Szerző: Rodrigo Ballester
"Az a kérdés, hogy demokráciánkat megőrizve megyünk-e tovább, vagy inkább pár kattintásért készek vagyunk eladni jogainkat a „megvilágosodott” big tech cégek érdekcsoportjának? Rodrigo Ballester írása.
Vegyen egy tetszőleges európai miniszterelnököt, és képzelje el egy percre, hogy a Deutsche Telekom egyoldalúan úgy dönt, hogy megszünteti a mobil szolgáltatását. Ezután ő a Vodafonehoz fordul, hogy új számot szerezzen, de ott is elutasítják, és így tesz a többi a fő szolgáltató is. Úgy tűnik, hogy a kisebb piaci szereplők adnának, de az ő termékeiket letiltották a főbb üzletekben és platformokon. Nyilvánvalóan ezek is a megválasztott politikust bojkottáló cégekhez tartoznak. Vajon ezek a vállalatok ezt a drasztikus döntést egy bírósági végzést követően hozták? Elzárták a vonalát, mert a miniszterelnök nem fizette ki a számlát? Nem, mindezt saját elhatározásból tették, egyszerűen azért, mert veszélyesnek és erkölcstelennek találták a politikus véleményét.
Most pedig képzelje el egy pillanatra, hogy minden alapvető közüzemi szolgáltatást (villamosenergia, közlekedés, vízellátás, egészségügy) biztosító vállalat maga dönti el, ki kaphatja meg a szolgáltatást és ki nem. Teszi mindezt politikai alapon, saját elhatározásból, és nem egy állami szerv felkérésére, vagy éppen bírói felhatalmazás birtokában. Képzelje el, hogy ezek a vállalatok nem csak az egyszerű állampolgároktól tagadják meg a szolgáltatásokat, hanem az ország legmagasabb rangú választott vezetőjétől is. El tudja képzelni az Elysée-palotát vagy a Berlaymont épületet áramellátás nélkül?
A TAGAFA cégek (Twitter, Amazon, Apple, Google és Facebook, elnézést a fülsértő rövidítésért) röviden ezt tették. Felháborító Trump elnök magatartása, amikor egy groteszk tömeget arra biztat, hogy vonuljon a Capitoliumhoz. Pont. Mégis túl könnyű lenne itt megállni, és figyelmen kívül hagyni a TAGAFA cégek összehangolt fellépésének súlyát, amikor felfüggesztették a Trumpnak illetve több ezer követőjének nyújtott szolgáltatásukat. Ebben rejlik a legnagyobb veszély a demokráciára.
Először is, a TAGAFA cégek nem afféle kóbor vállalatok a saját piaci szegmensükben, éppen ellenkezőleg. Domináns pozíciókat töltenek be és van, amelyik ezzel könyörtelenül visszaél. Éppen ezért az Atlanti-óceán mindkét partján a versenyhivatalok figyelik őket, miközben megpróbálják felfogni a jelenleg is zajló digitális forradalom összes következményét.
Az Európai Bizottság már kiszabott néhány hétszámjegyű bírságot (ami nekik csak szúnyogcsípés a pénzügyi erejüket tekintve) anélkül, hogy megoldott volna bármilyen strukturális problémát az európai piacon. De most úgy tűnik, elérkezett egy digitális Sherman-törvény ideje.
A Bizottság éppen most tette az asztalra rég várt digitális piaci stratégiáját (a meghatározó szereplőkre vonatkozó külön szabályokkal), az Amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság pedig 2020 decemberében beperelte a Facebookot illegális monopolizálás miatt.
Ha a TAGAFA cégek által nyújtott szolgáltatásokat „alapvető eszközöknek” tekintjük, akkor örvendetes lenne, ha az állam ökle végre az asztalra csapna. Az Apple Store-okra ugyanazok vonatkoznának, mint a vasútra vagy az elektromos hálózatra? Összehasonlítható-e az ivóvízhez való hozzáférés a Google-hoz való hozzáféréssel? A digitális korszakban valószínűleg igen, és következésképpen a korábbi magánvállalkozás részben közszolgáltatóvá válik, és ennek megfelelően is kell szabályozni. Nincs ebben semmi új. A szabályozott kapitalizmus története tele van sikeres vállalkozásokkal, amelyek domináns helyzete fenyegetéssé vált és le kellett őket szerelni.
Ami mégis új és valóban problematikus az ennek a piaci erőnek az alapvető jogokra, a jogállamiságra és a pluralizmusra gyakorolt hatása.
A piac szisztematikus fenyegetése egy dolog, de ha már a demokrácia közvetlen fenyegetéséről van szó, akkor ez sokkal súlyosabb.
És lehet, hogy már itt tartunk: a világhálón a mikrofon lekapcsolása sokkal több, mint a használati feltételek megsértése, ez a lehető legnagyobb mértékű magáncenzúrával egyenértékű."
