Nyomtatás

Az ENSZ klímamodelljét nagyon sok szakember nem fogadja el. Megkérdőjelezik, hogy vajon a modell helyesen írja-e le az üvegházhatás, a levegő szén-dioxid-tartalma és a Föld hőmérséklete közötti összefüggést.  

„Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt” (Jel 8.7). Így látta János a világvégét a Patmosz nevű szigeten, igaz, hogy mikor következik be, azt nem jövendölte meg.

 

A külföldi „klímaszkeptikusok” közül talán legismertebb Patrick Moore kanadai bio­lógus, aki a Greenpeace mozgalom egyik alapítója, és másfél évtizeden keresztül vezetőségi tagja is volt, de amikor a Greenpeace a klórt kinevezte az emberiség ellenségének, otthagyta őket. Moore azt hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemnek a tudományon, a tényeken és a logikán kell alapulnia, ezzel szemben a Greenpeace gyakran fordul olyan eszközökhöz, mint a szenzációkeltés, a félreinformálás és a félelemkeltés. Moore szerint semmiféle tudományos bizonyíték nincs arra nézve, hogy az emberi tevékenység által kibocsátott szén-dioxid a közeljövőben a Föld elviselhetetlen felmelegedését okozná. Ötvenmillió évvel ezelőtt a jelenleginél sokkal (16 fokkal) melegebb volt, és ekkor, ebben a szubtrópusi környezetben, alakultak ki robbanásszerűen a mai élőlények ősei. A szén-dioxid tehát nem szennyező anyag, ahogy azt a zöldaktivisták gyakran ábrázolják, hanem az élet egyik alapja. Hiszen szénből épülnek fel a növények, a növényekből az állatok és az ember is. A szén-dioxidnak, akárcsak a víznek, megvan a maga körforgása a természetben.

A legutóbb kiadott ENSZ-jelentés tele van riogatással, hogy az egyes országok nem teljesítették a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó vállalásaikat, és ezért most még radikálisabb csökkentésre van szükség, hogy a klímamodellek által jósolt környezeti katasztrófa elkerülhető legyen. Minden, egy kicsit is a realitások talaján mozgó ember előtt teljesen nyilvánvaló azonban, hogy a párizsi megállapodás eleve irreális célokat tűzött ki.

Amellett, hogy maga a szén-dioxid-kibocsátás feltételezett hatása is megkérdőjelezhető, az végképp nem várható el, hogy egy nyolcvan százalékban fosszilis tüzelőanyagokra épülő világban ezeket az energiaforrásokat rövid idő alatt szél- és naperőművekre lehessen lecserélni, amit a jelentés ajánl. Nagyon gazdag országok, mint Németország, megtehetik, hogy a környező országok erőforrásaira (tárolókapacitásaira, átviteli hálózataira) támaszkodva kísérletezzenek a megújuló energiaforrásokra való átállással. Sőt egyes jó adottságokkal (szél-, vízenergia) rendelkező országok (Dánia, Ausztria) jelentős eredményeket is érhetnek el, az országok túlnyomó többsége számára azonban az ENSZ-jelentés által sugallt út járhatatlan. A világ globális szén-dioxid-kibocsátása növekedni fog, még akkor is, ha a németek teljesítik a zéró kibocsátás követelményét, bár eddig ők sem tudtak eleget tenni vállalásaiknak.

Ami az ENSZ-jelentésben feltűnő, hogy szó nincs benne az atomenergiáról, amelynek segítségével, ha nem is egy-két évtized alatt, hanem hosszabb távon, valóban el lehetne érni a nettó karbonkibocsátás zéróra csökkentését, ha ez a cél. Ez azonban nem választási lehetőség, ugyanis a szén-dioxid után a zöldek második legnagyobb ellensége az atomenergia.

Mindebből következik, hogy a most már a hazai zöldek által is meghirdetett klímavészhelyzet nem tudományos tényekre épül, hanem politikai célokat szolgál, ráadásul kihatásában a valós környezetvédelmi célok megvalósítását hátráltatja, mert elvonja a figyelmet és a forrásokat a valódi problémák megoldása elől."

Lóránt Károly

A teljes cikk itt olvasható: Magyar Hírlap