erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Kézdivásárhely: 114 éve hunyt el Molnár Józsiás

1903 március 15-én hunyt el Kézdivásárhely nagy szülöttje Molnár Józsiás. A város sétaterének adományozója és parlamenti képviselő.

 

„Míg a keleti Kárpátok lomb koszorúzta bérceinek lejtőjén a székely nemzet él, soha nem hal meg a Molnár Józsiás neve.
Hogyha rövid lesz a már pusztulásnak indult nép élete, akkor az a szeretet tartja fenn nevét, mivel a haldokló gyermek az őt átkaroló édes anya képét viszi át túlvilági álmainak édes hónába ; ha pedig — mint adja Isten — újból fel fog virágozni a székely nemzet, ha a bércek között újból megszólal a kolomp, a völgyekben felcsendül a dal s az apró székely házikókba visszatér a boldogság, akkor Molnár Józsiás nevét az emberi erények legszebbike: a háládatosság fogja éltetni a székely szívekben, mert a székely nép mint most tudja, úgy tudni fogja mindig, hogy a pusztulás idejében egyedül Molnár Józsiás volt az, ki megértette panaszát, érezte fájdalmát, egyedül ő volt az, ki igazán, őszintén, bátran megmondotta, hogy mi juttatja koldusbotra a székelyt és hogy miképpen lehet és kell megmenteni Attila népét.” Így emlékezett a Kézdivásárhelyi Függetlenség és 48-as Kör a város nagy szülöttjére 1903. októberében.

Ifj. Molnár Józsiás 1841. január 2-án született Kézdivásárhelyen. Az elemi iskolát szülővárosában, a kollégiumot Székelyudvarhelyen és a brassói német gimnáziumban végezte. Édesapja az 1848-as szabadságharc idején tüzér hadnagy, a Lőporgyár egyik vezetője. A szabadságharc bukása után id. Molnár Józsiást és feleségét elfogták, Brassóba, majd Nagyszebenbe vitték, ahol másfél évig tartották őket fogságban. A család anyagilag tönkrement. Ifj. Molnár Józsiás a szüleit ért súlyos csapás idején mindössze kilenc éves volt. Tanulmányait kénytelen volt abbahagyni, hazajött és az édesapja mellett dolgozott, kereskedői pályára készült.
A kiegyezés után testvérével, Sándorral, Molnár Testvérek néven céget alapítottak, mely rőfös és divatáru-kereskedéssel foglalkozott; ecetgyárat, gyertyaöntödét, szappanfőződét üzemeltetett nem sok sikerrel. Újabb vállalkozásba fogott a városi malmot vette bérbe – ez volt Háromszéken az első gőz műmalom – amelyet később részletre meg is vásárolt. Ez a vállalkozása vitte sikerre. Ahogy tekintélye nőtt, egyre több tisztségre kérték fel: a városi képviselő-testületben, majd a megyei törvényhatósági bizottságban kapott vezető szerepet.
1892. január 30-án Molnár Józsiást a Függetlenségi és 48-as párt jelöltjeként Kézdivásárhely országgyűlési képviselőjévé választották.

Sokszor megrótta a magyar parlamentet, hogy elhanyagolják Székelyföldet: „Van a magyar koronának egy drága kincse, egy szép darab földje: Erdély (...) szerencse, hogy ezek a székelyek ott vannak, mert ha ezek ott nem lennének, Erdély már rég elvesztette volna magyar jellegét” – mondotta 1892. március 18-án a parlamentben. Beszédeiben soha nem feledkezett meg a székely bajokat emlegetni s kéri, hogy a kormány ne csak ígérjen, hanem tegyen is már valamit a székely népért.
1903. február 11-én szólalt fel utoljára az országgyűlésben. Itt hangzottak el a következő szavai: „Mindazok, akik a Magyarország földrajzi helyzetét és fekvését és a magyar faj elhelyezkedését ismerik, lehetetlen, hogy kétségbe vonják azt a nagy fontosságú hivatást, amelyet a székelység a magyar föld határán betölt”.
Március 1-én Tusnádon egy székely házikó tornácáról megtartotta élete utolsó szónoklatát: „Isten templomának harangja beszél hozzátok, székely testvéreim. Templomba hív a harang, s ezért nem is tartóztatunk tovább itt benneteket. Menjetek el a templomba, imádkozzatok a magyarok istenéhez, hogy engedje megtartanotok azt a szent fogadást, mit az elébb nekünk tettetek, hogy holtig hű katonái lesztek a magyar állami függetlenség dicső eszméjének. Menjetek el, imádkozzatok a szegény székely nép javáért, zászlónk holnapi diadaláért, az édes magyar haza szabadságának, függetlenségének, boldogságának eléréséért. Isten veletek!” Mintha érezte volna a véget.
Betegség lett úrra rajta 1903. március 3-án feleségével Budapestre utazott, sajnos nem tudtak az orvosok a tüdőgyulladását kezelni és március 15-én elhunyt.

Molnár Józsiás volt az a politikus aki az utolsó küldöttséget vezette 1894-ben Torontóba Kossuth Lajoshoz és még élve látta. Ekkor adta át a díszpolgári oklevelet.
Molnár Józsiást az általa adományozott parkban épített mauzóleumban helyezték örök nyugovóra.

Sz-h
A Kézdivásárhelyi Függetlenség és 48-as Kör kiadványa alapján.

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog