Szerző: Robert C. Castel

 

Demkó Attila elgondolkodtató bejegyzésére hívta fel a figyelmet a Neokohn főmunkatársa.

Érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta. A moralizáló külpolitika nem egy sui generis jelenség, hanem egy tágabb probléma partikuláris esete.

 

A nyugati demokrácia egy kimustrált Dyson porszívóhoz hasonlóan csak „turbó” üzemmódban képes szuszogni.

Nincsenek már mundén, szokványos problémák, amiket a politika mindennapi eszközeivel kéne megoldani.

Minden probléma apokaliptikus méretű, legyen az környezeti, társadalmi, kulturális, gazdasági vagy katonai.

A politikai véleményből vallási dogma lett.

A másik fél érvei helyett inkább a másik fél koponyáját vesszük célba.

Nem elég, hogy az elektorátus rábólintson valamire. A támogatás egyetlen elfogadható foka az őrületig felkorbácsolt felháborodás és hisztéria.

Aki nem tépi a körmével az arcát, az ellenünk van.

A politikai diskurzus helyett egyre gyakrabban beszélünk kultúrharcról, illetve polgárháborúról.

Semmi garancia nincs rá, hogy ez a politikai dopaminzavar lassú demenciával halassa meg napjaink mániákus-depresszióba süppedő ersatz-demokráciáját.

Sokkal valószínűbb, hogy az elektorátus jóval hamarabb megelégeli ezt a politikai-érzelmi hullámvasutat és egy „erős ember” szárnyai alatt keresi majd a várva várt stabilitást.

Hogy ez hová fog vezetni, azt megtapasztalhattuk a múlt században.

 Forrás: neokohn.hu

 

• < Előző
• Következő >