Kövér László a rendezvény fővédnökeként kiemelte: ezen az estén a székely főváros, Székelyudvarhely és a nemzet fővárosa, Budapest szíve együtt dobbanhat. Emlékeztetett Illyés Gyula egy 1972-es feljegyzésére, melyben arról az élményéről írt, hogy egy magyarországi egyetemi felvételi vizsgán senki nem tudta, milyen nyelven beszélnek a székelyek. Mint azonban hozzátette, a magyarság erősebbnek bizonyult, mint az "országfoglaló és tudatmérgező megszállók", így 1990-ben sikerült lezárni a kommunista rendszert, majd 2010-ben a posztkommunizmust is.

 

Az országgyűlés elnöke hozzátette: a bálon együtt vannak azokkal, akik a székelyföldi, délvidéki és kárpátaljai hétköznapi élet sűrűjéből érkeztek, és oda is térnek vissza. Nincs sehová futniuk, de nem is akarnak menekülni, mert otthon vannak és otthon akarnak lenni a szülőföldjükön. Magyar árvákra vigyáznak Marosvásárhelyen, magyar időseket gondoznak Székelyudvarhelyen, az értékteremtő magyar nemzeti hűséget ápolják rendületlenül – sorolta az érdemeket, hozzátéve: mindennapi erőfeszítésükhöz a bállal jelképes anyagi segítséget kívánnak nyújtani. A bál bevételét a marosvásárhelyi Szent Erzsébet Társulás árvái, a székelyudvarhelyi Református Öregotthon idősei, az oklándi unitárius és a Hertelendyfalvára kitelepített székely közösségek számára ajánlják fel.

Tarlós István főpolgármester, az est védnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a székely zászló évek óta ott leng a főváros két legfontosabb épületén: az Országházon és a városházán.
A városvezető szerint ez a rendezvény több, mint egy bál, mert szól a jótékonykodásról és ami még fontosabb: a nemzeti összetartozásról is. Tarlós István hosszan sorolta azokat a művészeket, tudósokat, közéleti és történelmi személyiségeket, akiket a székelyek a magyar nemzetnek adtak, hangsúlyozva: a székelyek a magyarság elválaszthatatlan része.

A rendezvényen a Háromszék Táncegyüttes Gábor Áron táncdrámával lépett fel.

Fotó: nepszava.hu

Sz-h összeállítás