erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Az erdélyi románoknak sem tetszett az egyesülés Romániával a múltszázad elején

A 19. sz. végén és a 20. század elején egyre inkább erősödött az irredenta propaganda Romániában is, és Erdélyben is bizonyos román körökben, az az Románia igényt tart minden olyan területre ahol románok élnek. A magyarországi román nemzetiségi politikusok és a romániai államférfiak, politikusok, tudósok, írók és hírlapírók között kifejlődött szellemi és érzelmi kölcsönösségnek tisztán erkölcsi természetű rugói mellett voltak anyagias természetű vonatkozásai is.

A magyarországi románság politikai és művelődési törekvései, a romániai kormány, a romániai államférfiak és társadalmi körök részéről állandó, vagy időről időre szóló tekintélyesebb pénzbeli támogatásban részesültek. Romániai politikusok és az erdélyi popák folyamatosan terjesztették a nagy Románia propagandát Erdélyben. Az egyre növekvő román irredentizmust a múltszázad elején a Monarchia is táplálták, szerették volna hatalmukat a Balkánra is kiterjeszteni. Erről Szadeczky Kardos Lajos „Az oláhok Erdélybe Törése és kiveretésük 1916-17 könyvében így ír:
„1909-ben Ferenc Ferdinánd, osztrák-magyar trónörökös sinajai látogatását használták fel az izgatók tüntetésre. Az oláhok tudták, hogy a trónörökös nem barátja a dualizmusnak és a magyarságnak, hanem a birodalmat nemzetiségi alapon akarja majdan újraszervezni. Ez a feltevés elég volt, hogy tüntessenek mellette s az erdélyi oláh „menekültek” hódoló feliratot nyújtottak át neki, melyben azt állítják, hogy ők a magyar jogtalanságok elől menekültek ki s remélik, hogy majd az ő uralkodása alatt visszatérhetnek. Czernin (osztrák-magyar külügyminiszter ) 1919-ben megjelent emlékiratában (Im Weltkrieg) megerősíti azt a köztudatot, hogy Ferenc Ferdinándnak tényleg terve volt a monarchia újjászervezése nemzetiségi alapon s hogy ezzel együtt járt volna a magyar befolyás gyöngítése, de román barátsága inkább az öreg uralkodópárnak szólt, kik őt barátságos fogadtatásukkal meghódították. Czernin nem átalja azzal dicsekedni, hogy a trónörökös csak később, az ő Bukurestbe küldetése után és jelentései alapján >>jutott arra a megállapodásra, hogy Erdély Romániának átengedtessék, de azzal a feltétellel, hogy a megalakítandó Nagyrománia beleilleszkedjék a Habsburg birodalomba.<<”
A józanul gondolkodó erdélyi román értelmiségiek nem osztották a véleményüket az irredenta vonalat képviselőkkel, egyáltalán nem lelkesedtek a nagy Románia projektért. Nagyon is jól tudták, hogy úgy gazdaságilag, mint kulturálisan visszafejlődést jelent az erdélyi románság számára ha Romániához csatolják.

Ioan Slavici Bukarestben élő erdélyi román író, tömören Nicolae Iorgához írt levelében foglalja össze, hogy mire számíthatnak az erdélyi románok az áhított egyesülés után. Amitől óvja írásában a „testvéreit” a békediktátum után be is következett és mai napig tart. Amikor a levél íródott 1907-ben már rég Bukarestben élt Slavici. Ekkor már volt elég tapasztalata és belülről szemlélhette és érezhette a bőrén az Erdélyben civilizálódott ember a múltszázad elejei Romániai helyzetet.
1907 július 23-án Nicolae Iorga a Neamul Românesc (Román Nemzet) lap hasábjain közölte Ioan Slavici válaszát az előbb említett lapban megjelent írásra. Az írásban az áll, hogy a magyarországi románok nagyon beburkolóztak, nagyon magabiztosak, a saját ereikre támaszkodnak, egy ideje hanyagul kezelik a hazafias propagandát, egy nagy ember közülük azt mondta meggyőződése, hogy nem sokat várhatnak el Romániától. Ioan Slavics az egyik aki ott túl élt (Erdélyben) úgy érezte, hogy reagálnia kell az írásra. Levélben megfogalmazott véleményét a cikk kapcsán, Iorga közölte az újságban, utólag Slavici is megjelentette 1921-ben kiadott Închisorile mele (Börtöneim) könyvében.

Ioan Slavici

Apja, Sava Slavici szűcs, anyja, Elena Borlea a magyarádi ortodox pap lánya volt. 
Az aradi minoritáknál és a temesvári piaristáknál tanult, majd 1868-ban Szatmárnémetiben érettségizett. Egy évet töltött a pesti jogi karon, de nem kedvelte meg a jogi pályát, inkább a filozófia és pszichológia iránt érdeklődött.
1869-ben a bécsi egyetemre iratkozott be. Itt ismerkedett meg a nála két évvel fiatalabb Mihai Eminescuval, akivel barátságot kötött. Eminescu „visszavezette” Slavici-ot a román kultúrába.
1890-ben végleg Bukarestben telepedett le, 1892-ben megkapta a román állampolgárságot is. 1890-ben részt vett a határokon túli románok támogatását célzó Liga pentru unitatea culturală a tuturor românilor (Liga Culturală) megalapításában. 1894-ben Caragialéval és Coșbuc-kal megindították a Vatra című folyóiratot. 1914-ben a Ziua című Habsburg- és németbarát, Románia semlegességéért síkra szálló napilapot szerkesztette. Ezzel népszerűtlenné vált a közvélemény előtt. 1916-ban, Románia hadbalépése után internálták. Bukarest német megszállása idején elvállalta a Gazeta Bucureștilor című kollaboráns újság szerkesztését. 1919-ben ismét letartóztatták és a văcărești-i börtönbe zárták, ahonnan még ugyanazon évben szabadult. Élete végén ellenséges légkör vette körül.

Kedves barátom,

 Több mint húsz éve folyó élénk de nehéz kulturális harcban, először találkozom azzal, hogy a nap az összrománságnak Bukarestben kel fel. Megérintett az a kijelentés, hogy „nem sokat várhatnak el Romániától”. A fájdalmam azért is nagy mert igazat kell adjak a kijelentésnek.

Én is odaátról való vagyok és ismerem az ottani testvéreket, lehet jobban, mint mások, ide jöttem kész emberként, nem tudtam asszimilálódni, felvenni a szokásokat az emberek szemléletét azokkal akikkel itt együtt élek, „mocan” *** maradtam, ember akit többé-kevésbé kényelmetlen azoknak akiket megérintett a „civilizáció”. Rajtam is eluralkodott az az érzés, hogy az otthon maradt testvéreimnek nincsen amit várjanak Romániától. Kénytelenek voltak szemlélni mind azt, ami a kiállítással * kapcsolatban történt, ami elszomorította őket, valamint a tavaszi** események eltávolították Romániától.

Ön és én olyan emberek vagyunk akik megértjük egymást, és csendben megtudjuk ítélni, hogy a románoknak van amitől elkeseredjenek, mikor látják mi történik Romániában, főleg a kultúrát tekintve, ahabsburg birodalomban élő románok magasabb szinten vannak, mint a Romániában élő testvéreik.


Ha a kultúra kerül szóba, Romániában a széles néptömegek degenerálódnak a nyomor következtében, amiben vergődnek, a felsőbb réteg, ahogyan Eminescu mondta, kimerültek a kicsapongásaikban. Tudja Ön, hogy ez nem így van sem Erdélyben, sem Bánságban, sem Magyarországban, sem Bukovinában – csak egyes zsidók által elárasztott vidéken.

 Ha gazdasági kultúra kerül szóba, Romániában a falusi kimerülésig dolgozik, a bojárok pedig azt teszik ahogyan a német mondja Raubwirtschaft (fogyasztanak) kiszipolyozzák a földet, a munkásokat és az egész ország elhagyatott. A legfrisebb divat után készült ruhák, automobilok, az ízléstelen paloták megtömve bútorokkal, nem gazdasági kultúra. A túlsó románok nincsen amit tanuljanak az itteni testvérektől és az Isten óvja meg, hogy abba a helyzetbe kerüljenek mint az itteniek.

 Ha morális kultúra kerül szóba, hunjuk be a szemünket, hogy ne lássuk mi történik és mit tűrnek meg Romániában, ahol semmi sem szent, és a rendes ember kibírhatatlan, vagy lenézett. Szeretné Ön, hogy testvérei Erdélyben, Bánátban, Magyarországon vagy Bukovinában oda jussanak mint azok akik Romániában élnek? Meggyöződésem, hogy nem és folytatom.

 Ha a vallási kultúra kerül szóba, amihez én annyira ragaszkodom, de megkövetem magam és ki kell jelentenem, félek itt templomba vinni a gyerekeimet, ahol az összes szentből gúnyt űznek, a papok semmirekellő szolgáka főpapok pedig olyan emberek eszközeivé váltak, akiknek idegen szüleink törvényei.

 Fordítás: Tóth

Eredeti írás: Marius Cosmeanu: Slavici și Iorga despre românii de dincolo. Două scrisori de la 1907

 

*Az 1906-os kiállításra utal amit az 1866 egyesülés tiszteletére szerveztek és a körülötte kialakult herce-hurcaára.

**Az 1907 február 21-én kitört paraszt felkelést emlegeti.

***Erdélyben a hegyi juhászokat nevezték így. Létezik pejoratív értelme is: faragatlan, durva, 

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog