erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

1848. május 16. A Batthyány-kormány megalapítja a magyar honvédsereget

1848. május 16-án adta ki gróf Batthyány Lajos felelős miniszterelnök és Baldacci Manó ezredes a Magyar Honvédség felállítására vonatkozó hirdetményét.

 

Az áprilisi törvények révén Magyarország hosszú évszázadok után visszanyerte a lehetőségét egy hogy önálló hadsereg létesítésére. A Habsburg Birodalom keretein belül III. Károly (ur. 1711-1740) által létrehozott állandó hadsereg korábban csak az újoncok megszavazása terén kapcsolódott a rendek hatásköréhez. A birodalmi sereg irányítása az udvari Haditanács kezében volt, abban a magyarországi kormányszervek (pl. Helytartótanács, Magyar Kamara) is csak minimális, adminisztratív szereppel rendelkezett, a főhadparancsnokságok sem illeszkedtek az ország közigazgatási rendszeréhez.

A március 15-i forradalom során kiadott Tizenkét pontban a forradalmi pesti ifjúság két pontot is megfogalmazott a fegyveres szervekkel kapcsolatban, melyek közül az egyik a „nemzeti őrsereg” megteremtéséről, a másik pedig a külföldön állomásozó magyar egységek hazahívásáról szólt. Az áprilisi törvények egyfelől engedélyezték az ekkor még nem katonai céllal alapított nemzetőrség felállítását – V. Ferdinánd április 7-én írta alá az erről szóló törvényt – másfelől az 1848/III. tc. rendelkezett arról, hogy a hadsereg kérdésében az uralkodó ezentúl a magyar felelős minisztériumon keresztül irányíthatja a magyar ezredeket.

A nemzetőrség intézménye nem reguláris egységeket jelentett, az április 20. körül megszerveződő Országos Nemzetőrségi Haditanács pedig a miniszterelnökség része volt és elsősorban rendvédelmi feladatok ellátásra szerveződött. Ami a reguláris katonaságot illeti, a magyarországi instabil helyzetre hivatkozva Batthyány miniszterelnök már április 12-én kérést intézett V. Ferdinándhoz a galíciai magyar ezredek hazahívására, amire ígéretet is kapott, de az átcsoportosítás rendkívül lassan haladt; két héttel később a magyar kormány kijelentette, hogy a hiányzó fegyveres erőket kész akár sorozással is pótolni, miután április 24-én Nagykikindáról már fegyveres összetűzésről érkeztek hírek. A Batthyány-kormány anélkül, hogy az osztrák jóváhagyást megvárta volna, április 26-án határozatot hozott egy 10 000 fős hadsereg felállításáról, aminek szervezésével a miniszterelnök, finanszírozásával Kossuth Lajos pénzügyminiszter foglalkozott.

A honvédsereg megalapításának 1848. május 16-át tekinthetjük, amikor Baldacci Manó és Batthyány közzétette Hazafiak című felhívását, melyben egyértelművé tették, hogy reguláris sereget szerveznek, illetve kijelölték azokat a nagyvárosokat, ahol a toborzóirodák létrejönnek majd. A toborzás során nagy nehézséget okozott az új sereg elnevezése, amit közjogi okokból – lévén, a hadsereg közös maradt – végül az osztrák területek tartalékcsapatainak, a Landwehrnek mintájára honvédségnek neveztek el, a kifejezés Kossuth Lajos május 23-i közleményében jelent meg először.

A hadsereg szervezése tele volt ellentmondásokkal: egyrészt, a tíz zászlóaljat kiállító város (Pest, Buda, Szeged, Pozsony, Győr, Veszprém, Pécs, Kassa, Debrecen, Szombathely) mind az 1848 előtti Magyarországon feküdt, mivel Erdély unióját csak június 10-én ratifikálta a király, így a keleti területeken a nyár folyamán kezdődött a toborzás. Ennél komolyabb problémát jelentett a zászlóaljak eltérő mérete: hivatalosan 1094 főt toboroztak egy egységbe, de sok helyen ennél jóval kevesebben gyűltek össze, és ahol túljelentkezés volt, onnan sem csoportosították át az önkénteseket másik zászlóaljhoz. Augusztus közepére a becslések szerint 30%-ban értelmiségiekből álló magyar honvédség tíz zászlóaljának létszáma elérte a 9500 főt. A honvédeket még kiképzésük ideje alatt, 1848 júniusában a forrongó Délvidék és a Dráva közelébe vezényelték, az első egységek átestek a szerb felkelőkkel vívott harcban a tűzkeresztségen, egy akkor még előre nem látható egyéves háború nyitányaként.

Batthyány miniszterelnök 1848. szeptember 13-án újabb 42 000 újonc sorozását írta elő, ekkor azonban az országban már érezhető volt a háborús feszültség, ami Jellasics betörése után robbant ki. Bár a honvédsereg egy része vontatottan, más része pedig kapkodva állt fel, a független haderő a forradalom egyik legfontosabb és legsikeresebb vívmányaként értékelhető: minden negatívum ellenére a magyar sereg – 77%-ban császári szolgálatból kikerülő – tisztjei pár hónap alatt ütőképes haderőt szerveztek, mely a kirobbanó háborúban hosszú ideig eredményesen tudott küzdeni Magyarország szabadságáért.

Szerző: Tarján M. Tamás

 

rubicon.hu

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog