Mátyás, a pragmatikus 
Loading

 

Elnézést a kellemetlenségért, a webhely karbantartás miatt

nem frissül.Kérjük térjen vissza később.

Mátyás: az akarat, a rendkívüli lelkierő, a kreatív és óvatos ügyesség, az államot naggyá tevő vezető példája. Portré nagy királyunkról.

Mályusz Elemér szerint ha Machiavelli ismerte volna Hunyadi Mátyást, akkor valószínűleg róla mintázza a Fejedelmet. Az akarat, a rendkívüli lelkierő, a kreatív és óvatos ügyesség, az államot naggyá tevő vezető portréját. A minősítés elismerő, noha kissé félrevezető,

 

mert a nagy királyból hiányzott a machiavellizmus lényege: az extrém gátlástalanság.
Az a virtigli immoralitás, ami napjainkig jellemzi a Cesare Borgiákat.

Igaz, a mi időnkben némelyek a Fejedelem helyett, mintha a „Yes, minister!” című tévésorozat útmutatását követve igyekeznének az áhított legfőbb bársonyszékig elvergődni, majd a filmsorozat alapján kormányozni. Anélkül, hogy felfognák annak lényegét. Ráadásul többségük – Vonától Gyurcsányig az Olvasóra bízom a névsort – jó esetben a brüsszeli udvarban pályázhatna kegydíjas tisztségre. Például az udvari bolond posztjára. Mátyás idejében nem lett volna sanszuk. Akkoriban Tibrili töltötte be az állást. Ismerve az uralkodó kifinomult ízlését, biztosra vehetjük: nemcsak röhejesnek, de egyszersmind intelligensnek kellett lennie.

Tibrili az utolsó pillanatig ott van Mátyás mellett. Bécsben, az előszobában kókadozó nemeseknek ő kiáltja: talpra urak, a király meg akar halni! Mire a főurak besietnek a szobába, ám az uralkodó már halott.

Mátyás származása körül régóta folyik a vita. Krónikásai a Hunyadi családot a római Valeriusoktól, illetve Luxemburgi Zsigmondtól eredeztették. A modern történészek ellenben román mivoltuk mellett törnek lándzsát. A király viszont, úgy tudom, sohasem vallotta magát románnak. Bonfini, Thuróczy, Heltai pedig a Magyar Királyság, a magyar uralkodó, a magyar nép történetét írták meg, nem Havasalföldét. Mátyás nagyapja – Serbe fia Vajk – sem tűnik neve alapján minden vlachok fejedelmének.

A Hunyadiak lehettek ugyan román származásúak, ám a dolog lényegtelen, mivel ez magyar identitásukat fikarcnyit sem csorbította.
Az önazonosság, a „mi a magyar?” kérdése – Babits hibátlanul bemutatta – a szellem szférájában dől el.

Mindenesetre a római identifikáció legendáját később felváltja a szkíta-hun orientáció. A pálfordulás akkor következik be, amikor Mátyástól elérhetetlen távolságba kerül a Német-Római Császárság koronája. Ekkor a világverő Attila lesz vezérlőcsillaga.

Neveltetése kitűnő volt, a Hunyadi-ház agytrösztje, Vitéz János felügyelte. Már egészen fiatalon jelen van – tolmácsként – apja tárgyalásán. Gyakran ministrál a világhírű Kapisztrán János mellett. Mindig annak jobb, tehát az Utolsó ítéletet tekintve üdvösséget jelentő oldalán. A szerzetes állítja oda, míg Hunyadi Lászlót a bal oldalra. Később Mátyás, királyként, a pápánál közbenjár Kapisztrán szentté avatása ügyében.

 

Buda vára Mátyás idején

Gyermekkorában a Roland-éneket issza magába, azután Nagy Sándorról, Hannibálról, Julius Caesarról olvas. Pszichológusok a megmondhatói, milyen lelkierővel vértezi fel, milyen én-erőket alakít ki a hős, a pozitív példakép a gyermekekben.

Mátyás jellemének meghatározó vonásai közül többen a gyors észjárást és elhatározó képességet, valamint a szellemi fölényt emelik ki. Mások ehhez hozzáteszik zseniális diplomáciai érzékét. Különösen azt a tulajdonságát, hogy sohasem adja ki magát. Képes az okos tettetésre. Ez nyilván a fogságban alakul ki benne, bátyja kivégzését követően. Rabként sem a bécsi, sem a prágai udvarban nem számíthat senkire, mindenki az ellensége.

Számottevő, példaértékű a propagandaképessége. Kitűnő kapcsolatteremtő és rendező. Prágából való hazatérése diadalút. A falvak és városok népe látására elébe sereglik. A 14 éves megválasztott király az asszonyokat nénémnek, a férfiakat bátyámnak, atyámnak, a lányokat húgomnak szólítja. Megöleli, néha megcsókolja őket. Nemcsak apja népszerűségét örökli, hanem hozzáteszi ehhez a maga megnyerő habitusát. Közben finoman, alkalmanként alig észrevehetően centralizálja a hatalmat. Ám ha kell – akárcsak Szent István –, saját nagybátyjával is szembefordul.

Legnagyobb erénye azonban az, hogy képes tanulni a hibáiból.
Körmendnél, két csatában leveri az ellene szervezkedő főurakat. Az elsőt ugyan elveszíti, jóllehet az ország közvéleménye úgy tudja, megnyerte. A „kommunikációs” készség a vérében van. A Thuróczy-krónika nyugatra szánt, augsburgi kiadásából például kimaradnak a szomszéd népek – jelesül: az osztrákok – önérzetét sértő részek. (A szomszéd népek már akkor meglehetősen érzékenyek voltak. Mi, magyarok, pechünkre sosem váltunk szomszéd népekké. Mára minden szomszédunk magyar.) Kitűnő lélektani érzékkel maga mellé állítja egykori ellenfeleit. Mindössze egyet említve: Újlaki Miklós idővel Bosznia királyává emelkedik. Fia ellenben nem örökli a címet, csupán herceg lesz. Közben természetes szövetségesként, rokonsága számos tagját helyezi magas polcra, megszilárdítva, körülbástyázva hatalmát.

Kiváltja a Fuggereknél elzálogosított Szent Koronát, amit nem csak koronázáskor visel. Teljes királyi pompában jelenik meg Beatrixszel tartott menyegzőjén, kezében a koronázási jelvényekkel, fején a Szent Koronával.

 

Ilyen lehetett Visegrád Mátyás korában

Újjászervezi az államot. Megszünteti az anarchiát, átalakítja a hivatali kart, a hadsereget, a gazdaságot, az adó- és pénzpolitikát. Jövedelmei a 15. század második felében megközelítik a nagy európai országokéit. Mátyás adóbevétele az 1480-as években 700 ezer forint, a francia királyé 1 millió, a burgundi hercegé 900 ezer, az ibériai uralkodóké 800 ezer, az angolé 700 ezer. A sikerben feltehetően közrejátszott, hogy a pénzügyek irányítóját Ernuszt Zsigmondnak, nem – teszem azt – Bokros Lajosnak hívták. A pénzügyi reformot Ernuszt mellett, talán meglepő, de igaz, Janus Pannonius készíti elő.

Az európai politikai helyzeten túl, pontos értesülései vannak az afrikai és keleti eseményekről.

Mátyás mindenfelé nyit.
Követei megfordulnak a perzsa sah udvarában, szemtanúi a legnagyobb ázsiai – a Terdzsán környékén megvívott – török-perzsa csatának. A perzsa uralkodó megbízottakat küld Budára. A Magyar Királyságnak komoly presztízse van mindenütt. A szultán rezidenciáján – korabeli beszámoló említi –, a lakoma végeztével „felkérték a magyar követet, hogy foglalja el a főhelyet.” Az uralkodó diplomatái útján kapcsolatba kerül indiai követekkel, azaz első kézből értesül a távoli történésekről.

Európában azonban, mivel nem királyi vérből származik, parvenünek számít. Ez lehet egyik oka, rendkívüli személyisége mellett, kulturális ambícióinak. Hasonlóképpen az itáliai fejedelemségekhez, amelyek a vérségi „hátrányból” kulturális előnyt kovácsolnak. Magyarországon a reneszánsz udvari műveltség a kontinensen az élvonalat képviseli.

A király reprezentatív építkezésekbe kezd. A budai palota mennyezetén Benvenuto Cellini nagybátyjai dolgoznak, más firenzei mesterek mellett. Janus Pannonius neve mindenütt közismert. A Corvináké hasonlóképpen. Mátyás halálhírekor Lorenzo il Magnifico felsóhajt: most végre bővében leszünk a kódexmásolóknak. A firenzei, azaz művészeti értékét tekintve a világ legjelentősebb könyvpiacát ugyanis, a magyar király uralja – írja Ernesto Milano. Mátyás halála után 150 általa rendelt kódex marad Firenzében. Világi könyvtár nem, csupán a vatikáni előzi meg a Corvina-gyűjteményt Európában.

 

Egy corvina kódex

Az uralkodó gyűjtője és olvasója a könyveknek. Hadjáratok alatt, éjjel sátrában, kitüntetett szerzőit bújja. Miként a nagy tudósok, megőrzi kíváncsiságát, élénk vitatkozókedvét. Udvari szellemességét ismerjük Galeotto munkájából. A palotán kívül el-elborozgat a budaszentlőrinci pálosok pincéjében, kedvenc vitapartnerével, a Párizsban végzett Mátyás doktorral. Leonardo da Vinci a festészetről és a költészetről szóló disputát Mátyással dönteti el könyvében, a Trattatóban.

Hadvezérként hadtudományi kézikönyvekbe kívánkozó zsenialitással győzi le ellenfeleit. Apja aktív törökellenességét viszont defenzív háborús politika követi délen. Mégpedig azért – Fügedi Erik szerint –,

mert a király felismerte: a mohamedán terjeszkedés ellen a keresztény Nyugat csak szóban küzd.
A Magyar Királyság pedig önmagában kevés a végső győzelemhez. Ma már tudjuk: a törököt az ország egyedül képtelen volt feltartóztatni. De ide kívánkozik Kubinyi András észrevétele, miszerint Mátyás nélkül a mohácsi katasztrófa már a 15. század második felében bekövetkezett volna. A nagy király védelemre rendezkedett be. Ha a mohamedánok átlépik a határt, előbb-utóbb kiűzi őket az országból.

Végezetül egy levélrészlet 1470 elejéről, bár Mátyás írhatná most is a brüsszeli udvar főméltóságainak, vagy a pápának, akik mára szavakkal sem küzdenek a mohamedán áradat ellen. Íme: „Bizonyosra veheti atyaságod, hogy annyi fáradtság és szenvedés után, amennyit az elmúlt években elsősorban a kereszténység védelméért elszenvedtünk – miközben mások megtagadták a segítséget –, semmiképpen nem hagyjuk saját erőforrásainkat, egyházmegyéink jövedelmét mások zsebébe vándorolni. Sőt az a célunk, hogy országunk épülését és védelmét szolgálják itt, nálunk”.

Mórocz Zsolt

 

mandiner.hu