erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

AZ INCITATO 25.-SZÖR (Lovas legendáink)

A művész, a mindenkori alkotó belső ösztönzésre, belső sugallatra alkot, mégis serkentő erővel hatnak rá is az alkalmak, a lehetőségek arra, hogy szabadítsa fel magát, semmi mással ne kelljen foglalatoskodnia, csak az alkotó munkával, csak arra összpontosíthasson. Ezt teszik lehetővé a különféle táborok.


„Otthon biztosan nem rajzolnék-festenék hasonló dolgokat… Ez egy kihívás vagy felhívás az adott témára” – mondja Balla Móni Aranka, a tábor egyik résztvevője.
A 25 évvel ezelőtt Tóth Ferenctől megálmodott, s az azóta évi rendszerességgel ismétlődő Incitato alkotótábor – neve is jelzi ezt – a lovat állítja központba. A lovat, mely mint az ember örök társa, s a művészetnek is mindenkori témája és kifejező eszköze, ösztönzi a tábor meghívott művészeit arra, hogy önmagukról, saját vágyaikról, a múltról és jelenről, bármiről vagy mindenről „vele” valljanak.
Ló és ló és ló – ez hát a tábor, s annak jellege következtében – az ott született művek világa, s ennek a 25. kiállításnak az arca, arculata is. A ló a természetben, az időben, a ló a korban, a lóval való kifejezés a művészetben. A ló csodálatos formájával, arányaival, teste és mozgása ritmusával, mint a legendák hőse, mint a művészet örök ihletője.
Nekünk, magyaroknak több, mint puszta segítőtárs, vagy mint csak a szép megjelenítője harmóniájával, arányrendjével, a mozdulataiban megtestesülő összhanggal. Múltunk része is, hiszen népünk történelme összefonódott vele. Egyes tudományos kutatók szerint a mi eleink teremtették meg a lovas civilizációt, életformát, harcmodort is. Lovas népként érkeztünk Európába, s hoztunk ide egy itt akkor újnak számtó kultúrát, harcmodort, mely itt elsősorban minket jelentett. S ez, a lóhoz való kötődésünk átível a történelmünkön, s össze is köt bennünket a világgal, a más népekkel. Gondoljunk csak a huszárságra, egész Európa minden hadseregének a zsinóros huszáröltözéke is tőlünk terjedt el, ránk utal, emlékeztet.
Az idei tábor/kiállítás témája Lovas legendáink. Különös jelentőségű ez a téma most, az 2017-es esztendőben, melyet Szent László emlékévvé nyilvánítottak lovas királyunk trónra emelkedésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából. S mondhatni, a régi magyar művészetnek alig van gyakoribb, visszatérőbb témája templomaink sokaságában megörökített legendáinál, ahogy vizet fakaszt a sziklából, harcol a kun vitéz elrabolta lány megmentéséért, a kor értelmezése szerint a jóért a rossz ellenében.. A jelen kiállításon látható mintegy félszáz munkán is a legvisszatérőbb téma ez. Vetró András domborművén a középkor szellemiségében, románkorias stílusban idézi nagy lovagkirályunkat. Csutak Levente ikonszerűen, motívumokból komponálja meg szent királyunk dicsőségét. Ezt teszi Kovács Imre lefogott ritmusban szimbolikus elemekkel, Ábrahám Jakab lendületesen kifejező rajzossággal, Miholcsa József a fa adta lehetőség sajátos, maga teremtette formanyelvén, Tomos Tünde költői szín, folt és díszítő motívumokkal való építkezéssel, Simó Enikő a régi falfestmények szellemiségében, Ürmös Péter kettős formavilágú, Forró Ágnes meseszerű megjelenítéssel, ki-ki a maga művészi nyelvén. Mert nyelvileg is sokszínű ez a kiállítás. Van akinél a színek, másoknál a ritmus, megint másoknál a grafikus elemek dominálnak.
Megjelennek itt más lovas legendák is Vetró B.S. András, Deák M. Ria, Deák Barna, V. Bodoni Zsuzsa és Ábrahám Imola művein. És vannak művek, melyeken alkotóik függetlenítik magukat a legendáktól... Simó Enikő Vágyakozást költ mese-lovaival, (Vágyakozás I.-II.), Tomos Tünde képmotívummá teszi a lovat, képkölteményt alkot a lómotívumból (Töredék). A fiatal Németh Orsolya időbe visszatekintő, elmúlás hangulatot idéz (A hősök utazása), Kristóf Róbert a lóval elmélkedik (Csúfolódó). Van munka, melynek szerzője titokzatos címet ad (Deák M. Ria: Furioso North Star, valójában egy lófajta megnevezése), a néző számára szinte mindegy, hogy mi van mögötte, a mű a maga teljességével, öntörvényű fény-árnyék ritmusával ragadja el. Vagy téma sem kell, csak teljes értékű látvány, kisugárzás megteremtése (Balla Móni Aranka: Trioló, Xantus Géza: Tükröződés, Máthé Balázs: Üveghegyen túl). Valójában - mint a művészetben mindig - a téma csak indok vagy lehetőség arra, hogy a bennünk élő érzést, gondolatot kifejezzük, hogy a művészet ősfunkciója szerint beszélgessünk Istennel, hogy szóljunk népünkhöz, embertársainkhoz, az emberhez, hogy megmutassuk a magunk lelkét, a teremtett világhoz való kötődésünket.
Mindent egybevetve: ennek a 25. Incitato tábor termésének a bizonysága: a művészet él, s éltetni akarja hagyományos világát, hagyományos kifejező nyelvezetét is. Malevics még 1918-ban megfogalmazott szuprematista jóslata, hogy a hagyományos művészet meghalt, nem teljesedett be.
Nem, nem halt meg, megújult az is, s él!
Ez a kiállítás is bizonyítja.

Gazda József

 

Fotó: Iochom István

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog