitikájának egyik fontos lépése volt ez a döntés, amelyet hajlamosak vagyunk alulértékelni. Ezen a napon végezték ki Aradon a vértanúkat és Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost. Olyan embereket, akik mártíromságot vállaltak a magyar sorsért, hitük szerint a reményteljes jövőért – bárhol is látták meg a napvilágot. Ahogy az egyik vértanú, Dessewffy Arisztid a kivégzése előtt mondta: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.” Értük leng a gyászlobogó, értük emlékezünk az iskolákban (már ahol), és róluk beszélünk ilyenkor.

Az üzenetet, amelyet tőlük kapunk, őriznünk kell. Ha elfelejtjük, elfelejtünk magyarnak lenni, ha kigúnyoljuk, ha lerántjuk a profán szintjére őket, akkor nekünk sincs jövőnk. Hisz a hősök által képviselt értékek a nemzeti közösségünk összetartó értékei is egyben.

Két ideológiai vonulat próbálkozott a hősök lejáratásával a múlt század során: a marxizmus, és a liberalizmus. Az egyik a teljes társadalom átnevelésével, a másik a felvilágosodott elme, a ráció által képviselt értéksemlegesség hazugságával. Az előbbi az internacionalizmus, az utóbbi a kozmopolitizmus zászlaja alatt, s ezeknek közös metszete a nemzetellenesség, az egészséges nacionalizmus megvetése, üldözése, kiirtása volt. És mindkettő megbúvik még ma is a kultúra szöveteiben, a politika mögött – alattomosan, alig észrevehetően.

Ezért nagy ma a politikusaink, az úgynevezett, de definiálhatatlan értelmiség, a szellemi és kulturális tekintélyek, az írók, a művészek, a közszereplők, a pedagógusok, a papok és a lelkészek felelőssége. Hiszen ha hagyják, hagyjuk, hogy a szabadság csalfa, édeskedő életérzése megrészegítse a fiatalokat, ha hagyjuk, hogy a mindig gyűlölködő és gúnyolódó hangokat hallatók szava hangosabb legyen, akkor pontosan azokat a hősöket és az általuk emberivé tett értékeket fogjuk elpusztítani, amelyek közösségi, nemzeti létezésünk alapjai.

 Nagy Ervin 

 

Magyar Hírlap

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog