erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

A New York Times 1928. május 10-én írta: „Románia a faji, vallási üldözések színhelye”

Az elmúlt száz évben a földrajzi, kisebbségek – ahogyan az újság fogalmaz – helyzete nem sokat változott, ugyanúgy ahogyan a trianoni diktátum után közvetlen, éléskamrának tekintette a román vezetés Erdély ma is ez történik. Az elmúlt kilencven évben a nemzeti kisebbségek helyzete nem sokat változott Romániában. 2017-ben 99 évvel a nagy Románia kikiáltása után se váltotta be a román vezetés azokat az ígéreteket, melyeket Erdély megkaparíntásakor szerződésekben foglalva vállalt. 1928 májusában maguk a románok lázadtak fel Erdélyben és Bánátban, hogy az életszínvonaluk folyamatosan csökken, a beígért reformok életbeléptetése nem történt meg, és nincsenek megelégedve a regáti románok úrhatnámságával. A Brateanu által vezetett kormány csak élősködik a Romániához csatolt területeken. Több százezres tömeg indult Bukarest felé a kormány megdöntéséért. Végül fondorlattal kitekerték a forradalom nyakát. (Erre egy következő számban visszatérünk.)

New York Times május végén érkezett Kelet-Európába, több több tudósítás és vezércikk foglalkozik a romániai eseményekkel, elsősorban a gyulafehérvári viharos parasztgyüléssel. Május 10-én

vezércikk jelent meg a New York Times hasábjain, amely a romániai kisebbségek elnyomatásáról szól.

A román kormánynak megvan az a szerencsétlen specialitása. Hogy ő az egyetlen, amelyre nem hatott az a hatalmas áramlat, amely a többi európai népet és kormányt eltérítette a háborús pszichológiától. Bukarestben egészen szembetűnően nyilvánul meg a nacionalizmusnak az a túlzott formája, amelynek sikerült megingatni a világnak Közép-Európa „megváltott” népei iránt táplált szimpátiáját.

 Románia a faji, vallási, sőt földrajzi, kisebbségek üldözésének színhelye.

 Továbbá rámutat a vezércikk, hogy Romániának csaknem fele nemzeti kisebbség. Megállapítja, hogy a gyulafehérvári nagy gyűlésen (1928-ban Sz-h megjegyzés) a tömeg az ellen tiltakozott, hogy a román kormány a neki juttatott új területeket úgy kezeli, mintha gyarmatai volnának.

 A legutóbb Romániában járt amerikai bizottság – írja tovább a New York Times vezércikke – megállapította, hogy

 az elrománosító politikát olyan durván viszik keresztül, hogy ezzel súlyosan megsértik az egyéni szabadságjogokat.

 A törvény csak papiroson érvényes, a gyakorlatban semmiben sem veszik.

 A New York Times május 8-ki (1928-ban, Sz-h megj.) számában hatalmas cikk ismerteti azt a könyvet, amelyet a Romániában járt amerikai bizottság tagjai adtak ki. A bizottság azért ment Romániába, hogy ott ellenőrizze a vallási kisebbségek jogait helyzetét. Valamennyi amerikai egyház képviselője részt vett a bizottságban, amely ilyen címen adta ki beszámolóját: Románia Ten Years After (Románia tíz év után).

Nem csak a zsidókat üldözik a románok – írja a New York Times cikke a könyv alapján, - hanem a római katolikusokat, lutheránus, unitárius és baptista egyházak híveit is.

 Ezzel párhuzamosan súlyos üldöztetésnek vannak kitéve az orosz, osztrák, magyar és német nemzeti kisebbségek.

 Súlyos veszedelmet jelent a világ béke számára az, hogy a román adminisztráció súlyosan elnyomja a nemzetiségek jogait – véli a cikk.

Tizenhétmillió lakosa van Romániának – hangzik tovább a beszámoló – ebből ötmillió idegen nemzetiségű, hatmillió pedig román ugyan, de évszázadokon át egy más civilizáció, egy más állam keretében élt, fejlődött, egész más kultúrát szívott magába és éppen ezért

 nem vágyik annyira Nagy-románia alattvalójává válni, mint ahogy a román kormány ezt a hatmillió embert a nagy-román birodalomban beolvasztani szeretné.

 A párizsi békeszerződések garanciákat kötöttek ki Románia részéről a nemzeti kisebbségek számára. A kormány ezeket a szerződéseket aláírta, a parlament pedig ratifikálta. Ezzel szemben sok nagyvárosban, amelyeknek lakossága túlnyomó részben idegen nyelvű, mind a mai napig nem nyitották meg a nemzeti kisebbségek nyelvén működő iskolákat.

 A román tanárképzők nem nevelnek a nemzeti kisebbségek számára tanerőket. Az iskolák ügyei intésnézésébe sincsenek a nemzeti kisebbségeknek beleszólásuk.

 Igen érdekes még az a könyvismertetés, amely a New York Times május elsejei (1928-ban, Sz-h megjegyzés) számában jelent meg. Ismerteti John W. Burges professzornak, a Columbia egyetem politikai fakultása dékánjának a könyvét, amelynek címe The Sanetity of Law (A törvény szentsége). A kiváló tudós ebben az új könyvében Közép-Európa és a Balkán nemzetiségi viszonyaival foglalkozik. Burges ebben a könyvében okmányokra hivatkozva azt írja,

 hogy az antant-államok már a háború elején megállapodtak abban, hogy Európát sok kis államra szabdalják, amelyek azután részben orosz részben francia, részben angol befolyás alá kerülnek.

 Németország ezzel szemben – idézi a lap Burges professzor könyvét – ha győzött volna, valószínűleg egyesült volna Ausztria-Magyarországgal, a Balkán-félszigeten kiterjesztette volna a görög királyságot és ily módon több kilátással és nagyobb reményekre jogosítóan rendezte volna a balkáni kérdést. Mindenesetre jobb megoldás lett volna ez mint az a mostani

 féltucatnyi politikai karikatúra, amely most elékteleníti, megzavarja és bajba dönti a földnek ezt a szép és termékeny részét, a maga ostoba rosszindulatú diplomáciájával és sok undorító bűneivel és rémtetteivel.

Megjelent Az Est 1928. május 31-i számában.

Sz-h

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog