erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

343. december 6. ; Szent Miklós püspök halála

„Volt egy szomszédja, nemes ember, aki szükségre jutván, három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy szégyentelen üzletük jövedelméből élelemhez jussanak. A szentnek tudomására jutott a dolog, és elborzadt a gyalázatos bűn miatt. Egy csomó aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon keresztül, titokban bedobta a házba, majd ugyanolyan titokban távozott. Reggel fölserkenvén az ember megtalálta az aranyat, és Istennek hálát adva, kiházasította elsőszülött leányát.”
(Részlet a Legenda Aureából, mely a legismertebb Szent Miklós-történetet meséli el)

343. december 6-án hunyt el Szent Miklós, a kis-ázsiai Myra püspöke, akit a későbbi korokban a keresztények a gyermekek, a tengerészek, a kereskedők és a gyógyszerészek patrónusaként tiszteltek. Miklóst a legendák az elesettek bőkezű támogatójaként őrizték meg, ebből eredően pedig emléknapja – december 6. – a nyugati kultúrkörben a gyermekek megajándékozásának ünnepe lett.

A „Mikulás” tehát nagyon is valóságos személy volt, ennek ellenére alakjáról, életéről szinte csak a középkorból fennmaradt legendákból tájékozódhatunk. Miklós a 260-270-es években – egyes legendák szerint már 245-ben –, a kis-ázsiai Patarában látta meg a napvilágot. Családja rendkívüli jómódban élt, a szent azonban már gyermekkorában elfordult a világi hiúságoktól, és az aszkéta élethez vonzódott, miután pedig szülei meghaltak, püspöki hivatalt viselő nagybátyja gyámsága alatt egyházi pályára is lépett. Miklós fiatalon bejárta a Szentföldet és Egyiptomot, majd – nem tudjuk pontosan, melyik évben – hazatért Kis-Ázsiába, és Myra – ma: Demre, Törökország – városának püspöke lett.

A hagyomány szerint hivatalát 52 esztendőn keresztül töltötte be, ez idő alatt pedig messze földre híre ment bőkezűségének, jóságának és igazságérzetének, mely tulajdonságait a későbbi legendák is kiemelték. Miklós állítólag részt vett a 325-ös, Nagy Constantinus (ur. 306-337) által összehívott niceai zsinaton, erre azonban nincsenek írásos bizonyítékok. A püspök feltehetően 343. december 6-án fejezte be életét, szentté avatása után pedig a keresztény egyház ezt a napot választotta ünnepnapjának is. Miklós kultuszát a 11. századig nyughelyén, Myra templomában ápolták – közben pedig tisztelete egész Európában, többek között Portugáliában, Angliában és Németalföldön is elterjedt –, miután azonban 1071-ben a szeldzsukok megszállták a félszigetet, a szent ereklyéi hamarosan átkerültek Európába.

Miklós földi maradványainak fenyegetettsége miatt – és sok szempontból annak ürügyén – 1081 tavaszán hajósok érkeztek Myrába az itáliai Bari városából, feltörték a szent sírját, és magukkal vitték az ereklyéket saját városukba, ezért a püspököt Bari Szent Miklós néven is szokták emlegetni. A török állam egyébként napjainkban komoly energiát fordít arra, hogy Miklós ereklyéit visszaszerezze Olaszországtól.

Szent Miklós alakját elsősorban a középkori legendák alapján szoktuk ábrázolni, melyek legfőbb tulajdonságait csodás történetekkel domborították ki, és ezek alapján „nevezték ki” a püspököt egy-egy szakma, vagy embercsoport patrónusának. Számos történet szól például arról, hogy a Myrába zarándokló, vagy épp Bizáncba utazó hajósok a viharban Miklóstól kaptak segítséget, aki a fedélzeten megjelenve megjavította vitorláikat, illetve kimentette a vízbe esett embereket. Ezek a legendák Görögországban sok szempontból Poszeidón örökébe léptették Szent Miklóst, nem véletlen, hogy az ortodox helléneknek éppen ő lett a legfőbb védőszentje.

A nyugati kereszténységben ezzel szemben elsősorban a jólelkű és bőkezű püspök képe maradt meg: az egyik leghíresebb ilyen legendában Miklós a saját vagyonából segíti a hozomány nélkül álló, eladósorba került leányokat – ezáltal pedig megmenti őket a prostitúciótól –, egy másik esetben pedig Bizáncba tartó hajósoktól szerez élelmet éhező városának. Utóbbi történetben az jelenti a csodát, hogy a tengerészek vonakodva ugyan, de adnak gabonájukból – azért félnek, mert annak mennyisége pontosan nyilván van tartva –, a szentnek köszönhetően pedig nem is kerülnek bajba, ugyanis a hiányzó rakományt az út során pótolja egy ismeretlen kéz. Szent Miklósról emellett számos olyan legenda is fennmaradt, melyben ártatlanul elítéltek mellett áll ki, vagy pedig bűncselekményt – gyilkosságot – derít fel, és fordít vissza imái erejével.

Nyugat-Európában már a középkorban megjelent a mai Mikulás-ünnep elődje, melynek középpontjában a gyermekek álltak, akiket ezen a napon apróbb ajándékokkal leptek meg szüleik. Magyarországra a 19. század végén jutott el ez a szokás, és – mint a Mikulás név is mutatja – szláv közvetítéssel vált népszerűvé. A 20. század „nyugatosodó” világában aztán Szent Miklós ünnepe – változó ünnepnapokkal – az összes kontinensen elterjedt, ezzel együtt pedig – sajnos – sok helyen el is veszítette eredeti üzenetét, ami modern korunk számára leginkább abból a szempontból szolgálna tanulságul, hogy az ajándékozás lényege nem a vásárlásban merül ki.

Szerző: Tarján M. Tamás

rubicon.hu

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog