Loading

Egy hét sem telt el a harmadik kormány felállása óta és máris látható a terv: a Teleormanból érkezett és kormányfővé kinevezett hölgyemény lesz felelős a nyugalom fenntartásáért, miközben Dragnea bandája belematat az igazságszolgáltatás törvényeibe és a nemzetbiztonság alapjaiba. Az a sietség, mellyel a teleormani alak tálibjai előálltak az agresszív kijelentéseikkel, Tăriceanu eszement agyszüleménye mind-mind ugyanazt jelenti: abszolút hatalmat akarunk, az állam a mienk kell legyen, következményektől függetlenül; ezzel párhuzamosan pedig a kormány felől nemzeti megbékélési nyávogás hallatszik.

 

Eddig azt hittem, hogy a börtöntől rettegés az egyetlen motor, most látható, hogy ez a félelem új törzseket növesztett, mint egy influenza: ez egy Iliescu eredeti demokráciája eszméjére összetákolt terv – annyi különbséggel, hogy a vén bolsi szerencsétlen naiv volt. Ez a banda a világ egyetlen részére figyel, az autokráciáékra és maximális cinizmussal használja ki egy világos, alkuk nélküli, határozott szabályokkal rendelkező rendszer igényét. És itt lépnek ők közbe: gyarmat leszünk, az idegenek nem a románok javát akarják, a multik, melyek… bla-bla-bla. Mit javasolnak? – olyan rendszert, melyben a nép bosszút áll és boldogan újra megnyugszik, hogy ügyes politikusaink megtalálták a bűnösöket: „túl sok van az Európai Unióból!”.

Az igazságszolgáltatás, a titkosszolgálat és minden még nem az ellenőrzésük alatt álló dolog elleni támadás a következő lépésük – és meg fogják tenni; azt hiszem, túl sok kötelezettség terheli őket ahhoz, hogy még visszatáncolhassanak.

Nem hiába ment Iohannis Brüsszelbe és nem hiába álltak elő annyira meredek kijelentésekkel az európai hivatalosságok – az a veszély fenyegeti Romániát, hogy Európa legelmaradottabb országa marad, az autokrata önhitség vlach hagyománya szerint. A szocialisták a pedagógusok szemébe hintet porral fognak zsonglőrködni és hét bőrt fognak lenyúzni a magánszférában dolgozókról; a pénzt pedig nem autópályákra, vagy iskolákra, vagy öntözésre fogják költeni, hanem azokra az alamizsnákra, melyekkel a kormányfő hölgyemény nyugalmat vásárol majd.

Ha Dragnea és Tăriceanu bértapsoncai legalább egy napot eltöltenének az Európai Unióban, akkor vagy kitépnék a hajukat, vagy tetvészkednének, mint a majmok: Nyugaton is vannak gondok, ott is keresni kell a munkát, ott is azt gondolod, hogy nagyobb bért érdemelnél. Annyi különbséggel, hogy ott biztos lehetsz abban, hogy senki sem fogja a visszájára kifordítani az országot, mint egy kesztyűt. Állandóan Magyarországgal példálózgatnak, mert ez jól hangzik a Centenáriumban; de, elvtársak: Magyarországnak olyan autópálya-hálózata van, amiről mi még csak nem is álmodozhatunk, az egyetemi kollégiumok és a kórházak luxusszállodák az itteniekhez képest, a magyarok minden darab földet és minden patakot képesek voltak bevonni a mezőgazdaságba és az idegenforgalomba. És van még valami, tapsoncok: ha egymásnak esnek a politikai nagykutyák, akkor azt ott fent, a saját köreikben teszik – az egyszerű magyar ugyanúgy elmegy a munkahelyére, nem tűnnek el sem az autópályák, sem az egészségügyi rendszer, sem a Balaton. Szitkozódik, de nem lesz oda a kocsija tengelye és a kórházakban sem szed össze valamilyen fertőzést. Nálunk viszont, amikor veszekedés van a nagypolitikában, az egész szar a mi fejünkre hull; mi viseljük el a bogarakat is a kórházakban és (ha vannak) a XX. századi tankönyveket, és a földutakat. Ha aszály van, a magyarok beindítják az öntözést; mi papot hívunk kántálni. Messzebbről, Csehországból, vagy Szlovéniából nem mondok példákat, mert ránk jön a sírás…

Erről van szó, azokról a vonatszerelvényekről, melyekről Románia száz éve rendre lemarad. Valójában ellopják a szerelvényeket, ahogy a zsebmetszők a pénztárcát – csakhogy ezek a tyúktolvajok börtönbe mennek, míg a politikaiak nem.

Annak alapján, amit Dragnea bandája csinál arra gondolok, hogy ez az ország egyre közelebb kerül saját történelmi ideje végéhez; az utolsó nagy emberek Coposuval, Raţiuval, Mihály királlyal eltávoztak. Mit kezdjünk most? Söpredék – rakd csak be a reálgazdaságba ezeket a politikából élőket és egy hónapon belül éhen halnak. Vedd el a befolyásos ismerőseiket és egy-kettő a sarokra kerülnek koldulni. Igen, a szégyenpadban ülők vezetnek minket, akik kiröhögtek, ha jobb jegyért tepertél, akik lestrébereztek, ha könyvet olvastál a nagyszünetben. Románia sohasem volt ennyire lent, sohasem volt példa arra, hogy a románok közül a legkapzsibbak és legaljasabbak vezessék ezt az országot. És: ha a Centenárium alkalmából ezek Románia jelképei, urai, akkor ez azt jelenti, hogy Románia nem érdemli meg a Centenáriumot; miféle Erdély? miféle Moldva? miféle Vlachia? – és mostantól kezdve, Isten segíts, hogy megmenthessük, ami még menthető!

Sabin Gherman

eurocom.wordpress.com/glasul-hd.ro, Îi bai, tovarăși! Niciodată n-am fost atât de jos!