Umberto Eco keményen támadja a közösségi hálózatokat: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 


Kép forrása: Potsa József, Emlékkönyv Magyarország ezeréves fennállása ünnepére. Háromszék vármegye, 1899.

A székelység letelepedésével kapcsolatosan számos elmélet ismert a történeti irodalomban.[48] Annyi mindenesetre többé-kevésbé bizonyosnak látszik, hogy a székelyek, akármilyen származásúak voltak is, egyfajta "csatlakozott népelem" funkciót töltöttek be a magyar seregekben, mint ahogy ezt későbbi, középkori történetük és hadviselési szabályaik is mutatják. A honfoglalást követő időszakban, négy évszázadon keresztül, a helynévi adatok alapján tudjuk, hogy a székelyek határvédelmi funkciókat láttak el, elsősorban a legjobban veszélyeztetett nyugati határon.[49]

 

Emellett, legalábbis a földrajzi nevek erről tanúskodnak, jelentős számuk lakhatott Biharban, Telegd környékén, hiszen a főszék, Udvarhelyszék, Csíkszék és Marosszék egy Telegdi nevű főesperességhez tartozott, ami a főesperesség egészen korai alapítására utal. Legalábbis az alapításnak már az előtt meg kellett történnie, mielőtt a székelység jelenlegi lakhelyére költözött.[50]

Mindmáig nem kellően igazolt az, hogy a székelység egésze lakott-e a későbbi Szászföldön, vagy pedig, mint például esetleg a telegdi székelyek, némely csoportjaik Erdély déli részének szállásterületként való beiktatása nélkül, egyenesen költöztek végleges lakhelyükre. Azt azonban jobbára mindenki elfogadja, hogy a későbbi székely közigazgatási egységek, az úgynevezett székek közül az udvarhelyi volt az első, ami a továbbiakban megkülönböztetett szerepet is kapott, egyfajta "főszék"-nek tekintették.

Kristó Gyula hívja föl a figyelmet rá, hogy nincsen okleveles adatunk arra, hogy tudatos királyi telepítésről lett volna szó, mint ahogy a szakirodalom jó része állítja,[51] viszont kizárni sem lehet ezt az eshetőséget teljes bizonyossággal. Elfogadhatónak látszik az a felvetése, hogy a székelység elvándorlási szándéka egybeeshetett azzal az uralkodói szándékkal, amely a 11. századra a veszélyesebbé váló keleti határvidéket kívánta erősebben védelmezni.[52] Egyed Ákos szerint "megtelepedésük vagy megtelepítésük a székelyek földjén (Terra Siculorum) a legszorosabb összefüggésben állt a magyar királyság által számukra kijelölt határőri feladatokkal".[53] A bizonytalan pontok mellett az mindenesetre tény, hogy a székelység összetelepülése a 11. században indulhatott el, és a 13. századra fejeződött be. Azt a feltevést, miszerint az érkezés különböző időpontokban történt, erősítheti a tény, hogy a székek különböző esperességekbe tartoztak. A hét székely szék közül az északon elhelyezkedők telepedtek meg korábban. Ezek az előbb már említett Udvarhelyszék, Csíkszék és Marosszék. A későbbiek során követték őket azok a székek, amelyek a délebbre fekvő területeket népesítették be. Ezeknek a nevükből is látható korábbi szállásterületük. A 12. század folyamán ugyanis olyan székelyek követték társaikat, akik addig Erdély déli részein, a mai Szászsebes, Szászkézd valamint Szászorbó területén éltek. A sebesi székelyek alkották a későbbi Sepsiszéket, az orbóiak Orbai széket, a Szászkézdről érkezettek pedig Kézdiszék területét foglalták el. A hét szék közül utolsóként jött létre Aranyosszék. Feltűnő, hogy amíg a korábban említett hat szék összefüggő területen található, addig az utolsóként megalakult Aranyosszék területe nem érintkezik a Székelyföld többi részével. A Torda melletti Aranyosszéket a kézdi székelyek népesítették be a 13. század utolsó harmadában,[54] és bár Aranyosszék mindvégig a székelység része maradt, földrajzi különállása mellett a politikai elkülönülés is megfigyelhető. Periférikus helyzetéből adódóan a legkevésbé ez a szék vett részt a székely megmozdulásokban, amelyek a 16. század folyamán zajlottak, sőt szinte alig tudunk arról, hogy a felkelésekben szerepet játszott volna. Ez a magyarázata annak is, hogy bár 1562-ben a székelység egésze elveszítette kollektív jogait, a büntető jellegű intézkedések ezt a széket sújtották a legkevésbé, és így ennek a széknek a fejlődése maradt a legháborítatlanabb.

Balogh Judit: A székely nemesség kialakulásának folyamata a 17. század első felében (részlet)

Folytatjuk

Forrás: mek.oszk.hu/

 

Jegyzetek

49. KRISTÓ GY. 1996. 137-138. 

50. Az esperességek beosztását székek szerint lásd KRISTÓ GY. 1996. 127-133. 

51. MAKKAI L. 1989. 158-162. 

52. KRISTÓ GY. 1996. 148-152. 

53. EGYED Á. 1999. 14-15. 

54. V. István telepíti be Aranyosszéket, pontosabban az ő uralkodása alatt kapja meg Kézdiszék azt a területet, amely 1291-93-ban már 29 helységet számlált. SZOkl. I. 56, 70.