Ne azt nézzük, hogy milyen jó volt, amíg nem volt!


Böjte Csaba

 

Trianonra a legjobb vigasz az lenne, ha a Kárpát-medencében élő népek tényleg egy asztalhoz tudnának ülni, ki tudnának engesztelődni, és közösen azt az árpádi államot, a Kárpát-medencét tündérkertté tennénk. Interjú.
 

„Trianon százéves évfordulóján a meglévő országhatárok ellenére megmaradt, azt felülíró nemzeti összetartozásunkat kívántuk megünnepelni itt a Kárpát-medencében. Sok plébániaközösség is készült az ünnepre, Csaba testvérnek is biztosan tele volt a naptára számos ehhez kapcsolódó programmal. Miként éli meg a trianoni jubileumot?

Árva gyerekeket nevelek, és mindig azt mondom: »Kicsi szívem, ha mindig hátrafelé nézel, akkor jó nagyot fogsz esni.« Egy-egy gyerekben nagyon mély sebek, fájdalmak vannak, amelyeket én nem tudok utólag meg nem történtté tenni, de biztatni tudom őket, hogy a jövőbe nézzenek és a holnapot építsék. A népünk sem tudja a múltat meg nem történtté tenni, és ha az amiatt érzett fájdalom határozza meg ma is az életünket, meg is béníthat bennünket. A gyermekeknek, a kollégáimnak is, a népemnek is azt mondom: nézzünk előre. Legyen a történészek dolga, hogy Árpád vezérék mikor jöttek be, vagy már itt voltak, nekünk az a fő, hogy tudtak vérszerződést kötni, az itt élő emberekkel asztalhoz ülni.

Trianonra a legjobb vigasz az lenne, ha a Kárpát-medencében élő népek tényleg egy asztalhoz tudnának ülni, ki tudnának engesztelődni, és közösen azt az árpádi államot, a Kárpát-medencét tündérkertté tennénk. Nem etnikai, politikai vagy gazdasági törésvonalakat kell okolni, hanem az együttműködés vágya kell hogy belülről megszülessen.

Sokszor kérdik, hogy nálunk, a gyermekotthonban milyen nemzetiségűek a gyerekek. Van itt román, magyar, cigány, német, zsidó, mindenféle felmenőkkel rendelkező gyermek, de nem ez a lényeg, mert békében, szeretetben, jó testvérekként tudnak együtt lenni, kacagnak, viccet mondanak, honlapot terveznek, álmodoznak.

Az összefogást tehát nemcsak úgy képzelem el, hogy mi, magyarul beszélő emberek kell hogy összefogjunk a Kárpát-medencében, hanem mindannyian, akik itt élünk. Ez a közös hazánk, és nemcsak az embereké, hanem az itt élő növényeké, állatoké is: terjesszük ki a szeretetünket mindazokra, akikkel, amikkel szülőföldünkön osztozunk.

 

– Jó pár éve szinte modern vándorprédikátorként járja a magyarlakta területeket. Ha nem a Covid-19 jegyében íródott volna ez az év, idén is biztosan sokkal több rendezvényen vett volna részt az egész világ magyarsága körében. Bár az internet segítségével valamiként lehetett egyiket-másikat pótolni, mégis hogyan fogadta, hogy egy teljesen más élet adatott most az Ön számára is?

 

– Egy nagyon kedves paptársam, Darvas-Kozma József, aki történelemből doktorált, érdekes cikket írt arról, hogy az elmúlt három-négyszáz évben közel harminc alkalommal volt pestisjárvány. Amikor a kolera- meg egyéb járványokról beszélünk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek egyszer voltak, pedig egy-egy ilyen szörnyűség húsz-harminc évenként lecsapott, volt, amelyik négy-öt évig tartott, és elvitte a lakosság felét.

 

Hozzászoktunk a jó időhöz, a jó világhoz, hál’Istennek az elmúlt ötven-hatvan évben ilyen jellegű nagy problémák nem voltak, pedig az emberiség életéhez hozzátartozik, elé-eléjön.

 

Jó dolog nyáron rövidnadrágban meg strandpapucsban lófrálni, de mikor jön a tél, az ember fát gyűjt, meleg ruhát vesz, a kályhát rendbe rakja, és felkészül a hidegre. Most sem annyira csodálkozni kell a víruson, tetszik, nem tetszik, felettünk álló erők ezek.

 

Mondhat akárki akármit, hogy ez csak kamu, én nem tudom a hátterét, hiszen nem vagyok sem orvos, sem biológus, de Erdély érseke nem hiszem, hogy színdarabot játszana nekünk. Ő is kórházba került, próbálta kúrálni magát más módon, de nem sikerült hagyományos orvosi eszközökkel gyógyulást elérnie, így kórházba került (beszélgetésünk idején még kórházban volt Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, de szeptember 18-án hazaengedték – a szerk.). Ahogy a tél ellen is, valamilyen módon ez ellen a vírus ellen is védekezünk kell, és kerülni kell a vele való személyes találkozást. Ugyancsak azt mondom, amit Trianonnal kapcsolatban: ne azt nézzük, hogy milyen jó volt, amíg nem volt, hanem fogadjuk el, most ez van, nézzük, hogy lehet megoldani.

 

Sok mindent lehet mondani az online prédikációkról vagy szentmiséről, de tény, hogy megváltozott a világ. Sok ember nem megy üzletbe, mobiltelefonról, interneten rendel. A 21. század nemcsak szelíden kopogtat az ajtónkon, hanem berúgja azt. Nekünk, papoknak el kell gondolkozzunk – és a tanároknak is –, hogy most hogyan tovább. Hogyha az eddigi módokon nem tudjuk elvégezni a feladatainkat, és máshogy sem csináljuk, akkor el fogjuk veszíteni az utánunk jövő generációkat, márpedig azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tartunk, valahogy át kellene hogy adjuk.”

Agonás Szonja/Magyar Kurír 
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.Magyar Kurír 

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog