Umberto Eco keményen támadja a közösségi hálózatokat: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

Folytatása a 2018. január 26-ai megjelenésnek

A székelység egy nem tipikus társadalom a középkori Erdélyben (1)


Férfiak ünneplőben (mek.hu)

A székelység letelepülésének mikéntje összefüggésben van belső struktúrájával. Ez a társadalmi szerkezet rendkívül speciális, a magyarságon belül nem található hozzá hasonló. Jellegzetesen katonai társadalom beosztása ez, amely a 16. századig egyáltalán nem mutat a feudális társadalomra valló felépítést. Ekkor már a székelységet három rétegbe, úgynevezett rendbe sorolták, ez azonban valószínűleg nem az eredeti beosztása a székelységnek. Általános az a vélemény, hogy a székely társadalomnak a megtelepülés idején nem három, hanem csak két rendje volt.[55]

Erről a két rendről feltételezték, hogy a megkülönböztetés illetve az elkülönülés alapja a katonai szolgálat módja lehetett, tehát hogy lovon avagy gyalog szolgáltak-e[56]. Ezt a feltételezést az indokolhatja, hogy az a forrás, amely voltaképp az elsők között írta le pontosan a székelyeket, Hunyadi Mátyás 1473-as rendezése volt, amely már valóban eszerint kategorizált.[57] Ennek azonban ellentmond az a közel ugyanebben az időben keletkezett forrás, amely egy 1466-os viszálykodásról tudósított.[58] Eszerint a viszály Sepsi, Kézdi és Orbai székek főemberei és közszékelyei között folyt. Az oklevél határozottan különbséget tett a székelyek két rendje között, és elmondta, hogy a hatalmasok elnyomták a köznépet, megfosztották őket régi jogaiktól, amelyekkel pedig ők régtől fogva rendelkeztek.

Bodor György[59] a korszak forrásainak alapos vizsgálata után azt állítja, hogy az eredeti két rend megkülönböztetésének a lóval vagy gyalogosan való katonáskodás nem lehetett az alapja, mert a székelység, mint a lovas nomád katonatársadalmak általában, természetesen lovon harcolt. Ehelyett lényegesebb az a különbség, amit a források is gyakorta emlegetnek, nevezetesen a különböző tisztségek betöltésére való jogosultság. Bodor György nagyon is valószínűnek látszó állítása szerint ugyanis a székely társadalom két nagy részre tagolódott. Az egyik rész egy nagyon is jól szervezett nemzetségi rend tagja volt, a másik pedig közrendű, személyileg szabad, lóval katonáskodó, de a tisztségek viselésében nem vett részt. A korábbi történészi állítások erre a megkülönböztetésre nem tértek ki, és a hivatalviselésre jogosító nemzetségi rendszert a székely társadalom egészére kiterjesztették.[60] Bodor György szerint azonban az úgynevezett nemzetségi rend csak az egyik rend tagjai között állott fönn. Erről a nemzetségi struktúráról, az eddig előkerült és részben hiányos adatok alapján tudjuk, hogy hat nemzetségre és nemzetségenként négy-négy ágra oszlott. Ez a sokat emlegetett "nemek és ágak rendszere".[61] Egy 16. századi perirat alapján azt is pontosan tudjuk,[62] hogy a székely önkormányzat legfőbb tisztségeit, katonai vezetőt, a hadnagyot, illetve a polgári ügyek intézőjét, a bírót évenként választották, méghozzá minden évben más ág tagjai közül. Így, mivel huszonnégy ágról tudunk összesen, huszonnégy év alatt került sor az összes ág képviselőire. Noha a rendszer maga eredetileg a vérségi kapcsolaton alapult, nagyon valószínű, hogy ezt a jellegét már egészen korán, talán már a letelepedés idejére elveszítette. Az ágakban elfoglalt helyzet immár nem a rokoni viszonyoktól függött, hanem a birtoktól, amelynek neve primipilátus. Az ágakhoz ugyanis, Bodor György elemzése szerint, meghatározott számú úgynevezett lófőség tartozott, és ezekkel a lófőségekkel járt együtt a tisztségek viseléséhez való jog. Aki valamilyen okból elveszítette a lófőbirtokát, az elesett attól a jogtól is, hogy tisztségeket tölthessen be. Természetesen a lófőség rendszerint öröklés útján szállt apáról fiúra. Voltak azonban esetek, amikor fiú örökös nem lévén, a székely fiúleányság intézménye szerint a lófőség a leányra szállt, akit férje képviselt az ágban. Ha viszont az illető férjnek már eredetileg is volt lófősége, akkor egy kézen több lófőség is felhalmozódhatott. Ugyanígy előfordulhatott, hogy valaki vásárlás révén szerzett lófőséget, és ezáltal jutott több lófőség birtokába.[63] Ennek ellenkezőjével is találkozunk, amikor többen örököltek egy lófőséget, és a tisztségen is többen osztoztak. Fontos tehát, hogy a tisztségviselés lófőbirtokhoz kapcsolódott.[64] Ugyancsak Bodor György véleménye az is, hogy ezek a lófőségek nem voltak mind egyenlő értékűek. Számításai alapján igazolhatónak látszik az a vélekedés, hogy az ágnak a székben lévő lófőségei közül az egyik rangsorban megelőzte a többit, és amikor a tisztségviselés sora az ágra került, annak a lófőségnek a birtokosai kerültek automatikusan a főtisztségbe. Ez a megkülönböztetés Bodor szerint még a letelepülés előtti korba nyúlt vissza, és egy már akkor is meglévő rangsorelsőbbséget hagyományozott a későbbi időkre. Erre utalhat a tisztviselői rend tagjai közül néhánynak a "primores" megnevezése is.

Ha a nemek és ágak székenkénti eloszlását vizsgáljuk, akkor feltűnik, hogy a különböző ágnevek nem egy tömbben helyezkedtek el, hanem teljesen szétszórtan, méghozzá úgy, hogy minden területen megtalálható volt minden nemzetség illetve ág képviselője. Ennek oka lehet, hogy tudatosan igyekeztek megakadályozni, katonáskodó nép lévén, egy esetleges támadás esetére a nemek és ágak teljes pusztulását.[65] Azt, hogy a struktúra fenntartására valóban törekedtek, példázza, hogy a kihalt ágat az új ágnévvel pótolták. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek az állítások jól adatoltan csak az északi három szék esetében igazolhatók. A később érkezett többi székre vonatkozóan a számítások nem hoznak ennyire egyértelmű eredményeket, így ott mindez hipotetikusan értendő.

Mivel a nemek és ágak rendszere székenként megtalálható, és minden székben éppen ezért 24 ággal kell számolnunk, ez azt jelenti, hogy minden székben, főképpen az északi háromban, szintén 24 főtiszti lófőség lehetett. A tisztségek viselőinek választásakor évente ezek tulajdonosai adták a főtiszteket, a többi lófőségé pedig a főtiszt-bíró vagy hadnagy segítőit. Noha volt közöttük különbség, hiszen a primoroknak a hadakozásból nagyobb teher jutott, ezért a nyílhúzáskor nagyobb föld illette meg őket, jogilag egyenlők voltak, mindannyian a tisztviselő rend tagjai.

Balogh Judit: A székely nemesség kialakulásának folyamata a 17. század első felében  (részlet)

Folytatjuk

Forrás: mek.oszk.hu/

 

Jegyzetek

55. Szádeczky Kardoss Lajos egyenesen úgy látta, hogy az oklevelekben a középkor folyamán többször szereplő "trium generum siculi" kifejezés egyáltalán nem is a rendi beosztásra vonatkozik, hanem szerinte a székelyek valószínűleg "három nemzetségből eredtek s ezek utódai alakultak az idők folyamán külön nemzetté. Konstantin császár a kabarok három nemzetségét csatlakoztatja nyolcadik törzsül a magyarokhoz. Minthogy pedig a székelyek valószínűleg a kabar-székelyek ivadékai, alig lehet kétség, hogy a székelyek három nemzetsége." SZÁDECZKY-KARDOSS L. 1927. 52-53. Észrevétele azért figyelemre méltó, mert a "comes trium generum Siculorum" kifejezés már egészen korán is előfordul, mégpedig a váradi káptalan egy 1339-es oklevelében. SZOkl. I. 48. Valamivel több mint egy fél évszázaddal később ugyancsak azt találjuk, hogy az ispán magát "comes trium generum siculorum"-ként nevezi meg. KÁLLAY F. 1829. 99. Maga Szádeczky is úgy látja, hogy még a 15. században is csak két rendje van a székelységnek, és csak Mátyás állapít meg 1473-ban három rendet. SZÁDECZKY-KARDOSS L. 1927. 62. 

56. Szádeczky szerint "gyakorlatilag a dolog úgy állott, hogy az eleinte egyenlő rangú és rendű székelyek között a vagyonkülönbség és a katonáskodás különböző módja kétféle rendet hozott létre: az előbbkelők és a közemberek rendét." Uo. 54.

57. SZOkl. I. 19-20. 

58. Uo. III. 84-85. 

59. BODOR GY. 1983. passim. 

60. Úgy vélem, hogy itt nem szükséges megnevezni történészeket és műveket, ugyanis Bodor György ezen hipotézisének felvetése előtt az volt az általánosan elfogadott vélemény, hogy a hivatalviselést szabályozó nemzetségi rendszerbe a székely társadalom teljessége beleértendő. [VISSZA]

61. Bodor György véleménye szerint "A törökös szervezetű népeknél a társadalmi egységek, nagycsaládok, ágak, nemzetségek és törzsek vezetését rangsori szabályok biztosították. A székelyek letelepülésekor, mint azt tisztviselői rendszerük mutatja, két rendre oszlottak: a közrendre s a hadnagyság és bíróság funkcióit ellátó tisztviselő rendre." BODOR GY. 1983. 288. A nemek és ágak rendszerére, illetve ezek neveire vonatkozó adatok több helyütt találhatók: SZOkl. I. 193, 320; ETA I. 261-262. 

62. SZOkl. I. 194. [VISSZA]

63. I. Ferdinánd követe nyilatkozza, hogy a székelyek a tisztséget "mint valamely vagyont, az ingatlan birtokkal együtt szokták adni-venni." SZOkl. V. 68. és köv. 

64. Több esetben tudunk olyan perekről, amelyek lófőbirtokokért folytak, és a perben résztvevők igényt tartottak a birtokokkal járó tisztségekre, illetve az ezen tisztségekből származó jövedelmekre is.: SZOkl. I. 259. és köv., II. 82; III. 288. 

65. Szádeczky szerint "A hasonló nemek és ágak előfordulása a különböző egymástól távol eső székekben arra is enged következtetést, hogy a székelyek nem egyszerre szállották meg az egész Székelyföldet s nem egyszerre telepedtek meg minden székben. Ha úgy történt volna, valószínű, hogy nemzetségek szerint osztották volna fel az egész területet s nem fordulna elő ugyanaz a nemzetség Maros-, Kászon- és Kézdiszékben, egymástól oly távol..". SZÁDECZKY-KARDOSS L. 1927. 27. Úgy vélem, ebben a kérdésben nem helytállóak Szádeczky Lajos következtetései. Az érdekes ugyanis éppen az, hogy az ágak következetesen minden területen feltűnnek, ami a szervezettség elég magas fokára utal. Ezért továbbra is kérdés az, hogy ha valóban ennyire körültekintően történt a letelepítés, vajon kik és hogyan szervezték meg. Mivel a minimum két részletben történt beköltözés bizonyosnak látszik, az a kérdés is megválaszolásra vár, hogy az összetelepülésig különböző helyeken élt székelyek őrizték ennyire szigorúan korábbi rendjüket, avagy a korábban jövők hatottak később érkezett társaikra.