erdelyikonyv.eu

 

 

 

 

 

Gárdonyi még tudta…

Nem példa nélküli az elmúlt húsz-harminc évben történt gyors magyar nyelvromlás 

Nem példa nélküli az elmúlt húsz-harminc évben történt gyors magyar nyelvromlás, mi is csak fölzárkóztunk a nemzetközi „élmezőnyhöz” az elmúlt ötven, és különösen a legutóbbi húsz-huszonöt évben. William Shakespeare összes műveiben tizennyolc-húszezer szó olvasható, s a listát még számtalan szókapcsolat is gyarapítja. A 20. századi angol (amerikai, ausztrál, egyéb) próza megértéséhez nyolc-kilencezer szót kell ismernie az intelligens olvasónak. Hasonlóan bővelkedett anyanyelvének szavaiban a spanyol Cervantes is, aki emellett olaszul is olvasott, és olaszról is fordított. A 18. és 19. századi német írók, tudósok ugyancsak gazdag nyelvkincset örököltek a nyelvújító Luther Mártontól.

 

Hazai pályán Arany Jánost tartjuk számon poétabajnokként: csak a Toldiban háromezer szó szerepel. Voltak, vannak olyan íróink, költőink a 20. században és jelen korunkban is – Mikszáth, Babits, Kosztolányi, Weöres és mások –, akik imponáló szókészlettel és szóalkotó képességgel rendelkeztek vagy bírnak ma is.

Olvasom az interneten, hogy a B2-es szintű nyelvtanulók szókincse angol, német vagy olasz nyelvből kétezer-száz–kétezer-háromszáz között mozog; egy négyéves (nem hátrányos helyzetű) gyerek tudása ezerötszáz szó, a KER (Közös Európai Referencia) A1-es fokozatához, az úgynevezett minimumszinthez elég ötszáz szó. Ennél kevesebb kifejezéssel csak a magyar első osztály focistái képesek nyilatkozni a mikrofonba, akár győztes, akár elveszített mérkőzés után: „sajnos nem tudtuk hozni, legközelebb javítunk…” és így tovább (tisztelet a kevés számú, harmincöt éven felüli intelligens labdarúgónknak). A felsorolt magyar mestereken kívül bőven meríthetünk anyanyelvismeretet Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza hatalmas életművéből is. Ők azok, akiknek történelmi regényeiből előbb és jobban megtanulhattuk a hazaszeretetet, hősiességet, nemzeti büszkeséget, mint az iskolai órákon.

Gárdonyi – akit legtöbbre becsülök a „fiúnevelő műfajban” – 1962 és 1966 között a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent életműsorozata számtalan sebből vérzik. Az még csak hagyján, hogy az összesen harmincnégy jobbnál jobb novellája, karcolata, publicisztikája valahogyan kimaradt a „teljes” gyűjteményből, a sorozatot szerkesztő páros tendenciózusan bele is írogatott az eredeti szövegbe. Urbán V. László irodalomtörténész összegyűjtötte, és 1995-ben megjelentette a szerző halála után árván maradt írásokat (Szívlobbanás, Aqua Kiadó). Jobbnál jobb munkák.

Gárdonyi Géza, aki a világnyelveken (és törökül is) írt és olvasott, lapot szerkesztett, utazott, kutatott, festett, muzsikált, nótaverseket küldött a barátjának, Dankó Pistának, igazán elmélyült a magyar nyelv ismeretében, gazdagságában. Egy, a halála (1922) után sokáig lappangó írása, amely valahogy kimaradt az „összesből”, mint a lakmuszpapírpróba megmutatja, honnan s hová szegényedett beszélt nyelvünk. A címe: Igen Budapesten és vidéken. „Bertának hívnak?” Budapesten: Igen. Vidéken: Annak. „A Varga lánya vagy?” Budapesten: Igen. Vidéken: Csakis. „Jársz iskolába?” Budapesten: Igen. Vidéken: Járok. „Tán éppen te vagy az első?” Budapesten: Igen. Vidéken: Én. „Balogh úr a tanítód?” Budapesten: Igen. Vidéken: Ő.

„Itt lakol, ebben a házban?” Budapesten: Igen. Vidéken: Itt. „Van-e testvéred?” Budapesten: Igen. Vidéken: Van. „Tán hat is van?” Budapesten: Igen. Vidéken: Éppen. „Te vagy a legfiatalabb?” Budapesten: Igen. Vidéken: Ki vóna más? „Tudsz-e már magad fésülködni?” Budapesten: Igen. Vidéken: Rendesen. „Hát főzni tudsz-e?” Budapesten: Igen. Vidéken: Tudok. „Játszol-e bábuval?” Budapesten: Igen. Vidéken: Bizony. „Most a ligetbe mégy?” Budapesten: Igen. Vidéken: Hát. „Anyádat várod?” Budapesten: Igen. Vidéken: Őt.

„Az állatkertbe mentek?” Budapesten: Igen. Vidéken: Oda. „De ugye, félsz majd az oroszlántól?” Budapesten: Igen. Vidéken: Cseppet.

„Németül az Igen = Ja. Így fordítják a szótárírók. A magyar igen: sehr, allzu, direkte, a magyarnak nincs egyetlenes szava a jára. De van ezer” – írja Gárdonyi. Hozzátehetjük, hogy a stimmt, richtig, sicher, natürlich, selbstverständlich. A német szinonimák mind tükörfordíthatók magyarra: megfelel, valóban, bizony, biztosan, természetesen, magától értetődően és így tovább. „A magyar nép éppen 999-féleképpen tudja válogatni az igenlést. Mérhetetlen nyelvi gazdagságában mindig a kérdésnek megfelelően válaszol még az igenlésben is. A magyarul tudók kedvéért vetem ide, hogy a magyar a kérdő mondat sarokszavával szokott felelni, amikor igenel. Maga az igen is vélhetően rövidült határozó: igenyest, igenyesen” – fejezi be a tárgyalást a meglehetős szókincsű Gárdonyi Géza. Ő még tudta, miként működik a magyar beszéd.

Ludwig Emil

 

magarhirlap.hu

Kapcsolat

Szék-helyek.ro hírportál

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, az www.nagyhaboru.szek-helyek.ro oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál) szellemi tulajdonát képezi, vagy jogvédelem alatt áll.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.hirlap.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog