Umberto Eco keményen támadja a közösségi hálózatokat: „Ez az ostobák inváziója. A tévé a falu hülyéjét tolta előtérbe, akivel szemben a néző magasabb rendűnek képzelte magát. Az internetben az a drámai, hogy az igazság birtokosaként tolta előtérbe a falu hülyéjét” 



Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és különböző irodalmi versenyekkel tisztelgünk a magyar líra előtt. Az országos rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek, emellett diákok is tolmácsolják a költeményeket. A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez.

Bővebben: Április 11. a magyar költészet napja (összeállítás)



Úgy tűnik, a filozófusok helyét a likőrgyárosok vették át Németországban. Erre a megállapításra jutott legalábbis 1932-es cikkében Makszim Gorkij, a Stahlhelm („Acélsisak”) nevű szervezet elnökét tollhegyére tűzve. Utóbbi a „német katonai szellem feltámadását” ünnepelte, ujjongva, hogy „a katonai tettek újból méltánylásra találnak Németországban”. Az orosz író cinikusabb választ nem is adhatott volna. Mint megjegyzi, egy életrajzban azt olvasta, hogy Németország a filozófusok országa, és míg a franciáknál az ügyvédek, ott a filozófusok szelleme irányítja a nemzetet. „De mit látunk most? Németországban a likőrgyárosok kezdenek politikát csinálni” – ironizált a szerző.

Bővebben: Aki nem volt hajlandó a likőrgyárost filozófusnak elismerni



Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.

Bővebben: Dsida Jenő: Nagycsütörtök




Fotó: AFP

Még ki sem adták teljes egészében, de a közönség már korszakalkotó műremekről beszélt. Ahogy a The A. V. Club is írja: a kezdet kezdetétől szinte vallásos áhítat fogadta az Ulyssest, amelyet éppen száz éve, 1918 márciusában kezdett közölni a The Little Review. Ennek megfelelően mások természetesen rögtön világvégét kiáltottak: James Joyce elhozta nekünk a „semmi” irodalmát, az Ulysses az antiművészetet emeli piedesztálra – állították. A többség persze idáig sem jutott, s a Joyce-regény végigolvasása afféle kihívássá vált. Miközben persze itt jóval könnyebb a dolgunk, mint ha Az eltűnt idő nyomában, esetleg A tulajdonságok nélküli ember több ezer oldalát szeretnénk végigrágni. Mégis tartja magát a vélekedés, az Ulysses a valódi próbatétel.

Bővebben: Nabokov istenítette, Woolf félredobta a százéves Ulyssest