Mária Országa keresztre feszítésének századik évfordulóján „Hungária Egyházainak Feje, Anyja és Tanítója” néma maradt…

A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján országszerte harangozással kísérték a templomok a megemlékezéseket. A katolikus egyház jelképes központjában, az esztergomi bazilikában Németh János kanonok döntése alapján azonban nem szólaltatták meg a harangokat. a 24. hu megkeresésére, hogy miért nem szólaltak meg a harangok a cikk megjelenéséig a kanonok nem reagált. Az esztergomi harangok némán maradása valahogy elsiklott a média füle mellet, érdektelenségbe fulladt, hogy pont a Esztergomi Főszékesegyházban nem szólaltak meg a harangok június 4-én délután.

 

Magyar Sion nem hívott imára a trianoni tragédia gyászperceiben. Mikor először meghallottam a hallgatás hírét, nem akartam elhinni… Azt gondoltam, a felújítás végett nincs is harangszó… Nem… (Olvashatjuk a Depositum blog oldalán, szerző: Szász Péter)

"A Nagyboldogasszony és Szent Béla püspökvértanú oltalma alatt álló Esztergomi Főszékesegyház plébánosa, Dr. Németh János kanonok, érseki esperes mondván, hogy „neki ne mondja meg senki, mit csináljon holmi (sic!) évfordulókon”, csak azért se húzatta meg a harangokat…

Mielőtt minden jogos fájdalomból fölfakadó harag reá zúdulna, jegyezzük meg: van, akinek nagyobb bűne vagyon. Főtisztelendő Dr. Németh János szörnyű bűne legalább nem langyosságból ered, amit az Úr Jézus az utolsó ítéletkor kiköp.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia neve alatt kiadott langymeleg állásfoglalatlanság a főbűnös, amit átleng a burkolt megfeleléskényszer, és egy teljesen hamis irenizmus. 

(Post scriptum: Több magyar főpap határozott állásfoglalását és hozzáállását ismerve, felvethető vélelem, hogy ez a vérszegény megnyilatkozás nem egy közös határozatként megszületett kommüniké volt. Nem egy komolyabb súlyú püspökkari körlevél, amit minden egyes csonkahazai főpap aláírt, hanem erősen vélelmezhető, hogy pőrén az MKPK titkársága által kibocsátott szövegről van szó, amit előzetesen nem hagyott jóvá sem az MKPK közös ülése, sem pedig külön-külön minden egyes püspök.)

 Nézzük csak meg, mit volt képes produkálni az a Magyar Katolikus Püspöki Kar, melynek néhai tagjai – élükön Tomori Pál kalocsa-bácsi metropolita érsekkel – vértbe öltözve életüket adták egykor a hazáért Mohács hősvértől pirosló gyászterén! Csupán egy „közleményt” (sic!), amely így hangzik:

A társadalom részéről többen indítványozták, hogy június 4-én délután fél ötkor szólaljanak meg országszerte a harangok. Aki a harangszót hallja vagy megszólaltatja harangjait, tegye ezt az imádság lelkületével, könyörögjön hazánkért, népünkért határainkon innen és túl, és Közép-Európa összes népeiért, hogy békében, szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket.

Budapest, 2020. május 21.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Az országcsonkítás tényét, a nemzeti gyászt, avagy a békediktátum nevét – vagyis az emlékharangozás célját – sem volt képes a „közleményt” megfogalmazó (bárki is volt az) undorodva leírni, és a közép-európai népek közös jövőjének békében, szeretetben, és alkotó együttműködésben való építéséről beszélt, miközben – finoman fogalmazva – nem bontotta ki az igazság minden szeletét, amit illő lett volna. „A béke minden dolgokban a rend nyugodalma” (Szent Ágoston), mely „csakis az igazságosság műve” (XII. Piusz) lehet… A trianoni gyalázat igazságtalansága pedig fennáll…

Mindezeken túl nem is ez a leginkább elkeserítő az egészben, hanem az, hogy nem tette kötelezővé a harangok gyászát a „közlemény”!

A természetre épül a természetfeletti, ebben különbözik a természetellenestől. Az isteni kegyelem (katolikus kereszténység) ugyanis nem rontja le az emberi természetet (magyar hazafiság), hanem feltételezi és tökéletesíti azt, ahogy a hittudomány gótikus dómjának kapuzata fölé (STh p Ia, q 1, a8, ad 2.) ezt véste fel az Angyali Doktor. Ez alapján – Tamási Áron maximáját parafrazálva – csak azt mondhatom: Aki magyarnak hitvány, katolikusnak alkalmatlan."

 

A Magyar Sion nem hívott imára a trianoni tragédia gyászperceiben. Mikor először meghallottam a hallgatás hírét, nem akartam elhinni… Azt gondoltam, a felújítás végett nincs is harangszó… Nem…
A Nagyboldogasszony és Szent Béla püspökvértanú oltalma alatt álló Esztergomi Főszékesegyház plébánosa, Dr. Németh János kanonok, érseki esperes mondván, hogy „neki ne mondja meg senki, mit csináljon holmi (sic!) évfordulókon”, csak azért se húzatta meg a harangokat…
Mielőtt minden jogos fájdalomból fölfakadó harag reá zúdulna, jegyezzük meg: van, akinek nagyobb bűne vagyon. Főtisztelendő Dr. Németh János szörnyű bűne legalább nem langyosságból ered, amit az Úr Jézus az utolsó ítéletkor kiköp.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia neve alatt kiadott langymeleg állásfoglalatlanság a főbűnös, amit átleng a burkolt megfeleléskényszer, és egy teljesen hamis irenizmus. (Post scriptum: Több magyar főpap határozott állásfoglalását és hozzáállását ismerve, felvethető vélelem, hogy ez a vérszegény megnyilatkozás nem egy közös határozatként megszületett kommüniké volt. Nem egy komolyabb súlyú püspökkari körlevél, amit minden egyes csonkahazai főpap aláírt, hanem erősen vélelmezhető, hogy pőrén az MKPK titkársága által kibocsátott szövegről van szó, amit előzetesen nem hagyott jóvá sem az MKPK közös ülése, sem pedig külön-külön minden egyes püspök.) Nézzük csak meg, mit volt képes produkálni az a Magyar Katolikus Püspöki Kar, melynek néhai tagjai – élükön Tomori Pál kalocsa-bácsi metropolita érsekkel – vértbe öltözve életüket adták egykor a hazáért Mohács hősvértől pirosló gyászterén! Csupán egy „közleményt” (sic!), amely így hangzik:
A társadalom részéről többen indítványozták, hogy június 4-én délután fél ötkor szólaljanak meg országszerte a harangok. Aki a harangszót hallja vagy megszólaltatja harangjait, tegye ezt az imádság lelkületével, könyörögjön hazánkért, népünkért határainkon innen és túl, és Közép-Európa összes népeiért, hogy békében, szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket.
Budapest, 2020. május 21.
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Az országcsonkítás tényét, a nemzeti gyászt, avagy a békediktátum nevét – vagyis az emlékharangozás célját – sem volt képes a „közleményt” megfogalmazó (bárki is volt az) undorodva leírni, és a közép-európai népek közös jövőjének békében, szeretetben, és alkotó együttműködésben való építéséről beszélt, miközben – finoman fogalmazva – nem bontotta ki az igazság minden szeletét, amit illő lett volna. „A béke minden dolgokban a rend nyugodalma” (Szent Ágoston), mely „csakis az igazságosság műve” (XII. Piusz) lehet… A trianoni gyalázat igazságtalansága pedig fennáll…
Mindezeken túl nem is ez a leginkább elkeserítő az egészben, hanem az, hogy nem tette kötelezővé a harangok gyászát a „közlemény”!
A természetre épül a természetfeletti, ebben különbözik a természetellenestől. Az isteni kegyelem (katolikus kereszténység) ugyanis nem rontja le az emberi természetet (magyar hazafiság), hanem feltételezi és tökéletesíti azt, ahogy a hittudomány gótikus dómjának kapuzata fölé (STh p Ia, q 1, a8, ad 2.) ezt véste fel az Angyali Doktor. Ez alapján – Tamási Áron maximáját parafrazálva – csak azt mondhatom: Aki magyarnak hitvány, katolikusnak alkalmatlan.

kép: Kovács Tamás /MTI

Kapcsolat

Szék-helyek.ro 

525400 Kézdivásárhely

42-es Udvartér 1.sz.

Telefon: 0040 742 210 505

E-mail: szekhelyek@gmail.com

Kapcsolattartó: Tóth László


Adatkezelési tájékoztató 

Felhasználási feltételek

Szerzői jogok

  Minden, a Nagy haború  oldalain megjelenő tartalom (cikk, kép, videó, egyéb) a Szék-helyek portál  (továbbiakban Portál)  jogvédelem alatt áll. A szerző engedélyével másolható vagy sokszorosítható.
A www.felsoharomszek.szek-helyek.ro és www.szekhelyek.szek-helyek.ro  hírei, véleményei szabadon idézhetők és felhasználhatók, az eredeti forrásra mutató hivatkozás elhelyezésével.

Bővebben szerzői jog