HND: A néphülyítés ötven árnyalata – 1. rész


Nem tudom, ki hogy van vele, de én nehezen tolerálom, ha hülyének néznek. Alapvetően jóhiszemű ember vagyok, akkor is, ha ez nem látszik meg első nekifutásra. Sokáig figyelem csendben az eseményeket magam körül, egyúttal kritikus szemmel gyűjtöm az információkat egy adott témában. Mostanra látom elérkezettnek az időt a világot túszul ejtő láthatatlan ellenségről, a félelemről beszélni. Nem pusztán banális, hétköznapi félelemről lesz szó, hanem a halálfélelem naponta újra és újra megélt, lelket romboló terrorjáról.

 

Vannak dolgok, amikről beszélni kell, akkor is, ha kényelmetlennek tűnő igazságokat mondunk ki.

Emlékszem, 2020. januárjában , a kínai Wuhan város tizenkilenc millió lakosának bezárásával egyidejűleg jelentek meg olyan – állítólag “kiszivárogtatott” – képek a nemzetközi közösségi médiában, amelyek valamilyen tömegesen terjedő, titokzatos tüdőbajos betegséget szuggeráltak a meghökkent közönségnek. A kísértetiesen kihalt kínai utcákon – mintegy véletlenül – feltűnő járókelők hirtelen összeestek, akiket szürreális védő felszerelésbe bújtatott emberek “takarítottak el” (a szónak még lesz jelentősége a továbbiakban).

Az egyik leghíresebb fotó egy állítólagos hivatali tisztviselőt ábrázolt, aki spontán kollapszusában azért még “ügyesen”, a kezei segítségével zuhant:

Forrás: tablet-mag.com

Érdekes módon minden egyes hirtelen összeesésnél véletlenül jelen volt valaki, aki az esetet filmezte, amúgy nagy merészségről tanúbizonyságot téve a tökéletesen bekamerázott kínai városban, majd fel is töltötte a képeket, videókat a Kínában szisztematikusan tiltott amerikai közösségi oldalakra, mint Twitter, Facebook, Instagram és hasonlókra. Ilyen “összeeséseket” azóta sem láttunk a világhálón.

Ki ne emlékezne a kínai állami tévéből átvett videókra, melyeken páncélos teherautókról fertőtlenítik a néptelen utcákat? Valóban úgy nevezett “disszidensek” csempészték ki ezeket a felvételeket? Egyébként ebben az időszakban azokat, akik valami nagyon rosszat sejtettek és baljós megérzéseiknek hangot is adtak a német médiában például, rögtön szélső jobboldali összeesküvési elméletek terjesztőinek bélyegezte meg a mainstream.

Vajon ki gondoskodott arról, hogy a hermetikusan lezárt kínai nagyvárosból perfekt megkomponált képek és filmek árasztották el a nyugati világ közösségi platformjait, egyre nagyobb pánikot keltve a világ lakosságában? Kinek használt a gyilkos vírustól való félelem, az emberiség és a gyógyászati történelemben eddig egyedülálló, több milliárdnyi ember bezárása? Majd a világ majdnem összes országának megbénítása, amelyek szintén a grasszáló, eddig ismeretlennek tűnő kórokozótól való – amúgy jogos – félelmükben vagy kijárási tilalmat, vagy szigorú kijárási korlátozásokat vezettek be.

Amikor majdnem minden ország kemény szabályozásokkal követni kezdte a kínai példát, olyanok is, amelyekben a lakosság átlagos fiatal életkora ezt nem indokolta volna, az amerikai ügyvéd és tényfeltáró újságíró, Michael P. Senger, Atlantából, elkezdte megvizsgálni a felfoghatatlannak látszó eseményeket.

Elsősorban az érdekelte őt, hogy miért követték szolgaian a kínai narratívát olyan országok is, amelyekben az emberek általában a szűkös napi bevételeikből élnek és ahol, ha a szállítási láncok a lockdown miatt összeomlanak, akkor világszerte emberek száz és száz milliói az éhhalál veszélyének lesznek kitéve.

Alapos és több oldalról megvizsgált tények alapján Senger kiderítette, hogy a Kínai Kommunista Párt “Információs hadműveletéről” van szó, amit egy figyelemre méltó tanulmányban közölt “China’s Global Lockdown Propaganda Campaign” címmel. A WHO ebben – a jelek szerint – segítő kezet nyújtott.

Hogyan védekezhetnének az egyes országok egy ilyen koncentrált média-akció ellen, amikor a WHO, mely mintegy árnyék világ-kormányként működik az egész pandémia alatt, útmutatásaira kell hagyatkozniuk, valamint az elsőként érintett ország, Kína információiban kell – elvben – megbízniuk? Sehogy.

Különösen úgy nem, hogy maga az újnak nevezett vírus létezik, ráadásul – mint lassan kiderül – a vírus egy optimalizált képességgel rendelkezik az emberi tüdő sejtjeit az ACE2 vagy a CD147 nevű receptorokon keresztül megfertőzni. Erről később részletesebben beszámolok.

Senger többek között arra a következtetésre jutott, hogy az operációban hamis közösségi média profilok tömegét használták fel algoritmusok és / vagy valódi személyek közreműködésével, hiszen olcsó munkaerőben nincs hiány Kínában. Ezeket hívják “bot”-nak, a magyar közönség inkább trollnak nevezi az ilyeneket, de ez nem teljesen fedi működésük lényegét.

A valódi személyekkel dolgozó troll-hadseregnek az előnye az algoritmusok által generált szövegekkel szemben, hogy hihetőbbek és az egyes oldalak védelmi algoritmusai nehezebben ismerik fel. Nemzetközi tanulmányok szerint már 2013-ban rendelkezett a Kínai Kommunista Párt egy – becslések szerint – ötszázezer és két millió körüli tagot számláló troll-szervezettel, amelyet először hazai terepen használtak fel, majd egyre inkább a külföldi, – amúgy Kínában tiltott! – nemzetközi oldalakon is. A korona járvány kezdete óta azonban eddig soha nem tapasztalt, gigantikus nagyságrendű aktivitást lehetett megfigyelni a nemzetközi platformokon. A digitális zsoldosokat “50-cent-Armee”, azaz 50 centes hadseregnek nevezik, mert tagjai kommentárokként ötven centet (öt jüant) kapnak.

Az amerikai külügyminisztérium 2020. májusában szólította fel a Twittert kb. negyed millió kamu-fiók megszüntetésére, mert a titkos szolgálatok szokatlanul heves külföldi eredetű bot-aktivitást észleltek. A Twitter ezt először megtagadta, hiszen az országok lezárásának egyik profitőreként az ilyen nagy volumenű tisztogatás hátrányosan érintette volna. Később, az amerikai média beavatkozására mégis törölt kétszázezer fake felhasználót. A jéghegy csúcsa. Ne feledjük, hogy ugyanez a cég minden lelkiismeretfurdalás nélkül később letiltotta az USA elnökének Twitter-fiókját, jó egymillió követőjével együtt.

Mindannyiunk szemébe beleégtek az itáliai Bergamóból nyilvánosságra hozott képek, a SARS Covid-19 járvány első európai gócpontjáról. Kína rögtön segítséget ígért és adott az áldozatoknak, egyúttal tömegesen megjelentek a #forzaCinaeItalia (előre Kína és Olaszország), vagy a #grazieCina (köszönjük Kína) hashtag-ek a közösségi médián. Olaszországi digitális média analitikusok szerint 2020. márciusában majdnem ötven százalékban az ilyen és hasonló, a kínai-olasz barátságot éltető hastag-ek digitális bot-októl származtak.

Ugyanúgy a közösségi médiát lepték el az önfeledten bulizó, wuhani parti-képek, mint a vírust sikeresen legyőzők büszke bizonyítéka, miközben a világ túlnyomó része a pandémiából kifolyólag a végtelenségig elhúzódó korlátozások miatt szenvedett.

Sem a közösségi média felhasználóinak, sem a politikusoknak nincs a jelek szerint épkézláb elképzelése arról, hogyan és miképpen befolyásolják idegen országok, akár különböző titkos szolgálatok ezeket a platformokat. Perfekt manipulációjukkal hamis képet, nem létező, tendenciózusan kialakított trendeket, média visszhangot sugallva a kiválasztott célközönség, de legtöbbször a fiatalok és / vagy a nők, tehát érzelmi alapon a legkönnyebben befolyásolható rétegek között.

A világ gazdasága nagyrészt összeomlott és a recesszió felé mozgott, eközben Kína gazdasági növekedésnek örvendhetett. Kiváló lehetőség arra, hogy élelmes kínai befektetők bevásárlási körútra induljanak és egy jó évtizede tapasztalható jelenség felgyorsuljon. Szemléletes példa erre a Merkel-korszakban kivéreztetett német közép- és kisvállalkozások tömeges felvásárlása, olykor nagyobb falatokkal megtetézve. Így cserélt gazdát a Tom Tailor ruházati kereskedelmi lánc egy euróért (ismerős lehet Ursula von der Leyen áldásos tevékenysége idejéből), vagy a nagy múltú Steigenberger luxus szállodalánc megvételének előkészítése, jóval a valódi értékén alul.

A propaganda kampány végső célja mégis a “példamutatás” volt, tehát a könyörtelen lezárás, a biometrikus-digitális arcfelismerés, a digitális kontaktus követés, a távolságtartás (social distancing) és a mindent átfogó ellenőrzés diadalának szuggerálása. Magyarán, a kínai rendszer kulturális magasabbrendűségének dicsérete. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezetője és fő ideológusa nem győzte a már korábban elemzett könyvében, “The Great Reset”, hozsannázni a Kínai Kommunista Párt intézkedéseit, dacára annak, hogy irománya szerint a pandémia nem jár “túl magas” halálozási rátával, összehasonlítva az elmúlt 2000 év (!) járványaival.

Az idős transzhumanista szinte rajongva elmélkedik arról, hogy a pandémia után is meg kell tartani a fizikai távolságot az emberek között és erre milyen áldásos lesz majd az általános robotizáció, valamint a munkaerő minden mozdulatának száz százalékos kontrollja.

Igen, a saját maga által gyártott, hajmeresztő elméletekbe szerelmes Schwab a könyv írásakor még nem tudta, vagy nem akarta tudni, vagy csak úgy csinált, mintha nem tudná a vírus igazi hátterét.

Itt hívnám fel a figyelmet a Világgazdasági Fórum oldalán található interaktív illusztrációra, “Strategic Intelligence” néven. A kör közepén található kiinduló pont “Covid-19” és az azzal összefüggő társadalmi változások, fejlesztések, elképzelések garmadája kötődik össze egymással, amennyiben a belső, vagy a külső kör egyes elemeire kattintunk. Az egyes lépések utáni magyarázó blablához persze regisztrálni kellene, de szerintem a kapcsolatokkal való “játék” is elég az ördögi terv mibenlétének felfogásához. Középre kattintva lehet az alaphoz visszatérni.

A SARS Covid-19 járvány miatt került előtérbe az úgy nevezett “bio security”, a bio-biztonság narratívája, amelyet 2003. óta forszíroznak. Ez a rendszer magában foglalja a gyógyítás, mesterséges intelligencia és a haderő összeolvadását. Az indok, mint már annyiszor, a terrorizmus elleni védelem, jelen esetben a bio-terrorizmusra összpontosítva.

Van annak valami különleges bukéja, hogy azok az országok akarnak fellépni a “bio-terrorizmus” ellen, amelyek saját maguk bio-fegyverként használható manipulált vírusokkal, baktériumokkal kísérleteznek. Kínaiul egyébként a bio-biztonságot fangkong-nak hívják, ami tisztaságot és biztonságot jelent. Láttuk az utcák fertőtlenítésénél is. Fangkong azonban ideológiai tisztaságot is jelent, a nem kívánt elemektől való megtisztulást, amit Hong Kong-ban, illetve az ujguroknál is tapasztalhattunk.

Davostól a Silicon Valley-ig cégelnökök, menedzserek, filantrópok dicsérik kórusban a kínai rendszer, a mindenre kiterjedő, átfogó ellenőrzés politikáját. Nem csoda, hiszen Kína évtizedek óta építi be a legmagasabb szintre is akár híveit. A szoros gazdasági-pénzügyi összefonódások beton biztos alapot adnak ehhez.

Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO nagyhatalmú direktora, akinek korábbi szégyenletes tevékenységéről egy videót is találtam, amelynek magyar feliratos változatát közben valamiért törölték, 2020. február 3-án felszólította a világ országait, hogy ne zárják le határaikat külföldiek előtt, reagálva ezzel Trump elnök országvédő intézkedéseire. Ez a felszólítás szöges ellentétben volt amúgy a pár nappal azelőtti, január 30-i nyilatkozatával, amelyben Kína heroikus harcát élteti a korona vírus ellen, megdicsérve például a lezárásokat.

A vírus létezésének tudatosítása, majd az azt követő események kétségbeejtően dilettáns kezelése, a politikai korrektség ad abszurdumig felfokozott kikényszerítése az egyes országok, népek érdekei ellen, nagy mértékben elősegítette a pandémia példátlanul gyors kialakulását. Megjegyzem, a WHO 2009-ben változtatta meg a “pandémia” definícióját.

Az ellenőrizetlen beutazások a különböző repülőtereken, az USA kivételével a lezárás után, akár a Kínából érkezett gépek esetében is, nagyban hozzájárultak a korona vírus rohamos terjedéséhez.

A másik “nagyipari” vírus terjesztő egységek az – általában – idősebb utasokkal megrakott luxus óceánjárók voltak. Tudják, ezek azok az üdülő hajók, amelyek különböző, turisztikailag érdekes kikötőket, szigeteket keresnek fel, majd a lehorgonyzás után több száz fős turista hordák lepik el a meglátogatott hely látványosságait, hogy felfokozott tempóban videókat és képeket gyárthassanak az éppen fókuszba vett terepről.

A leghíresebb eset az amerikai “Diamond Princess” 27 napos kálváriája volt. Az óceánjárón történtekről találtam egy érdekes, abszurditásában nagyon is valóság-szagú cikket angolul. A hosszú, már, már krimi jellegű történet annyira groteszk, hogy megérdemli a figyelmet, akár valamelyik fordító program segítségével is, amennyiben valaki nem tud angolul.

Nem árt azt is tudni, hogy az ilyen óceánjárók személyzete, beleértve a teherhajókat is, a világon található lehető legolcsóbb, nemzetközi munkavállalókból verbuválódik össze, akiknek a hazájában a hajószolgálatra fizetett relatíve alacsony bér egy kisebb vagyont jelent.

Mint tudjuk, az első európai korona-gócpont Észak-Olaszországban volt. A híres olasz divatipar központja található itt, évek óta kínai kézen, kínai vendégmunkásokkal (kb. 300 ezernyi), akik nyomorúságos körülmények között, sokszor a gyárban, tömegszálláson lakva termelik a “Made in Italy” feliratú árukat. A központja ennek a Firenzétől nem messze található Prato-ban van, ahol kb. ötvenezer kínai vendégmunkás él, jobban mondva: vegetál.

Éveken keresztül olvashattunk, láthattunk az európai haladár médiában könnyzacskókat birizgáló cikkeket, riportokat a szegény, kizsákmányolt kínai munkások sanyarú sorsáról. Mind a mai napig megtalálhatja ezeket az érdeklődő publikum.

2020. elején azonban hirtelen megváltozott a helyzet! Mindenki, aki feltételezni merészelte, hogy a wuhani direktjáraton (!) a kínai Újév (február) után visszatérő munkásoknak bármi köze lehetne a vírus terjesztéséhez, azokat pontosan ugyanaz a média, amely korábban a tarthatatlan helyzetre hívta fel a figyelmet, rögtön külföldi ellenes, szélső jobboldali címkével látta el. Az internetes kereső gépek nem győzték törölni az általuk “összeesküvési elméletnek” besorolt véleményeket.

Németországban a bankalkalmazottból egészségügyi miniszterré avanzsált Jens Spahn 2020. februárjában óvva intette a közvéleményt a Wuhanból kimenekített német állampolgárok – úgymond – kirekesztésétől és lazaságra szólította fel a lakosságot. Heiko Maas, a mindenféle kompetenciától mentes, de annál vonalasabb külügyér öt tonna kínai származású maszkot küldött a német szolidaritás jegyében Kínába. A dokumentumok nélküli bevándorlók számolatlanul jöttek és jönnek az országba. Jó ideig semmilyen korlátozást nem vezettek be a Kínából és az akkor már erősen fertőzött Iránból érkező utasszállító repülőgépekre.

A második részben megismerhetjük majd:

– a nemzetközi hallgatási spirál okát;

– a gyógyítás, majd a vakcina miatti érdekellentétek hátterét;

– a BionTech német vállalat furcsa üzletpolitikáját;

– a laboratóriumban kifejlesztett vírus elméletének bizonyítékait;

– a járvány lelki és társadalmi hatásait;

– végül, amikor a krónikás véletlenül belebotlott egy égbekiáltó botrányba.

A tanulmány végén közölni fogok olyan linkeket, amelyek kizárólag kutatóknak lesznek érdekesek, abban a reményben, hogy majd valaki eljuttatja az érintettekhez.

Utóirat: Szerzőként tisztában vagyok a vírus veszélyességével és az oltás szükségességével. Laikusként, de a józan ész alapján a klasszikus úton előállított kínai, vagy orosz termékek pártján állok, mert azok technikája a legkiforrottabb. Utazásaim miatt régóta rendelkezem nemzetközi oltási igazolvánnyal.

Szerző: HeroesNeverDie

Featured picture: rubikon.news

Az eredeti írás itt olvasható. 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog