Nincs végtelen fejlődés (Interjú Lánczi Andrással)


Forrás: Kontra/Kozma Zsuzsi


Szerző: Halkó Petra-Megadja Gábor

Kontra

„Rég láthattuk a nyilvánosságban. Mi ennek az oka? 

Az, hogy intellektuálisan kezelhetetlenek a médiaszereplések. Az ember mond valamit, aztán rövidítik, megvágják – azt csinálnak vele, amit akarnak. Az interjúk célját az újságírók határozzák meg. Másképpen fogalmazva, használják az alanyt. Annak, hogy közösen előállítunk valamit – az újságíró és én –, a demokratikus harcban nincs lehetősége. Nem lehet úgy fogalmazni, hogy azt ne lehessen ötvenféleképpen értelmezni. Márpedig a közbeszédben a beszélő szándéka a legkevésbé fontos. Csakis az számít, hogy az elmondottakat mire lehet fölhasználni. De halkan megjegyezném a baloldaliak kedvéért, hogy Lukács György nagyon utálta az újságírókat. Mellesleg, ha már a demokratikus harcnál tartunk, a napjainkban is érvényes politikai-kulturális szakadáshoz érdekes olvasmány Lukács és Babits vitája vagy küzdelme, kiegészítésképp pedig John Lukacs Budapest, 1900 című könyve. A problémák gyökere, a mai demokrácia állandó politikai harcra épülő logikájának alapja épp az 1900-as év körül keresendő. Valahol itt kezdődött el a »hogyan nyírjuk ki egymást« politikája. 

 

Követi Önt az egyik utolsó nyilvános megszólalása, amely szerint az, »amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája«

Mert a teljes gondolatot senki sem idézi, valószínűleg azért, mert a torkukon akadt. Tudják ők nagyon jól, mit mondtam előtte. Arról volt szó, hogy a Fidesz politikáját egyszerűen bűncselekménynek (lopásnak) nevezik, de amikor a kommunisták államosítottak, azt politikának. Hasonlóképpen politikának nevezik a privatizáció időszakát is. A történelmünk legnagyobb lopása a kommunisták államosítása volt, és napjainkig tartó problémáink és konfliktusaink gyökere pedig az, amit privatizációnak nevezünk. Nem kell aggódni, akiknek érteniük kellett, értették nagyon jól, amit mondtam. 

Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezek példátlan dolgok. Már Móricz is arról írt a Rokonokban, hogy a »csupa Makróczy« hogyan »rabolta össze« a vagyonát. Aki a bécsi udvarral jóban volt, az hatalmas vagyonra tett szert. De persze ez nem lopás, ez politika! 

Beszéljünk kicsit az egyetemről! Hogyan ítéli meg az eddig történteket, most, hogy lassan véget ér a megbízatása?

Kezdjük azzal, hogy a Corvinus esete egyedi, eltér a többi átalakuló egyetemi modellétől. A kísérlet lényege arról szól, hogy egy, az államról teljesen leszakadó egyetem képes-e üzleti-cégszerű elvek és szervezeti elgondolások szerint működni. Ennek azonban van egy nem igazán kalkulált következménye: kérdés, hogy összeilleszthető-e az üzleti morál az egyetemi morállal? A kettő logikája teljesen más, és ez finoman szólva is olykor komoly nehézségeket és konfliktusokat okoz. Egy egyetem ugyanolyan hierarchikus intézmény, mint – mondjuk – az egyház vagy a hadsereg. A céges világban csak főnök és beosztott van, ez teljesen eltérő tekintély-és előmeneteli viszonyokat alakít ki.

Ez azt jelenti, hogy nem is tartja sikeresnek a kísérletet?

Én csak a Corvinus-os kísérlet sajátos vonását akartam megnevezni, magam is azon dolgozom, hogy sikeres legyen. Sokatmondó, hogy mindenki sokat beszél az átalakulás módjáról, de arról kevésebb szó esik, hogy az átalakulás miért zajlik. Ugyanis az átalakulásnak van egy komoly és nagyon fontos tartalmi eleme: ez pedig az, hogy

a magyar egyetemeken nem történt meg a rendszerváltás.


A jelenlegi egy kísérlet arra, hogy megtörténjen. Ez mindenki számára, aki részt vesz benne, óriási felelősséget jelent. Már csak ezért sem illik diplomatikusan hátralépni. (...)

 Ma azért állandó információs zajban élünk, és az információ könnyen hozzáférhető. Mintha elfelejtettük volna, hogy az információ és a tudás között különbség van. 

Sőt: a tudás nem tudomány. Az információ egy adat, ami vagy valós, vagy nem. A másik a tudás, abból is többféle lehet, a klasszikus arisztotelészi felosztásban ötféle tudás van. És egy harmadik dolog a tudomány: aki tudományt űz, az nem biztos, hogy tudás birtokában van. Valamilyen tudáséban igen – azon kondícióknak megfelelően, amit felállított, előállít valamilyen tudományos terméket, amiben tudás is van. De ennél van magasabb tudás, és ez az, amit nem nagyon találunk sehol, még az egyetemen sem. Hogy mire van és mire nincs igénye az embereknek, az nevelés kérdése, ugyanis a nevelés során dől el, mit adunk át. Az átadás az izgalmas az egészben. És ez nagyon gyakran csak információátadás, nem több. Az egyetem, amire vállalkozik, az legfeljebb valamilyen tudományos felfogásba való bevezetés – hogyan kell tudományt „csinálni”. Mint valami ipart. Erre a tudomány mint ipar felfogásra kiváló leíró kifejezés a „módszertan” uralma a mai akadémiai tudományosságban. 

És ennek egyik következménye az, hogy a fogalmi gondolkodásról áttértünk a képi gondolkodásra. Persze ez is gondolkodás, de teljesen más tudásbázist alakít ki, teljesen máshogy formálódik a kettő. Most már az egész egyetem ennek a képi gondolatnak az átadására épül. Megy a tudás látszatának keltése. Ebben óriási előrelépés van, ez vitathatatlan. Ezek betanulható technikák, nem átadásra alkalmas tudások. Pontosabban a logikai aspektust egyoldalúan hangsúlyozzák a tudás szerkezetében. 

A képi gondolkodásra való áttéréssel a gondolkodásunk beszűkülhet. A fogalmi gondolkodásnak az egyik előnye, hogy a tartalomra irányítja jobban a figyelmet, a kép megelégszik rögzíteni bizonyos dolgokat, és a tudás látszatát kelti. 

Nincsenek fogódzók, kapaszkodók – a tekintélyprobléma ezzel is összefügg. És akkor nagyon nem mindegy, hogy elkezdünk olvasni, vagy nem kezdünk el olvasni. A képi gondolkodás statikus: minden kép annyi, amennyit elém tesznek. A kütyükön nem lehet olvasni, mármint hagyományos értelemben, azaz nem lehetséges elmélyülten olvasni. 

Amikor ezt a virtuális természetet látom, mindig Horatius bölcsessége jut eszembe: ez az egész vissza fog ütni. Űzd vasvillával, a természet bejön újra. Ez egy zárt rendszer, nem fogjuk ezzel megváltani a világot.

Nincs végtelen fejlődés. Nem is lehetséges, sem logikailag, sem a tapasztalat alapján.

 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog