erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

A székely zászló alakulása az utóbbi négy évszázadban


Fotó: Csinta Samu

Szekeres Attila István nemcsak újságíróként, de heraldikusként is ismert a nagyközönség előtt, ugyanis a háromszéki települések címereinek 90 százalékát ő készítette, és rendszeresen tart előadásokat címer és zászlótudományi témakörben, doktori disszertációját Kovászna megye címerkincseiről írta. Az Erdélyi Címer és Zászlótudományi Egyesület elnökeként, Kovászna Megye Tanácsa és a Hunineu Alapítvány támogatásával vett részt augusztus 7–11-e között a Londonban tartott 27. Zászlótudományi Világkongresszuson, ahol nagy sikerrel mutatta be a székely zászló négy évszázados történetét.

Az előadás magyar változata

Romániában számos belpolitikai botrány adódott abból, hogy az utóbbi tizenhárom évben kitűzték a székely zászlót Székelyföldön, Erdélyben. Románia és Magyarország közötti diplomáciai szóváltás is keletkezett abból, hogy Magyarországon is kitűzték a székely zászlót, sőt 2016-ban abból adódott diplomáciai botrány, hogy az USA bukaresti nagykövete székely zászlóval jelent meg egy fényképen.

 

 

A következőkben lássuk, kik a székelyek, hol van Székelyföld, hogy néz ki a székelyek címere, milyen zászlókkal vonultak hadba ezelőtt négy évszázaddal, mi változott azóta, és milyen zászló jelképezi ma autonómiatörekvésüket.

 

Székelyföld

A székely népesség eredete nem tisztázott. Arról több elmélet vetődött fel a történelem során, itt most ebbe nem bocsátkozom bele. Egy biztos: a honfoglaló magyarokhoz csatlakozott, a magyarok nyelvét és kultúráját átvett könnyűlovas katonanépcsoportról van szó. A székelyeket Magyarország királyai az ország keleti részének védelmére Erdélybe telepítették. A székelyek 12–13. század folyamán benépesítették Erdély dél-keleti részét. Kompakt területen székekbe szerveződtek, ugyanúgy, mint szintén Magyarország királyai által főleg az Erdély déli részére telepített szászok.

A Székelyföldnek a Magyar Királysághoz való tartozása idején a székelyek privilégiumokat élveztek: kötelesek voltak harcolni az ország határainak védelméért, cserében nem fizettek adót, kivéve a király koronázásakor, nősülésekor és a trónörökös születésekor, amikor ökörrel adóztak. (érthetőbben: szarvasmarhát kellett beszolgáltatniuk)

Az 1526-ban bekövetkezett mohácsi csata után Magyarország két részre szakadt. Miután a törökök elfoglalták a fővárost, Budát, 1541 után három részre oszlott: nyugaton maradt a Magyar Királyság Habsburg uralkodók alatt, középső része oszmán török uralom alá került, keleten az önálló Erdélyi Fejedelemség alakult ki. Ez utóbbinak része volt Székelyföld.

Az Erdélyi Fejedelemség ideje alatt számos harc dúlt Erdélyben. Volt, amikor a székelyek a törökök pártján a Habsburg-pártiak ellen, és megtörtént az is, hogy fordítva. Ekkor már nem kimondottan a határokat védték, azt megtették a török és tatár betörések ellen, de számos belpolitikai harcban vettek részt. Az erdélyi fejedelmek fokozatosan visszaszorították a székelyek szabadságjogait.

Erdélynek a Habsburg Birodalomba való bekebelezését követően, 1690 után, de gyakorlatilag a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után, 1711-et követően, főleg a haditechnika fejlődését követően már nem volt szükség a könnyű fegyverzetű székely csapatokra. Ezért szabadságjogaikat/privilégiumaikat is megszüntették – gyakorlatilag már a Habsburg uralom kezdetekor, jogilag 1848-ban.

A Habsburg uralom alatt külön kormányozták Magyarországost és külön Erdélyt, amelyhez Székelyföld is tartozott. Az 1867-es osztrák– magyar kiegyezést követően Erdély az Osztrák-Magyar Monarchián belül a Magyar Királyság részévé vált. Az első világháborút és az azt lezáró trianoni békeszerződést követően Erdély, s vele együtt Székelyföld a Román Királyság részévé vált. A 2. bécsi döntést követően Székelyföld területe Észak-Erdéllyel együtt rövid ideig visszakerült Magyarországhoz, aztán a 2. világháborút követően Románia részévé vált. Tehát napjainkban Székelyföld Erdéllyel együtt Románia része.

A székelyek jelképei

A székely közösségnek volt címere, ez számos helyen fennmaradt a 15. század végéről, a 16. század elejéről, de nem volt egységes zászlaja, amely a teljes népességet vagy Székelyföld teljes területét jelképezte volna.

A székelyeknek voltak hadizászlóik, melyek különböző gyalogsági, illetve lovas csapatokat jelöltek, azok megkülönböztető jele volt székenként, városonként. Ugyanúgy, mint az erdélyi fejedelmi vagy nemesi hadaknak/csapatoknak. Igen nagy szerencséje az utókornak, hogy több mint négyszáz évvel ezelőtt sok hadizászlót lerajzoltak, lefestettek, s ezek a rajzok levéltárban megmaradtak.

A tizenöt éves háború során 1593 és 1606 között a Habsburgok és szövetségeseik által zsákmányolt hadizászlók a császári udvarba kerültek.

Az 1601. augusztus 3-án vívott goroszlói csatában II. Rudolf német-római császár zsoldos csapatai Georgio Basta vezetésével és Mihály vajda volt havasalföldi fejedelem csapatai legyőzték Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem seregét. (A képen Hans von Aachen festménye látható: a goroszlói csata allegóriája a zsákmányolt zászlók közül néhánnyal) A csatában zsákmányolt zászlókat a királyi udvarba, Prágába küldték. Ott közszemlére tették. Épp ott tartózkodott II. Keresztély szász választófejedelem , Georg Puchner, aki ura számára lerajzolta a győzelmet jelképező zsákmányolt hadizászlókat, szám szerint 110-et. A kötetbe fogott lapokat a drezdai szász állami könyvtár őrizte meg az utókornak.

A 110 zászló közül 36 a fejedelmi család, a Báthori-címer heraldikai elemét, a három farkasfogat ábrázolja. Városok, mint Kolozsvár, Brassó, Segesvár gyalogsági zászlaja is ott látható, és ott van egy székely gyalogsági zászló fehér alapon a székelyek címerének elemeivel.

Az hasonló a székelyek régi címeréhez, mely a csíksomlyói római katolikus templom volt gótikus oltárának predelláján, valamint a székelydályai református templom mennyezetén látható.

Egy másik zászlókódex is van a drezdai könyvtárban. Ez keltezetlen és szerzőjét sem tünteti fel a gyűjtemény. De a zászlók hasonlóak az előbbiekhez, szintén e korból származnak, és szintén Georg Puchner munkájának tűnnek. Ebben a kódexben 190 zászló rajza látható, török és erdélyi zászlók egyaránt. A török zászlók Győr várának ostrománál (1594), az erdélyiek a sellemberki (1599) és a brassói (1603) csatából kerülhettek a Habsburg-pártiak kezére. Az erdélyi zászlók között 27 Báthori-zászló található.

Ott van továbbá egy másik székely gyalogsági zászló: fehér sávval vágott égszínkék téglalap. A középső fehér sávon nyolcágú csillag, holdsarló, csillag és András-kereszt, mind arany.

És ott van a brassói csatában elesett erdélyi fejedelem, Székely Mózes lovassági zászlaja: fecskefarkú kék-fehér-kék, a középső fehér sávban monogramja kékkel: Z. M. (Zekel Moses)

Hans von Aachen művésznek A brassói csata allegóriája című festményén szintén ott látjuk Székely Mózes monogramos zászlaját, a betűk közé festve az elesett fejedelem halotti portréjával.

Ezen a festményen feltüntetett zászlók között van még egy székely lovassági zászló: szintén fecskefarkú fehér-kék-fehér, melynek középső kék sávjában két nyolcágú sárga csillag között fehér holdsarló látható.

Ez a három zászló képezi a mai székely zászló előképeit.

Hasonló jelképek láthatók néhány székelyföldi templomban.

1659-ben az erdélyi országgyűlés rendelkezett arról, milyen pecséteket használjanak a rendek. A székelyeket a nap és a fél hold szimbolizálja, határozott az országgyűlés. Ez nagyon fontos pillanat, mert törvénybe foglalták a székely jelképeket: a nap és a holdsarló párosa. Ugyanakkor az erdélyi vármegyék és a szászok pecsétjéről is határoztak, és ezt követően a három rend pecsétjével hivatalosították az iratokat.

Az oszmán törökök kiverése és az Erdélyi Fejedelemségnek a Habsburg Birodalom általi bekebelezése nyomán a hadizászlókat igénylő csatározások megszűntek.

Amikor 1848-ban Magyarország és Erdély az újraegyesülésről döntött mindkét állam országgyűlése, és az Osztrák Császárságtól való szabadságért harcoltak 1848–1849-ben, a székelyek is csatlakoztak a szabadságharchoz, akkor általában a magyar trikolórt, a piros-fehér-zöld zászlót használták ugyanúgy, mint az erdélyi magyarok. Közben az erdélyi románok, akik a Magyarországhoz való csatlakozás ellen léptek fel, a kék-sárga-piros trikolórt vették fel, olyat, amely később Románia hivatalos zászlaja lett, csak nem függőleges, hanem vízszintes sávozással.

A szabadságharc leverése után csak az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően lengethették zászlaikat az erdélyiek, akkor már Magyarországgal egyesülve a székelyek a magyar trikolórt használták.

1876-ban az Osztrák-Magyar Monarchiában végbevitt közigazgatási reform során megszűntették a székeket, és vármegyékké alakították azokat. A vármegyék zászlai azok címerét tartalmazta. A székelyföldi vármegyék címerében megjelent a nap és hold is, mint a székelyek jelképei.

Haromszék vármegye címere tartalmazza a régi és az új székely címert is. Zászlaja kék, azt a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. A címer mezeje szintén égszínkék, de az eredeti zászlón a címer mára kifakult.

Udvarhely vármegye zászlaja arany-kék, rajta a címerrel. A képen rekonstrukció látható. A címer második és harmadik mezejében látható a nap és a hold.

Csík vármegye zászlaja kék-vörös, azon a címerrel. A képen szintén rekonstrukció látható. A címer első és második mezejében megjelenik a nap, illetve a holdsarló. Az 1793-ban kelt adománylevél leírja, hogy a címerben a nap és holdsarló a székelyek jelképe.

Az 1848–1849-es szabadságharc leverése után, az osztrák elnyomás elleni tiltakozásként sok székelyföldi település napot és holdsarlót ábrázoló községi pecsétet készíttetett, és használt az első világháború végéig. Több mint 60 ilyen pecsétet tartunk nyilván.

Igény a jelképhasználatra

Amikor a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés nyomán Észak-Erdély a Székelyfölddel együtt Romániához került, Szovjetunió nyomására kommunista hatalom rendezkedett be az országban. Ebben az időszakban akadt, aki a volt Csíkszékben az ellenállás jeleként saját zászlót alkotott, de ezt nagy titokban tette, csak megbízható barátok tudtak róla. Nem lengették, sőt eldugták, de maga a tudat, hogy rendelkeznek ilyennel, erősítette identitástudatukat. Ez a zászló a helybeli székely női népviselet színeiből ihletve vörös-fekete zászló lett. Arra a székely jelképeket, az arany napot és az ezüst holdsarlót hímezték, vagy a székely címert, kék mezejű pajzsba foglalva a székely jelképpárost.

Ilyen zászlók akkor kerültek elő, amikor az 1989. decemberi forradalmat követően megdőlt a kommunista uralom Romániában, és úgy tűnt, eljött a teljes szabadság. Az országban uralkodó lelkesedés a magyarok körében is hatott. Ünnepekkor kitűzték főleg a magyar piros-fehér-zöld zászlót, s ahol volt, a vörös-fekete zászlót is. Ilyen alkalom volt március 15, az összmagyarság ünnepe és a csíksomlyói pünkösdi búcsú. A romániai magyarok bíztak abban, hogy visszaállítják eltiport jogaikat, köztük a saját szimbólumhasználathoz való jogot. Ebben hamarosan csalódniuk kellett. A piros-fekete zászló nem terjedt el a teljes Székelyföldön, csupán a volt Csíkszéken használták. Ott még napjainkban is látható templomokban, megmozdulásokon.

A székely közösség kettős identitással rendelkezik: Egyrészt a magyar identitás, másrészt a székely eredet. Ezek erősítik egymást. A székelyek régi autonómiájának hagyományaiból kiindulva és számos nyugat-európai területi autonómia példájára (lásd az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirol, Finnországban az Åland-szigetek, stb.) a Székelyföld területén mintegy 80 százalékos többségben élő romániai magyarok igényelték a területi és kulturális autonómiát, amiről a román hatalom hallani sem akar.

Az autonómiáért való küzdelem erősítése céljából alulról jövő kezdeményezésre 2003-ban létrejött/megalakult a Székely Nemzeti Tanács. A szervezet 2004-ben saját szimbólumokat fogadott el. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Tanács egyik alelnöke korábban a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt, ő tervezte a jelképeket: címert, zászlót és lobogót (gonfalon). Ezeket a közgyűlés elfogadta.

Ünnepekkor, tiltakozó megmozdulásokon, egyszóval tömegrendezvényeken egyre többen jelentek meg a Székely Nemzeti Tanács zászlajával, egyrészt az autonómia iránti igényt, másrészt a székely identitást kifejezve. Sőt épületekre is kitűzték, nemcsak magán-, hanem középületekre is. A román hatalom képviselői tiltakoztak a székely zászló használata és kitűzése ellen. A tiltás egyre nagyobb ellenállást váltott ki.

2009. szeptember 9-án a Székelyudvarhelyen tartott Székely Önkormányzati Nagygyűlés szakemberek megkérdezése nélkül arról döntött, hogy az autonómiáért harcoló szervezet, a Székely Nemzeti Tanács nagy népszerűségre szert tett zászlaját, és egyúttal címerét Székelyföld jelképeinek fogadja el. Időközben a tervező elhunyt. A gyűlést előkészítő tanácsban felmerült a gondolat, hogy a jelképek helyességéről megkérdezzenek szakembert – jelesül engem. Ám erre már nem került sor, és a korábbi változatot fogadták el, amit erre az alkalomra színjelzésekkel/színkódokkal és méretezéssel láttak el.

Személy szerint helytelenítem azt, hogy nem tartották be a címertani és pecséttani hagyományt, hiszen az Erdélyi Országgyűlés 1659-ben törvénybe foglalta, hogy a székelyeket a nap és hold jelképezi. Ha már nyolcágú csillagot helyeztek a címerbe és zászlóba, annak sugarait a szélrózsa irányába kellett volna irányítani. Ezen kívül a csillagnak és a holdnak egy szinten kellene lenniük.

A zászló ebben az alakban terjedt el, és sokasodik napjainkban is, hiszen most is tiltják a székely zászló használatát, ezért egyre több jelenik meg. Sőt, a székely közösséggel való szolidaritásként Magyarország parlamentjére is kitűzték a székely zászlót 2013. februárjában. Ez ellen Románia tiltakozott. 2016. szeptemberében a székelyföldre látogató Hans Klemm, az USA bukaresti nagykövete székely zászlót kapott ajándékba, sőt helyi vezetőkkel és a székely zászlóval közös fotót is készítettek, ami megjelent a sajtóban. Ebből újabb diplomáciai botrány kerekedett. Megjegyzem, azon a zászlón, amit a nagykövet ajándékba kapott, helyesen a nap jelent meg a holdsarló mellett. A továbbiakban azon leszek, hogy a zászlókban a csillagot csendben, fokozatosan cseréljék ki napra, és az égitesteket helyezzék egy szintre.

Végezetül hangsúlyozom, a kezdetben a Székely Nemzeti Tanács által az önazonosság jeleként használni kezdett zászlóból annak tiltásaival, a román hatalom szándéka ellenére kreált széles körben elterjedt székely zászlót, amely mára a romániai magyar kisebbségi nemzeti közösség autonómiaharcának szimbólumává vált.

 

Dr. Szekeres Attila István heraldikus,

az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke

 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog