erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

A székelyek eredete (1921)

A középkori krónikás hagyományra támaszkodó magyar történeti irodalomban és az egész magyarság köztudatában századokon át szilárd meggyőződésként élt a székelyek hun eredetének és Attila halála óta folytonos erdélyi birtoklásának hite, mígnem a XVIII. században Fasching Ferenc és Timon Sámuel az ősi hagyomány hitelét kétségbe vonva, a székelyekben királyainktól kitelepített határőröket véltek felismerni.

1526. november 11. Szapolyai János koronázása

„Szent Márton napján végbement a koronázási szertartás a székesfehérvári szentegyházban. Podmaniczky István, nyitrai püspök, mint legidősebb a főpapok között, tevé Zápolya János fejére a koronát, miután Verbőczy István felszólítására: akarjátok-e Zápolya Jánost királyotokul, felhangzott az „akarjuk”. Móré László és Török Bálint a templom egyik oszlopához támaszkodva kacagott e jeleneten. – Soha több fát, mint az erdőn! Hát már aztán Jankó pajtást úgy fogjuk híni, hogy 'Fölséges uram!' Három napig föl nem hagytak a főurak a kacagással. Mindegyik tartotta magát olyan legénynek, mint János vajda.”
(Jókai Mór: Fráter György)

1526. november 11-én koronázták Magyarország királyává Szapolyai János erdélyi vajdát (ur. 1526-1540), a köznemesi párt vezetőjét, hazánk utolsó nemzeti – vagyis magyar születésű – uralkodóját.

1444. november 10. A várnai csata

„A szökés lehetetlen, a megadás pedig számomra elképzelhetetlen. Harcoljunk bátorsággal és becsülettel!”
(Hunyadi János a várnai csata előtti haditanácson)

1444. november 10-én vívták az I. Ulászló magyar király (ur. 1440-1444) és Hunyadi János által vezetett keresztes hadak, illetve II. Murád oszmán szultán (ur. 1421-1444/1446-1451) seregei a várnai csatát, mely a keresztény uralkodó meggondolatlan támadása és halála miatt a törökök győzelmével végződött.

1956, A szovjet hadsereg inváziót indít a magyar forradalom leverésére

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”
(Nagy Imre 1956. november 4-i rádióközleménye)

1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója,

A második rigómezei csata

„Nem beszélek sokat: nem szavak teszik vitézzé az embert. A csatasorban ismerszik meg, ki mit ér.”
(Hunyadi János)

1448. október 19-én ért véget a három napig tartó második rigómezei ütközet, mely során a Hunyadi János vezette magyar-havasalföldi koalíció serege döntő vereséget szenvedett II. Murád oszmán szultán (ur. 1421-1444/1446-1451) hadaitól. A törökverő hős által vezetett sikertelen hadjárat volt az utolsó keresztény kísérlet a Duna irányában terjeszkedő oszmánok Európából való kiűzésére, tehát a rigómezei fiaskó megpecsételte a balkáni keresztény államok sorsát.

A pákozdi csata, 1848. szeptember 29.

„Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.”
(Petőfi Sándor: A vén zászlótartó)

1848. szeptember 29-én vívták Pákozd mellett Jellasics horvát bán határőr csapatai és a Móga János vezette honvédseregek az 1848-49-es magyar szabadságharc első jelentős ütközetét. A csatában a honvédek sikeresen megfutamították Jellasics nagyobb létszámú és képzettebb hadait, az összecsapás nyomán azonban bizonyossá vált, hogy Bécs és Pest-Buda elmérgesedő konfliktusában a fegyverek mondják majd ki a végső szót.

Ménmarót, Glád és Gyalu fejedelmek etnikai származásának talánya. A románok első vezetői kunok, bolgárok, vagy kazárok voltak – Adevărul

Homály fedi azoknak a vajdáknak, vagy vezetőknek az etnikai származását, akik az első román pre-állami, majd a középkori állami formációkat vezették. Egyes jelek szerint türk eredetűek, vagyis kunok, bolgárok, vagy kazárok voltak.

117 éve szeptember 10-én gyilkolták meg Sisit

„Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel.”

(Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt. Országos Hírlap, 1898. szeptember 11.)

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog