Umberto Eco keményen támadja a közösségi hálózatokat: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

Óriási napra ébredtek azok, akik beleolvastak a tegnapi olasz választások nyomán írt fősodratú sajtókommentárokba.

Az „óriási napra” kifejezés természetesen azokra vonatkozik, akiknek elegük van a velejéig korrupt Juncker-féle, csókosztós banda uniós migránsimádó, Európát szétverő vezetéséből, a Magyarországot óránként a legaljasabb vádakkal illető, de az emberiség legnagyobb humanitariánus katasztrófájáról, Jemen szétbombázásáról hallgató nyugati vezetőkből és az ő cselédsajtójukból. A bírálhatatlan Ukrajnájukkal, Szaúd-Arábiájukkal, simogatandó Szlovákiájukkal együtt…

 

Nos, a hiteltelenség e bűzét árasztó sajtóból négy cikket kínálunk fel szemlézésre. Közös nevezőjük: vészhelyzet van, Rozi! Veszélyben az EU, az európai, sőt az egész világrend!

 

Kezdjük a New York Times-szal, amely a tegnapi olaszországi választások exit pollja alapján a várható eredményeket kommentáló cikkének azt a címet adta, hogy „Az olaszországi választások nagy lendületet adtak a szélsőjobboldalnak és a populistáknak”. A lap kiemeli, a győztes pártok, azaz a Berlusconi-féle pártszövetség és az 5 Csillag Mozgalom, kampányukban kihasználták a migránsellenes dühöt. A cikk nagyon aggasztónak tartja, hogy az olasz választások eredménye beharangozza azt, ami az egész kontinensre vár, azaz a szélsőjobboldali és populista erők hatalomátvételi törekvéseinek erősödését. Olaszországban pedig a választások révén nyilván olyan kormány alakul majd, amely nem fog nagy energiát fektetni „egy egyesült Európa projektjébe”.

Majd kötelezően jön egy oldalvágás Oroszország és Kína felé: „Ugyanakkor a geopolitikai versenytársak, Oroszországtól Kínáig e tömböt akarják megosztani és gyengíteni”. Mely kijelentés éppen olyan égbekiáltó hazugság, mint e lap napi összeesküvés-sztorijai a Kremlről, hiszen mind az orosz, mind pedig a kínai kormánynak gyakran hangoztatott érdeke az Európai Unió egyben maradása.

Ezután megemlíti, milyen migránsellenes hangulat járja be Itáliát.

A Washington Post nevű, szintén liberális amerikai napilap „A fragmentált olasz választási eredmények megmutatják a populisták hatalmát” címmel megjelent cikke olyannyira ugyanazt írja le, mint társa, hogy arra gondolhatunk, ellesték egymás gondolatait. Azt állítja, az olasz populista pártok kalapáccsal verik szét a régi politikai rendet. A vasárnapi választásokra az egész világon felfigyeltek a fennálló rend aktív ellenségei, akik szerint ugyanez a győzelem vár Európa más nemzeteire is.

Az Euroactiv nevű brüsszeli uniós szakportál „Establishment-ellenes és szélsőjobboldali diadal az olasz választásokon, miközben tovább folynak a számlálások” címmel transzatlanti rokonaihoz hasonló következtetésekre jutó cikket közöl. Hangsúlyozza, nagyon nehéznek ígérkezik a koalíció létrehozása. Majd azt, hogy bármi is legyen, igen kicsi annak az esélye, hogy ismét fősodratú, mérsékelt kormány álljon össze Rómában, és ez „fejfájást” fog okozni Brüsszelnek. Amely megállapítástól nyilván fejenként és szempáronként öt dézsa könnyet hullajtanak az olasz szavazók Udinétől Palermóig.

Amit az Euractiv vár, az egy olyan kormány, amely euroszkeptikus lesz, megnöveli a szociális juttatásokat, kihívást intéz az EU költségvetési korlátozásai ellen, vagy pedig az országban gyorsan új választásokat tartanak, hogy a patthelyzetet megszüntessék.

Felhívja a figyelmet arra, hogy ma reggel a La Stampa azzal az első oldalas szalagcímmel jelent meg, hogy „Di Maio győzött – Olaszország kormányozhatatlan”. Luigi di Maio, az 5 Csillag Mozgalom első embere, kampánya során a korrupció elleni harcot és az Olaszországban tapasztalható rossz gazdasági helyzetet ostorozta. Ami nyilván nem tetszik annak a La Stampának, amely anno Göncz Árpád akkori államelnök sikítását tette első oldalas szalagcímének, így: „Európa, segíts!”. Mert már, mint tudjuk, nálunk már akkor is diktatúrát jelentett a jobbközép kormány „rémuralma”.

Arról a La Stampáról van szó, mely olasz laptársaihoz hasonlóan szinte nem is ír korrupcióról, mert ott nagyon, de nagyon nagy a sajtószabadság, és e lapok a világért sem húznak hasznot a korrupt szocialista kormányhoz beáramló fekete pénzekből.

Az Euractiv brüsszeli társa, az Euobserver „Olaszország úgy szavaz, hogy euroszkeptikusabb legyen” címmel arról is kesereg, hogy Berlusconi az eddigiek szerint a szavazatok 37 %-ra számíthat, Berlusconi neve említésekor azonnal megemlítve, hogy „adócsaló”.

Ebben a nagyon „demokratikus” nyugati világban igen jó lenne látni egy olyan fősodratú német vagy francia lapot is, amely netán dicsérné a győzteseket, hiszen őket Olaszország nagy többsége demokratikusan választotta meg.

Lovas István

magyaridok.hu