erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

A liberálisok gyűlölik a szólásszabadságot: a Facebook és a Google az új Komintern

Cukorhegyi letiltott a facebookozásról. Én persze még mindig csak tejfölösszájú kezdő vagyok, hiszen a baráti körömben nem egy ember kapott már 30 napos tiltásokat. Ők a fekete övesek. De valahol el kell kezdeni.


Nem is beszélve azokról, akik pl. a Memelord for hire, illetve a God Emperor Trump nevű oldalakat szerkesztik: ez esetben a Facebook az adminok személyes profiljait vadássza le és szünteti meg. Milo Yiannopoulos stábját pedig szintén megkereste a Facebook stábja, hogy a „faggot”, azaz a köcsög kifejezést csak külön engedéllyel használhatja, ami azért mókás, mert a fickó saját magára vonatkoztatja. Pamela Gellert pedig a PayPalról tiltották le, ami azt jelenti, hogy a történet valójában nem annyira vicces, mert emberek egzisztenciáját fenyegetik az új cenzorok.

És hogy mi volt a bűnöm? Egy poszt Vay „Blankáról”, aki nővé változtatta magát hormonokkal. A poszt nem volt különösebben radikális, inkább csak arról szólt, hogy bárki, aki férfiként nőnek, Apache helikopternek, langusztának vagy delfinnek képzeli magát, az segítségre szorul, és az igazi bűnösök azok, akik mindebből propagandát gyártanak, illetve segítségnyújtás címén bátorítják. Az illetőt inkább áldozatként tálaltam, ezért is furcsa a hozzáállás, hiszen az áldozati szerepet általában szeretik a Social Justice Warrior-univerzumban. A Facebook szerint megsértettem a kommuni…, azazhogy a „közösségi irányelveket”, ami csodálatos újbeszél arra a jelenségre, hogyan korlátozzák önkényesen a szólásszabadságot. Nyilvánvalóan belegázoltam az LMBTQXYZZS-IDDQDIDKFA-emberek jogaiba. Utóbbi akkor is megtörténik, ha valaki tényt közöl, például: a fiúknak kukijuk, a lányoknak meg puncijuk van. Persze ha a liberális talibán a Facebookon ünnepli a „nácik” ütlegelését, az belefér.

A véleményem mellett sajnos kitartok, még akkor is, ha Cukorhegyinél egy teljes hadosztálynyi életből felmentett SJW jelent föl naponta. Ez a szféra maradt nekik a totalitárius hajlamaik kiélésére, mert a szabad levegőn megfulladnak.

És ez az a pillanat, amikor minden liberális, aki az utóbbi időben azt a szöveget tolta, hogy „a PC csak egy fantom, amit a jobboldal talált ki arra, hogy megküzdhessen vele”, elgondolkodhat azon, miért nem mond igazat. Egynapos tiltás csepp a tengerben, James Damore-nak viszont az állásába került a Goolagnál az, hogy leírta, különbség van férfiak és nők között. A politikailag korrekt terror átvette az irányítást a Szilícium-völgyben, a nagy techcégeknél már a K+F kárára is növelik a „sokszínűségi” büdzsét, amiből túlbuzgó SJW-k nevelik az alkalmazottakat, meg a népet.

Minderre lehetne azt mondani, hogy ezek magáncégek, tehát azt csinálnak, amit akarnak; csakhogy a Facebooknak és a Google-nak nagyobb hatalma van, mint a kormányzatoknak, és valószínűleg többet is tudnak rólunk, mint a kormányok. És ma az emberek magánéletét és szólásszabadsághoz való jogát elsősorban nem az „illiberálisok” fenyegetik, hanem a nagy techcégek PC irányelvei.

Mindehhez persze kellenek libsi házmesterek is, akiknek ez kiváló terep ahhoz, hogy elkussoltassanak bárkit, aki nem ért velük egyet. Amióta elment a Vörös Hadsereg, kénytelenek a való élettől távol házmesterkedni. Az ember becsülje a kicsit, így sikerként könyvelem el azt is, hogy a szánalmas kis életük része lehetek.

Nem mintha nem lehetne elviselni az életet Facebukkake nélkül. Például majd pancsolok a medencében, amit szolgálataimért fogok hamarosan kapni az Orbán-rezsimtől.

A szólásszabadság vagy azt jelenti, hogy bármit lehet mondani, vagy semmit sem jelent. És igen, szerintem a tényleges náciknak is joguk van kifejteni a véleményüket. Embereket elgázolni meg nincsen.
A törvények mellett a józan ész is kiválóan különbséget tud tenni a kettő között, csak a feje tetejére állított progresszív univerzum nem képes erre.

Talán reménykedhetünk abban, hogy a totalitárius elmebaj által kiszorított olyan józan figurák, mint James Damore, egyszer létrehoznak majd egy olyan közösségi platformot, ahol a szólásszabadság, és nem pedig az 1984 szelleme fog érvényesülni. A szólásszabadságnak egy olyan minimumnak kéne lennie, amiben konzervatívok, libertáriusok és józan liberálisok is egyetértenek, nem úgy az igazi haladók, akik jó szokásukhoz híven érvek hiányában mindenkit elhallgattatnának.

Ha ez nem történik meg, akkor a Trump-vonatnak kell átgázolnia a Szilícium-völgy zsarnokoskodásán.

 Megadja Gábor

 

888.hu

 

Cukorhegyi letiltott a facebookozásról. Én persze még mindig csak tejfölösszájú kezdő vagyok, hiszen a baráti körömben nem egy ember kapott már 30 napos tiltásokat. Ők a fekete övesek. De valahol el kell kezdeni.

 

Nem is beszélve azokról, akik pl. a Memelord for hire, illetve a God Emperor Trump nevű oldalakat szerkesztik: ez esetben a Facebook az adminok személyes profiljait vadássza le és szünteti meg. Milo Yiannopoulos stábját pedig szintén megkereste a Facebook stábja, hogy a „faggot”, azaz a köcsög kifejezést csak külön engedéllyel használhatja, ami azért mókás, mert a fickó saját magára vonatkoztatja. Pamela Gellert pedig a PayPalról tiltották le, ami azt jelenti, hogy a történet valójában nem annyira vicces, mert emberek egzisztenciáját fenyegetik az új cenzorok.

És hogy mi volt a bűnöm? Egy poszt Vay „Blankáról”, aki nővé változtatta magát hormonokkal. A poszt nem volt különösebben radikális, inkább csak arról szólt, hogy bárki, aki férfiként nőnek, Apache helikopternek, langusztának vagy delfinnek képzeli magát, az segítségre szorul, és az igazi bűnösök azok, akik mindebből propagandát gyártanak, illetve segítségnyújtás címén bátorítják. Az illetőt inkább áldozatként tálaltam, ezért is furcsa a hozzáállás, hiszen az áldozati szerepet általában szeretik a Social Justice Warrior-univerzumban. A Facebook szerint megsértettem a kommuni…, azazhogy a „közösségi irányelveket”, ami csodálatos újbeszél arra a jelenségre, hogyan korlátozzák önkényesen a szólásszabadságot. Nyilvánvalóan belegázoltam az LMBTQXYZZS-IDDQDIDKFA-emberek jogaiba. Utóbbi akkor is megtörténik, ha valaki tényt közöl, például: a fiúknak kukijuk, a lányoknak meg puncijuk van. Persze ha a liberális talibán a Facebookon ünnepli a „nácik” ütlegelését, az belefér.

A véleményem mellett sajnos kitartok, még akkor is, ha Cukorhegyinél egy teljes hadosztálynyi életből felmentett SJW jelent föl naponta. Ez a szféra maradt nekik a totalitárius hajlamaik kiélésére, mert a szabad levegőn megfulladnak.

És ez az a pillanat, amikor minden liberális, aki az utóbbi időben azt a szöveget tolta, hogy „a PC csak egy fantom, amit a jobboldal talált ki arra, hogy megküzdhessen vele”, elgondolkodhat azon, miért nem mond igazat. Egynapos tiltás csepp a tengerben, James Damore-nak viszont az állásába került a Goolagnál az, hogy leírta, különbség van férfiak és nők között. A politikailag korrekt terror átvette az irányítást a Szilícium-völgyben, a nagy techcégeknél már a K+F kárára is növelik a „sokszínűségi” büdzsét, amiből túlbuzgó SJW-k nevelik az alkalmazottakat, meg a népet.

Minderre lehetne azt mondani, hogy ezek magáncégek, tehát azt csinálnak, amit akarnak; csakhogy a Facebooknak és a Google-nak nagyobb hatalma van, mint a kormányzatoknak, és valószínűleg többet is tudnak rólunk, mint a kormányok. És ma az emberek magánéletét és szólásszabadsághoz való jogát elsősorban nem az „illiberálisok” fenyegetik, hanem a nagy techcégek PC irányelvei.

Mindehhez persze kellenek libsi házmesterek is, akiknek ez kiváló terep ahhoz, hogy elkussoltassanak bárkit, aki nem ért velük egyet. Amióta elment a Vörös Hadsereg, kénytelenek a való élettől távol házmesterkedni. Az ember becsülje a kicsit, így sikerként könyvelem el azt is, hogy a szánalmas kis életük része lehetek.

Nem mintha nem lehetne elviselni az életet Facebukkake nélkül. Például majd pancsolok a medencében, amit szolgálataimért fogok hamarosan kapni az Orbán-rezsimtől.

A szólásszabadság vagy azt jelenti, hogy bármit lehet mondani, vagy semmit sem jelent. És igen, szerintem a tényleges náciknak is joguk van kifejteni a véleményüket. Embereket elgázolni meg nincsen.

A törvények mellett a józan ész is kiválóan különbséget tud tenni a kettő között, csak a feje tetejére állított progresszív univerzum nem képes erre.

Talán reménykedhetünk abban, hogy a totalitárius elmebaj által kiszorított olyan józan figurák, mint James Damore, egyszer létrehoznak majd egy olyan közösségi platformot, ahol a szólásszabadság, és nem pedig az 1984 szelleme fog érvényesülni. A szólásszabadságnak egy olyan minimumnak kéne lennie, amiben konzervatívok, libertáriusok és józan liberálisok is egyetértenek, nem úgy az igazi haladók, akik jó szokásukhoz híven érvek hiányában mindenkit elhallgattatnának.

Ha ez nem történik meg, akkor a Trump-vonatnak kell átgázolnia a Szilícium-völgy zsarnokoskodásán.

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog