Szerző: Boris Kálnoky

Míg Magyarországot "jogállamisági" hiányosságokkal vádolják, addig Németország baloldali kormánya most fogadott el egy törvényt, melynek következtében a kormánnyal egyet nem értő állampolgárok akár az állásukat is elveszthetik.
December közepén két olyan dolog is történt, ami segíthet megérteni, miről szól az EU "jogállamisági" vitája.

 

"Sokak által üdvözölt megállapodás született a Magyarországnak szánt uniós források felfüggesztéséről, ami lényegében nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy Magyarország megkapja a neki járó összes pénzt, amennyiben folytatja a "jogállamiság megerősítését" célzó számos reformintézkedés végrehajtását.

De valójában nem erről szólt az alku. Az EU Tanácsában a Magyarország pénzeszközeiről szóló szavazást szándékosan összekapcsolták két másik témáról szóló szavazással: a vállalati nyereségekre kivetett globális minimumadóról, illetve egy 18 milliárd eurós segélycsomagról Ukrajnának. Mindkettő inkább a nemzetek feletti politikai függőségi struktúrák elmélyítését célozta, mintsem egy valós probléma megoldását.

Nem volt szükség közös uniós hitelfelvételre ahhoz, hogy ezt a 18 milliárd eurót Ukrajna számára rendelkezésre bocsássák. Ezt a pénzt a tagállamok maguk is össze tudják adni. Magyarországnak sikerült olyan megoldást kialkudnia, amely elkerülte a további közös uniós eladósodást (az ukrajnai segélyt nem az uniós költségvetésből fizetik ki). Az EU-Bizottság eleve csak azért akart további, közös eladósodást, hogy megteremtse a közös uniós hitelfelvétel kultúráját. Ez eddig csak egyszer sikerült nekik, az úgynevezett Covid-segélycsomag finanszírozására. Ezt akkor politikailag úgy "adták el", mint egy "egyszeri" kivételt, amely soha nem fog megismétlődni. A Bizottság azonban azóta is folyamatosan próbálkozik újabb hitelfelvétellel.

A globális minimumadót a kisebb országok versenyelőnyének felszámolására hozták létre (Ezek ugyanis könnyebben tudnak nagyobb gazdaságok adókulcsai alá menni a külföldi befektetések oda vonzása érdekében), a legerősebb európai gazdaságok érdekeinek javára. Bár "globális" adónak nevezik, valójában elsősorban az EU-ra korlátozódik. Az USA visszalépett a megállapodástól.

Magyarországnak itt is sikerült olyan megállapodást kötnie, amely változatlanul hagyta saját adószerkezetét. A magyarországi "iparűzési adó" - amely nem a nyereség, hanem az árbevétel alapján kerül megállapításra - beleszámít a vállalati nyereségre kivetett "minimum"-adóba, amely így Magyarországon változatlanul nagyon alacsony, kilenc százalék marad.

A lényeg az, hogy ezeken a tárgyalásokon az EU (és annak vezető hatalmai) nem elsősorban a magyarországi jogállamiság megerősítését tartották szem előtt. Céljuk a tagállamok hatáskörének gyengítése volt. Mivel a magyar uniós pénzek kérdése csak akkor rendeződhetett, ha a másik két ügy is megoldódott, Magyarország beleegyezése a nemzetek feletti struktúrák megerősítésébe de facto feltétele lett annak, hogy megkapja a pénzét. Magyarország valóban sikeres utóvédharcot vívott, ugyanakkor, a megállapodás egy kis előrelépés volt az "Európai Egyesült Államok" létrehozására törekvő uniós föderalisták számára is.

• < Előző
• Következő >