erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Mi hajtja őket csatába? – avagy a kormányzati pszichológia – Adevărul blog


(national.ro)

Kapkodás. A jelenlegi romániai kormányzati filozófiára nincs jobb kifejezés. Ennek ellenére és a megdöbbenésen túllépve, mi készteti Románia „forradalmasítására” a PSD–ALDE-s (Szociáldemokrata Párt – Liberálisok és Demokraták Szövetsége – E-RS) vezetőket?

 

Először is, nem minden PSD-s egyforma; aztán nem mindegyik PSD-s egyben ország-, vagy pártvezető, hanem csak néhány; tertio, a vezetőségben ülők mind egyetlen egy csapatába tartoznak.

A fentebb tisztázott tényekből kiindulva gyakorlatilag az országot vezető piramis csúcsán álló ember, nevezetesen a legerősebb és legjelentősebb romániai párt elnöke, nevezetesen Liviu Dragnea „elképzeléséről” beszélünk. Nem egyedül vágott neki ennek a kalandnak, hanem illusztris pártbéli névtelenekkel (eddig), plusz a PSD agresszív és némiképp irracionális térségéhez tartozó két-három „tálibbal” körbevéve (akik elsőkként hagyták el az elsüllyedt PRM – Nagy-Románia Párt – csónakját).

Ezeket az embereket eddig a párton belül tartalékolták (amíg ennek intellektuális törekvései voltak, vezetői pedig több ezer szakértővel dicsekedtek) és csak akkor tolták őket előtérbe, amikor irracionális, agresszív közbelépésre volt szükség és amikor a párt fajsúlyos kommunikátorai nem kompromittálhatták magukat élőben több mint kényes témákban. Az örök háttérember, Liviu Dragnea időben jól kidolgozott felemelkedésével egyszerre ezek a „tálibok” elengedhetetlenné váltak az általa megszerzett törékeny vezetés megszilárdításához.

Ne feledkezzünk meg a Liviu Dragneánál az idők folyamán megnyilvánult pszichológiai mozgatórugókról sem: a régi PSD-sek által PD-s (Demokrata Párt – E-RS) jövevénynek, olténiai „vidékinek” tartott, a párton belül túl sok évig csak második helyen álló, az általa valószínűleg lejártaknak (A. Năstase), politikailag alkalmatlanoknak (M. Geoană), vagy infantiliseknek (V. Ponta) tekintett elnökök kiszolgálására kényszerülő Liviu Dragnea mindnyájukat elkísérte a katasztrófa felé az elnökválasztási kampányok során. Elég megnéznünk a választások éjszakáján készült fényképeket.

Mindezek a PSD-n belüli pozíciós „hátrányok” minden valószínűség szerint erős kisebbrendűségi komplexust alakított ki Dragneában. A kisebbrendűségi érzések erős pszichikai feszültségi töltettel járnak együtt, amitől folyamatosan meg kell szabadulni. Ez a mozgatórugó készteti a magukat kisebbrendűnek tartókat arra, hogy folyamatosan azt bizonygassák, hogy jobbak (mint a mellettük lévő, mint az alkalmazottjuk, mint bárki más). Ugyanakkor a kisebbrendűségi érzés a tudatalatti paranoia egyfajta kifinomult változatához vezet: „még ha be is bizonyítom, hogy jobb vagyok, a legyőzött akkor is gyanúsan tekint rám! Továbbra sem hiszi el, hogy én vagyok a jobb!”. Ez csak azért van így, mert a kisebbrendűségi érzés mélyről fakad (trauma, pszichológiai abúzus) és sokszor semmi köze sincs a valósághoz.

Liviu Dragneának ebből a – pszichológiai értelemben – nagyon frusztráló helyzetből sikerült a PSD elnökévé válnia. Románia legnagyobb pártjának élére kerülve mindenkinek be kellett bizonyítania, hogy mindenkinél jobb. Kormányának be kellett vonulnia a történelembe és forradalmasítania kellett volna Romániát! Az egész nemzetnek őt kellene éljeneznie és dicsőítenie, mert jólétet, (az éppen biztosított jólét által indokolt) rendet és (indokolt, vagy sem) román büszkeséget hozott. Ugyanakkor hallgatólagosan vállalta, hogy jólétet, védelmet, nyugalmat biztosít a nomenklatúrájának (a hatalomhoz feltétlenül hozzáférő és hozzá közeli emberek kasztja).

De a pénz, a vagyon nem elegendő, ha nem gyakorolják a hatalmat, azt az izgató hatalmat, hogy rendelkezhet valaki (vagy mindenki) felett. „Alulról indultunk, balekok, de történelmet csináltunk!”. A történelembe minden bekerülsz, ha egy normális szereposztás egyik végleténél helyezkedsz el (vagy gyilkos, vagy jövőbelátó) és ha hirtelen alapvető változásokat váltasz ki a társadalomban (vagy gazdasági/társadalmi/politikai katasztrófákat okozva, vagy reformokat kiváltva). Mindkét esetben a változás horizontjának szélessége adja a különbséget: a diktatúrák esetében ez a horizont egyetlen személyre és/vagy a létrehozott személyes rezsimhez közeli néhány cinkosra korlátozódik; kedvező esetben a változások horizontja a társadalom fejlődését célozza és felette áll az egyénnek és különösen egyetlen személynek!

Következésképpen a jelenlegi PSD-s kormányzat, mint ahogy az egész párt is, egyetlen ember (Liviu Dragnea) és a hozzá közelállók szűk köre „forradalmi” elképzeléseinek a foglya. Ennek a csoportnak az „elképzelése” pedig a „majd mi megmutatjuk nektek, fogalmatlanok, miként kell megreformálni egy országot!”, egy Becali féle kapkodás, aki feszítővassal javította a Maybach zárját. Egy ország gazdasága érzékeny, nagy tehetetlenségi erők által mozgatott gépezet és nem szokás oroszosan, kalapáccsal javítani!

Teodor Răileanu

adevarul.ro, /eurocom.wordpress.com

Ce-i mână pe ei în luptă? – sau psihologia guvernamentală

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog