Szerző: Krómer István
Országút
A Paradicsomkert a világ ősi, igen jónak teremtett, érintetlen állapotának szimbóluma, ahol az embernek nem kellett arca verítékével keresnie kenyerét, nem kellett harcolnia a természettel, mert az szinte magától megadta azt, amire szüksége volt.
"Ahol azonban a termőtalaj nem sínylette meg jóvátehetetlenül az emberi beavatkozást, a természet ereje képes megállítani, sőt akár visszafordítani is a rombolást. Ha ellenben a talaj is áldozatul esik, például a túllegeltetésnek, lassan megszűnik (majdnem) minden élet, a kizsigerelt területeket elnyelik a könyörtelenül terjeszkedő sivatagok. Volt, s van erre példa az ősi időktől a Szahara napjainkban fenyegető délre nyomulásáig, többször és többfelé, tanúsítva, hogy a teremtés rendjét nem lehet következmények nélkül semmibe venni.
A mértékletesség vallásokon és filozófiákon átívelő erénye a kulcs a teremtett világ gondos gazda módjára történő kezelésére. Csak annyit veszek el a Föld adományaiból, amennyit természetes körforgásuk révén az élő rendszerek biztonságosan pótolni tudnak.
Az indián törzsektől a székely közbirtokosságokig a legtöbb földműves kultúrában nemzedékek sorának kollektív tapasztalataként biztos tudással bírtak erről, s a közösség ügyelt rá, hogy mindenki ennek szellemében cselekedjék. A mértéktelenség kísértésének inkább a városi kereskedelmi gazdálkodás engedett, amelynek nem volt közvetlen, nagyapáról unokára szálló jártassága a föld kíméletes gondozásáról, viszont fejlett érzéke volt – a pénzcsináláshoz.
A természetben otthonos gazdálkodó évszázadok közösségi tapasztalatán alapuló tudása a modern tudomány fényében is megállja a helyét. Az évszakok, avagy az esős és száraz időszakok váltakozása; a csíra, virág, termés, levélhullás és korhadás; a fotoszintézis, a növényevők és ragadozók; a születés, növekedés és elmúlás, a „porból lettél és visszatérsz a porba” igazsága; a gleccser, a folyó, a tenger, a párolgás, a felhőképződés, eső és havazás nagy és kis vízkörei mind-mind arra tanítanak, hogy a természet rendje leginkább körforgásokban mutatkozik meg, amelyekbe a földet művelő embernek csak óvatosan, nagy alázattal tanácsos beleavatkoznia.
Máskülönben kényes egyensúlyokat borogathat fel, amelyeknek helyreállítására azután nincsenek eszközei."
