Kampányköltés okos(b)an

Szerző: Gallai Sándor

Mi történne, ha találkozna Trump és Mikszáth, Biden és Vörösmarty? Gallai Sándor írása kampányköltésekről az erdélyi havasoktól Washingtonig.

 

Bár a racionális választás elmélete nagyon erős befolyást gyakorol az amerikai politikatudományra, a józan ész megbicsaklik az összegek láttán. Persze, az elnökjelöltek nem olvassák a vonatkozó szakirodalmat, s érthető, hogy nem ismerik Mikszáth Kálmán – ízes magyar nyelven közzétett – politikai feljegyzéseit. Pedig az utóbbiakból tudjuk, hogy erdélyi magyar képviselőjelöltek mintegy 130 évvel ezelőtt felismerték, hogy mit diktál a józan ész.

A demokrácia drága ünnepe

A választás a demokrácia ünnepe. Az Egyesült Államokban nem sikerült túl jól a legutóbbi ünnep, pedig olyan sokat költöttek rá, mit soha korábban.

Egy civil szervezet becslése szerint a teljes kampánykiadások megközelíthették a 14 milliárd (!) dollárt, ami több, mint duplája az eddigi rekordnak, a négy évvel ezelőttinek.

2020-ban tehát többet költöttek a jelöltek, mint 2012-ben és 2016-ban együttvéve. Az elnökválasztás esetében még nagyobb lehetett a költségnövekedés aránya, hiszen idén az elnökjelöltek körülbelül 6,6 milliárd dollárt fordíthattak kampányukra a 2016-os 2,4 milliárddal szemben. Ennyibe került (eddig) az a választás, amelynek eredménye egy ideig még nem válhat hivatalossá, mert a vesztes jelölt bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, aminek finanszírozására a republikánusok újabb pénzügyi alapot képeznek. Lehet, hogy elcsúszott a becslésekben pár milliárd erre vagy arra, de az összeg nagysága és a választás eredménye eszünkbe juttatja az erdélyiek józanságát.

A választási utókeserűségek elkerülése

Ahogy Mikszáth írta: „Hiába, mégis legokosabbak az erdélyi emberek. Onnan támad minden jó ötlet.”. S imígyen jegyezte fel egy erdélyi kerület két ellenjelöltjének okoskodását:

„- Mi az ördögnek költsünk mi, pajtás, nekem van egy eszmém.

- Mi az?

- Ne korteskedjünk.

- Hát aztán?

- Ne költsünk semmit. Mert lásd, te is hatezer forintot szántál a kerületre, én is. Azt bizonyosan elköltjük mind a ketten.

- Biz az elfogy.

- Elköltjük a pénzünket mind a ketten, de képviselő csak egyikünk lehet.

- Az már igaz.

- De nézzük, ha már most szabadjára hagyjuk a népet és nem költünk egy garast sem, mi lesz az eredmény? Akkor is éppen úgy meglesz képviselő egyikünk és megbukik a másik.

- No, az már igaz.

- Látod. Ugyanaz az eredmény tizenkétezer forint nélkül, ami tizenkétezer forinttal.

- Csodálatos, de teljesen igazad van.

- Ám okoskodjunk most már ezen a fonalon tovább. Ha mind a ketten költünk és én bukom el, akkor nekem nem lesz se pénzem, se mandátumom.

- Természetesen.

- És ha te találsz megbukni, akkor neked se lesz se pénzed, se mandátumod.

- Fájdalom, úgy van.

- Amelyikünk azonban meglesz, annak lesz mandátuma, de pénze nem.

- No, az világos.

- Ha azonban egy kontraktust csinálnánk magunk közt, hogy egy garast se költünk, hanem amelyik meglesz, odaadja a hatezer forintját annak, aki megbukott, akkor mi következnék be?

- Az, hogy az egyiknek okvetlenül lesz egy mandátuma, amelyik megér tizenkétezer forintot, a másiknak pedig lesz tizenkétezer forintja, amelyik megér egy mandátumot.”

Dollármilliárdos örömtáncok és drága utóvédharc

Mikszáth felismerte, hogy „e metódussal, ha divatba jönne, örökre megszűnnének a választási utókeserűségek”. De persze azt is látta, hogy ez esetben „nem a volt jelöltek panaszkodnak a nép ellen, hanem a nép a jelöltek ellen”. Esetünkben az amerikai nép nem a jelöltek, hanem csak a másik jelölt ellen panaszkodott, és költött milliárdokat saját támogatottja győzelemre segítésére. És az eredmény? Dollármilliárdos örömtáncok az egyik oldalon, utókesergés és drága utóvédharc a másikon.

A választás a demokrácia ünnepe. Az amerikaiak most – átvitt értelemben is – drágán fizettek érte.

A minden korábbit meghaladó kampányköltés és a rekordmagas részvétel jelezte a választás tétjét, amivel a kampánybeszédek és a győztes köszöntője alapján a jelöltek is tisztában lehettek. Másképp megfogalmazva, körülírva, de maguk sem üzentek mást, mint amit Vörösmarty leírt 1844-ben: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll”. Fontos eltérés azonban, hogy ha az amerikai demokrácia állapotát, támogatottságát és imázsát nézzük, akkor erről az elnökválasztásról aligha állíthatjuk, hogy „Ez jó mulatság, férfimunka volt”.

A szerző közgazdász-politiológus, habilitált egyetemi docens, az MCC Társadalomtudományi Iskolájának vezetője.

Az eredeti cikk itt olvasható: corvinak.hu/

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog