erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Csíkszeredai festők


Vargha Mihály múzeumigazgató, szobrászművész (balról), Márton Árpád festőművész.

Klasszikus és kortárs csíkszeredai festőművészek kamara-kiállítása, kötetlen beszélgetés, valamint alkotó foglalkozás megszervezésével tisztelgett a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a Magyar Festészet Napja alkalmából. A rendezvényre, amelynek díszmeghívottja Márton Árpád csíkszeredai festőművész volt, múlt héten került sor a Tolerancia- és a Lovagteremben.

 

Vargha Mihály, az eseménynek otthont adó intézmény vezetője, szobrászművész, köszöntő beszédében rámutatott, hogy a székelyek újra felfedezték az egykori lármafák jelképértékét, ezért napjainkban ismét szerepet kaptak a közösség életében. Így nem véletlen, hogy Székelyföld-szerte évente ismétlődik (október utolsó vasárnapja, Székelyföld Autonómiájának Napja – szerk.) a figyelemfelkeltés szándékával történő meggyújtásuk, mely egyfajta üzenetváltás is az itt élő kisközösségek között. Éppen ezért különleges jelentősége van Szopos Sándor (1881–1954) csíkszeredai festőművész Lármafa (1942) című nagyméretű alkotásának, melyet a közelmúltban vásárolt meg a múzeum, és a Magyar Festészet Napja tiszteletére helyezték első alkalommal közszemlére. Ugyanakkor, hogy az életképnek is nevezhető monumentális alkotás ne árválkodjon egyedül, ízelítőt nyújtottak a csíkszeredai festőknek a múzeum képzőművészeti gyűjteményében fellelhető is munkáiból is. Így váltak megcsodálhatóvá Nagy István (1873–1937), Márton Ferenc (1884–1940), Zsögödi Nagy Imre (1893–1976), Márton Árpád (1940), Zsigmond Márton (1946) és Gál András (1968) festményei.

A székelység szülőföldjéhez való ragaszkodását festményein drámai erővel megjelenítő Márton Árpád nem hazudtolta meg önmagát. Ízes székely nyelven, lelkesen, de azért kellő visszafogottsággal, elődei, tanárai, valamint tanítványai iránt tanúsított megbecsüléssel és szeretettel emlékezett indulására, középiskolás, illetve egyetemi éveire és a csíkszeredai kezdetekre.

Ennek során többek között megtudhattuk, hogy egyszerű földműves, de művészetkedvelő szülők gyermekeként került a marosvásárhelyi Művészeti Líceum padjaiba. Egy olyan település, Gyergyóalfalu szülötteként, amely napjainkig 32 egyetemet végzett képzőművésszel ajándékozta meg a magyar és egyetemes kultúrát. Volt idő, amikor Háromszéken gyakran megfordult, ugyanis emberi és művészeti kapcsolat szálaiból szőtt legendás barátság fűzte egykori osztály- és évfolyamtársához, a közülünk idejekorán eltávozott Plugor Sándor grafikus és festőművészhez, akire könnyeivel küszködve emlékezett.

A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után tanársegédként ott akarták marasztalni, azonban a szülőföld vonzóereje erősebbnek bizonyult a csábító ajánlatnál, és a nagyvárosi karrier helyett a csíkszeredai rajztanárságot választotta. Mint később kiderült, ez alkotói munkássága javára vált, mert így kapcsolatba került a messzi földön ismert és becsült Zsögödi Nagy Imrével, aki felismervén adottságát, ettől kezdve emberileg és szakmailag egyaránt támogatta. Kettőjük pályafutása és művészi kiteljesedése messzire világító példája annak, hogy az Isten adta tehetséget kellő akarattal a szülőföldön is lehet kamatoztatni.

Bedő Zoltán

 

Székely Hírmondó

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog