„… hatalmat kaptak a Föld negyedrésze felett, hogy háborúkkal, éhínségekkel, járványos betegségekkel és vadállatokkal gyilkolják az embereket.”

Jelenések 6:8

Beleolvasva a napi sajtóba, azt találja az ember, hogy ismét nagy keletje van a világvégét jósló híreknek.

Most éppen a koronavírus fenyegeti az emberiséget, mely – ó borzalom – a hírek szerint immár több tíz ember haláláért felelős a távoli, vadregényes Kínában, egy olyan apró területen, ahol mintegy harmincmillióan élnek összezsúfolva.

„Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”
(Reményik Sándor)

"Hogy mit keres Nyisztor Tinka Bákóban? Ugyanazt, amit annak idején Jáki Sándor Teodóz atya, a csángók apostola tett (Áldassék a neve mindörökké!): magyarul tanítja énekelni, beszélni a csángókat. Ezeket a drága, ezer és millió őshagyományt birtokló, erős lelkű, szívós embereket, akik jók közül a legjobbak, s ezért beolvasztásuk a legnagyobb dicsőség a rossznak.

A Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság munkatársai 2019-ben is különösen sokat tettek a hagyományok átörökítéséért, a délvidéki magyarság otthonmaradásáért. Sikeres rendezvények, továbbképzések jelzik munkájuk eredményét.

2019. december 24-én közölte a Vatikán Kovács Gergely gyulafehérvári érseki kinevezését. Pontosan egy hónappal később, 2020. január 24-én az érseki palotában beszélgettünk. Nem interjú, igazi, közvetlen, jó hangulatú beszélgetés volt ez, amelynek nyitányaként Erdély kinevezett érseke maga jött kaput nyitni, szabadnap lévén nem volt ugyanis irodai és kapusszolgálat. Bár nem az a tipikus „nyájszagú pásztor”, amilyenről Ferenc pápa beszél, Kovács Gergely szereti és ismeri az itthoniakat, akiktől sose szakadt el, és akiknek karnyújtásnyi közelségben levő főpásztora szeretne lenni. Szinte egy hónap van hátra hivatalba lépéséig, de már intenzíven dolgozik, készül, miközben tudatában van annak, hogy nem néhány nap, hét alatt fogja tudni átlátni a teendőket. Hosszú távon gondolkodik, tervez és építkezik – ebben pedig számít mindenkire, aki vele vállvetve dolgozni szeretne.

Nem szoktam járni az úgynevezett kulturális meg irodalmi rendezvényekre, de most elmentem, mert kíváncsi voltam: valóban meghalt volna nyelvédesanyánk, hogy emlékkonferenciát rendeznek a tiszteletére? Derék és igényes beszédek hangzottak el, szép zongoraszót is élvezhettünk. A tudós előadók röviden beszéltek, tömören, és kerülték a kínos kérdéseket, például azt, hogy szép anyanyelvünk szerkezetét, belső természetét, eredetét, működését ifjúságunknak nem tanítják, valószínűleg tudósaink zöme sem ismeri. Ez tabu.