Umberto Eco keményen támadja a közösségi hálózatokat: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 

A közösségi média uralta világ kiteljesedése ugrás az ismeretlenbe. Akik a Facebook és társai megjelenése és elterjedése előtt már tudatukra ébredtek, és élték felnőtt életüket, érzik, hogy valami nagyon megváltozott. A digitális korba született gyerekeken pedig érződik, hogy nagyon másként működik a gondolkodásuk, a világlátásuk és a viselkedésük is.

 

A közösségi média a semmiből szakadt ránk, és felkészületlenül ért mindnyájunkat. Használatának szabályai menet közben alakultak/alakulnak, az emberre gyakorolt hatásai mostanra kezdenek kézzelfoghatóvá válni. Mivel viszonylag új területről beszélünk, egyelőre kevés komplex, átfogó elemzés áll róla a rendelkezésünkre, holott a föld népességének 40 százaléka használja a közösségi médiát. Ők átlagosan napi két órát töltenek megosztással, lájkolással, tweeteléssel, feltöltéssel.

Mára a közösségi oldalak tervezői, megalkotói is látják, hogy amit lelkesedésből, feltehetőleg valódi jó szándékkal életre hívtak, fejleszteni kezdtek, önálló életre kelt, és átformálja az emberi gondolkodást. Még emlékezhetünk, novemberben Chamath Palihapitiya – a Facebook egykori alelnöke, aki a felhasználók számának növekedésért felelt – nyilatkozott kritikusan Mark Zuckerberg vállalkozásáról. Előadásában elmondta, felelősséget érez amiatt, hogy ma 2 milliárd ember használja a felületet, ugyanis a dopamin vezérelte rövid távú visszajelzésekre épülő ördögi kör szétszakítja a társadalmat, korántsem a manapság sokat hangoztatott együttműködést segíti elő, sokkal inkább a félretájékoztatást, a versengést, a hamis információk terjedését.

Ez már csak azért is érdekes, mert egy kicsivel korábban, szintén novemberben Sean Parker, a cég első elnöke hasonló megfontolások mentén azt állította: „Isten tudja, mit tesz a Facebook gyermekeink agyával ” és – mint fogalmazott„–, nagyon megbánta, hogy részt vett az oldal felfuttatásában.

A BBC a 2018-ban az során kiemelt figyelmet szentel majd a közösségi média emberre gyakorolt hatására. A cikksorozatukat követjük, az eredményeikről beszámolunk majd mi is. Első írásukban azt vizsgálták meg, amit már tudunk a közösségi média ránk gyakorolt hatásairól.

Stressz

Alapvetően azért van jelen valaki a közösségi médiában, hogy ne maradjon le semmilyen információról, legyen az személyes jellegű, politikai vagy bulvár. Azonban a washingtoni Pew Research Center tanulmánya arra az eredményre jutott, hogy a túl sok információ nemhogy megkönnyebbülést nem hoz, egyenesen növeli és folyamatosan fenntartja a stresszt. A kutatást 1800 emberen végezték el, és az eredmény szerint a nőkre inkább hatott a stressz, a leginkább pedig a Twitter platform generálta, mert onnan mások ilyesfajta szorongása jobban szem elé került. Ugyanakkor érdekes módon a „csicsergőfal” a stressz feldolgozásában is képes segítséget nyújtani, és szintén a nőkre igaz inkább, hogy minél többet használják, annál inkább megnyugszanak. A férfiak alapvetően távolságtartóbbak a közösségi médiával szemben.

Hangulat

Egy 2014-ben Ausztriában készült tanulmányban leírják, hogy azok, akik 20 percet töltöttek a Facebookon, sokkal rosszabb hangulatba kerültek utána, mint azok, akik ugyanennyi ideig csak böngészgettek a neten. Előbbiek meg is fogalmazták: az egész nem más, mint időpocsékolás.

A Kaliforniai Egyetem kutatói úgy látják, a jó és rossz hangulat ugyanúgy képes átragadni egyik emberről a másikra a virtuális interneten, mint a való világban.

Vizsgálatuk azt is kimutatta, hogy a rossz idő egy százalékkal növeli a rossz hangulatú posztok mennyiségét, és egy esős napon kiírt negatív vélemény 1,3 további negatív posztot generál a napfényes városban lakók körében is. Jó hír viszont, hogy a pozitív hangvétel ragadósabb: további 1,75 boldog posztot szül egy ilyen vélemény.

Aggodalmaskodás

Azt is vizsgálták, miként hat a kipihenetlenségre, a rossz koncentrációra, a túlzott aggodalmaskodásra a közösségi média, és egyik következtetésük eredménye, hogy azok, akik hét vagy több platformon is jelen vannak, sokkal többet aggódnak, mint azok, akik nincsenek fent sehol, vagy maximum két oldalra regisztráltak. Ugyanakkor ez a téma viszonylag feltáratlan terület. 2016-ban a kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem munkatársai végeztek kutatásokat, de az eredmény vegyes – fő megállapításuk tulajdonképpen annyi, hogy mélyebb vizsgálódásra lesz szükség.

Depresszió

Két olyan tanulmány is készült, amelyek több mint 700 egyetemi hallgatót vontak be a kutatásba, és arra jutottak, hogy a túlzottan sok online interakció megboríthatja az ember hangulatát. Azok pedig, akik negatív kicsengésű interakcióban vettek részt, sokkal inkább estek depresszióba. 2016-ban aztán 1700 fiatalt vizsgáltak, és megállapították, hogy háromszoros az esélye a depresszióba esésnek azok körében, akik sokat lógnak a közösségi oldalakon. Ennek oka lehet az online piszkálódás, mások életének torz tükrön át való szemlélése és az érzés, hogy a közösségi média felületein töltött órák elfecsérelt időt jelentenek. Ugyanakkor – és erre a BBC is visszatér majd külön cikkben – a közösségi netezés segíthet a depresszió diagnosztizálásában is.

Alvás

Őseink, egészen nem sokkal ezelőttig sötétben töltötték éjszakáikat, de ma már éjjel-nappal mesterséges fények vesznek minket körbe. Ez gátolhatja a melatonintermelést, magyarán aki éjjel is a kütyükön lóg, jó eséllyel önként mond le a nyugodt pihenésről. A Pittsburghi Egyetem professzorai tavaly végeztek kutatást, 1700 18 és 30 év közötti alanyt vizsgáltak. Kimutathatóan összefügg az alvászavar az elektronikus eszközök által kibocsátott képernyő fényével, így a netezés mértékével és időzítésével is.

Függőség

Él a nézet, miszerint a posztolás erősebb függőséget okoz, mint a cigaretta vagy az alkohol, ennek ellenére sem szerepel a mentális rendellenességek listáján. A közösségi média gyorsabban fejlődik, mint hogy a szakemberek lépést tudnának tartani vele, ezért a függőséget is nehéz pontosan kutatni. Ha létezik közösségimédia-függés, akkor az internetfüggés már létező, megállapított kategória. A Nottingham Trent Egyetem két kutatója 43 tanulmányt fésült át a témában, és arra jutottak, hogy a függés a közösségi médiától mentális betegségnek mondható, amely lehetséges, de nem biztos, hogy orvosi kezelésre szorul. Megállapították, hogy a feltételezhető okok közt szerepel párkapcsolati kudarc, gyengébb tanulmányi teljesítmény és személyes kommunikációs nehézség is, illetve, hogy az erre hajlamosak az italhoz is könnyebben nyúlnak, és kevesebb szál köti őket a valódi, azaz az „offline” élethez.

Önbecsülés

Korábban a divatlapok, (női) magazinok sugallták csak, hogy nem vagyunk elég jók, szépek, vonzók. Ma már ez mindenhonnan árad, a közösségi médiából is, ahol mindenki a legelőnyösebb oldalát domborítja ki. Egy 1500 emberen végzett felmérésben a 18–34 évesek körében a megkérdezettek fele nem tartja magát elég vonzónak. Ezerfős svéd kutatás jutott arra, hogy azok a nők, akik sokat facebookoznak, kevésbé magabiztosak, ennek pedig az az oka, hogy amikor a saját életüket másokéhoz hasonlítják, az kevésbé tűnik vonzónak.

Ugyanakkor az is kiderült, hogy akik nem mások profilját nézegetik, hanem a sajátjukat, akár nagyobb önbizalmat is adhat nekik.

Emberi kapcsolatok

Már pusztán az okostelefonok jelenléte is hatással lehet a társas kapcsolatainkra. A Journal of Social and Personal Relationships munkatársai 34 pár idegent engedtek össze, ők tíz percet beszélgettek egy nemrégiben történt élményükről. Ott ahol az egyik fél kitette az asztalra a telefont, a beszélgetőtársban kevésbé pozitívként maradt meg az élmény, mint abban az esetben, ahol nem volt telefon látótávolságon belül.

A közösségi oldalakon töltött idő a szerelmi kapcsolatainkat is érinti. A Guelphi Egyetemen végzett kísérletben azt kérdezték facebookozóktól, mit éreznek, amikor partnerük ellenkező nemű felhasználó ismerőse lesz. Különösen a nők reagáltak féltékenyen, és aggodalmak támadtak bennük kapcsolatukat illetően.

Következtetésként egyelőre annyit vonhatunk le, hogy a közösségi média igen nagy hatással van az életünkre, de mindenkiére másként. A szerencsejátékokhoz, káros szenvedélyekhez, bizonyos ételekhez hasonlóan ennek „fogyasztása” sem ajánlott egyeseknek – ez főként alkati kérdés.

Azt viszont nem jelenthetjük ki, hogy a közösségi média, úgy ahogy van, káros. Nem árt tisztában lennünk azzal, mi válik hasznunkra és mi lehet adott esetben a kárunkra.

B. Kovács Gergely

 

MNO